Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-07-19 / 29. szám
BtNffljküifl FT abból is komoly bonyodalmak származnának, ha úgy tennénk, mint «Smith James londoni kereskedő, akitől azért vált el a felesége, mert a derék kereskedő tizenhat évig (!) nem szólt hozzá egy árva szót sem . . . Végül ne felejtsük el azt sem, hogy vannak olyan dolgok, amikor egyenesen hűn a hallgatás. Ne hallgassunk sohase, ha igazságtalanságot kell jóvátenni, elhagyottat megvigasztalni, megbántott embertársunkat kiengesztelni. Ilyenkor a hallgatás hamis aranyát cseréljük be a szívből jövő beszéd nemes ezüstjére! Halász Béla. HÍREK A bukaresti magyar evangélikus egyház új lelkészét, Rapp Károlyt Sipos András, a brassói egyházmegye esperese iktatta be lelkészi tisztségébe. Megható szavakkal kötötte lelkére az új lelkipásztornak, hogy híven viselje gondját a szülőföldtől lávol élő magyar evan- gélikusságnak, amely mindenkor meg fogja hálálni a vele való fáradozást. A sárszentmiklósi evangélikus telepítés céljára nagy adomány érkezett. Jakus Imre sárszentmiklósi lelkésztől értesültünk arról, hogy a protestáns tábori püspökség 3000 pengőt adományozott egy frontharcos család otthonának felépítésére. A ház egy 11 gyermekes családnak jut, amelyben 7 fiúgyermek van. örömmel jegyezzük meg, hogy az adomány kérelmezés nélkül, magától jött, ami értékét jelentősen emeli. Űj vallástani tankönyvek. Az egyházegyetem szeptember havára előreláthatólag a következő tankönyveket adja ki, Az elemi iskola I—IV. osztálya részére: Bibliatörténetek. V—VI. osztály részére: Egyháztörténet. A középiskolai III. osztály részére: Egyháztörténet. IV. osztály részére: Hit- és erkölcstan, V— VI. osztály részére: Egyháztörténet, VII. osztály részére: Bibliaismertetés. Morhács Márton halála. A budapesti kerpeesiúti egyházközség lelkésze, Morhács Márton, kiérdemesült esperes július 12-én, Budapesten, hosszas szenvedés után elhunyt. 78 éves volt. 52 évig működött, mint lelkész, ebből az utóbbi 35 évet a budapesti szlovák nyelvű egyházközségben töltötte. A hűséges lelkipásztor temetése a Rákóczi-úti templomból történt, ahol a temetést Kemény Lajos esperes végezte, a gyülekezet nevében pedig Missura Mihály egyházfelügyelő búcsúztatta. A sírnál a befejező szertartást dr. Szilády Jenő, a gyülekezet segédlelkésze végezte. A kemenesaljai egyházmegye június 11-én tartotta évi közgyűlését Celldö- mölkön. A bevezető gyámintézeti istentiszteleten Szabó Lajos kissomlyói lelkész hirdette az Igét. A közgyűlést Kol- tai Vidos Dániel egyházmegyei felügyelő 6 lemérni mindent. Egy kis önzés, egy kis realizmus sohasem árt. A mértékben tehát helyet kell kapnia annak a kérdésnek is, hogy miképen él az az ember, aki ott él, különb-e, jobb-e az élete, mint az enyém, az én körülményeim között. Szintén a mostani könyvnapra, és ugyancsak a Bolyai Akadémiánál jelent meg Makkai János: Válság Amerikában című könyve. Ez a könyv éppen a fenti szempontok figyelembevételével készülhetett, mert szemlélete és mondanivalói olyan különös és hozzánk közelálló hangon szólalnak meg. Nem olvastam még külföldről szóló könyvet, amelyikben a sorok mögött annyira meg lehetett volna érezni, hogy a beszélő, aki elmondja, mit látott és ezt saját lelkén szűri át, magyar ember, és mindennek, amit mond, megvan a magyar háttere, a magyar önismeret. Az Európát mindig izgató újvilág képe ez a könyv, mindazokkal a kérdésekkel és problémákkal, amik az általános emberi és közösségi életnek kérdései. Amikor külföldről írunk, vagy olvasunk, vagy beszélünk, nem a szenzációkat kell hajszolnunk, hanem meg kell értenünk tárg\'unk életét. Igazi, helyes képet csak akkor kapunk valamiről, ha azt hasonlóval vetjük össze. Életet-élettel, hogy megláthassuk, mi, az új és mi a helytelen. Mint embert mindig az kell hogy érdekeljen, mik alakítják a másik ember életét, nem pedig az, hogy milyen különleges megnyilatkozásai vannak. Aki exotikumokat hajszol, mindig felületes marad, nem a lényeget látja, hanem a felületet, Talán érdekesebben tud majd beszélni a másikról, mint az, aki életet vetett össze, de képe hamis lesz és nem tud majd következtetni semmire sem tovább. A magyar mérték, önmértékünk, kifelé és befelé egyaránt kell, hogy érvényesüljön. A mai magyar élet, melyről az eddigi cikkekben csak vázlatos, ki nem elégítő képet adhattunk, mindenesetre ilyen önismerő és önértékelő irányzatot mutat. Ha valaki igényt tart arra, hogy ismerje korát és jövőjét és mindazokat a tényezőket, amik annak alakulására befolyással lesznek, okvetlenül szem előtt kell tartsa az örök magyar szellemet és azokat, akik annak mai kifejezéséért harcolnak. Kemény Péter. Az Evangélikus Élet f. évi június 21. számában egy igen figyelemreméltó cikk jelent meg, mely a lelkészutánpótlás kérdésével foglalkozik. Az a tény, hogy a M. Kir. Erzsébet-Tudományegyetem soproni hittudományi karán a hallgatók száma jelenleg 60 (hatvan) körül mozog, holott az 1928—32-es években 160 (egyszázhatvan) volt, kell, hogy gondolkodóba ejtse az embert. S ha olvassuk, hogy más országokban is hasonló a helyzet (pl. Szlovenszkóban. A téli szemeszterben 36, a nyári szemeszterben 35 teológus volt, míg az ezelőtti években állandóan 120 körül mozgott a létszám), akkor joggal vetődik fel a kérdés: Mi lesz az egyházzal? Mi lesz különösen az evangélikus egyházunkkal, melyre a világháború után nagy missziói feladat vár?! Hiszen nemcsak Afrika és Ázsia pogány népei, hanem Európának a bolsevizmus igája alól felszabadult milliói is éhezni és szomjúhozni fogják az evangéliom örök igazságait. Azért ajánlatos volna, ha ehhez, az egyház életébe vágó aktuális kérdéshez minél többen hozzászólnának. Az említett cikk írója egy ideális megoldást ajánl, mely annyira ideális, hogy annak megvalósításához ő maga is szükségesnek tartja hangsúlyozni a nagy és szilárd elhatározást, a kitartó akaratot, a vallás- és egyházszeretetet, a mélységes, nagy hitet. Bizony, papíroson nagyon könnyű kiszámítani, ha a Magyarországon élő 650.000 egyháztag évi 20, illetve 50 fillérrel járulna hozzá a „Segédlelkészeket Támogató Alaphoz”, akkor évi 150.000 pengő gyűlne össze. Csakhogy ott van az a „ha”. Ha az a „ha” nem volna! De mert az ott van, azért nagyon nehéz, sőt mondjuk meg egészen őszintén, lehetetlen ezt az összeget ilyen módon a megjelölt célra összehozni. Magam örülnék a legjobban, ha tévednék. Azonban tapasztalatból
