Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-07-12 / 28. szám

BftNcnikwaiT Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) — Akkor sebaj! Megvan a megoldás. Figyeljen csak ide! Ha úgy érzi, hogy nemsokára kitör magán a kleptománia, hagyjon ott mindent és siessen gyorsan hozzám. Ha itthon vagyok, nem bánom, elvehet akár­mit, amit a szobában talál. Ha nem vagyok itthon, alulról számított harmadik lépcsőn, a szőnyeg alatt találja a kulcsot. Az íróasztalból ne vegyen ki semmit! Nem azért, mert pénz van benne. Pénz nincs, afelől megnyugtathatom, de szegény rabok iratai vannak benne s nagy baj lenne, ha elveszne valamelyik. Hanem a szekrényből, vitrinből kivehet bármit. Tudom, hogy csak a betegség csináltatja Magával, s ha elmúlt a roham, akkor majd mindent szépen visszahoz. Én ezt meg­értem, de más emberek könnyen a rendőrségre szaladnak, ha észre- vesznek valamit. Na, kötünk egyességet? Ezután, ha lopnia kell, csak nálam lop, jó? Kleptomániás barátunk fülig vörösödött erre az ajánlatra. Csak nézett Matild feléje nyújtott tenyerébe, de nem mert belecsapni. Inkább a bakancsa orrát kezdte újabb, alapos vizsgálatban részesíteni. — Vagy .. . nem volna talán jobb, — folytatta Matild lassan, hang­súlyozva, — ha együtt megkérnénk az Urat, szabadítsa meg magát attól a betegségtől? Mert hogy beteg, az kétségtelen, csak talán nem ott, ahol mondja. Nem a vállán és kezén, hanem a szívében . . . Es „rátérvén a tárgyra’’, alapos kathekizációban részesítette „ba­rátját.” Az ember könnyes szemekkel állt fel utána térdéről. S hála Istennek, nemcsak múló hangulat fakasztotta azokat a könnyeket! Attól fogva semmi rosszat nem hallott erről az emberről. így ő is oda­sorolható Matild „tiszta örömei” közé. * Matild csak pár évig lakott abban a félreeső utcában és sötét, nyirkos lakásban. Mindazok, akik szerették, addig aggódtak egészsége miatt, míg ez az aggodalom lettre nem sarkallta őket. Saját költsé­gükön béreltek neki egy szép tágas, napos szobát s oda költöz­tették át. Új szobáját a rabok is segítettek bebútorozni. Ezen kívül egy halom tárgy volt még benne, amelyek mind a rabok ragaszkodó sze- reletéről tanúskodtak. Az íróasztalon állt pl. egy érc levélnehezék: vastag fatönköt ábrázolt, amelyből egy töröttnyelü fejsze állott ki. Érdekes magyarázatot fűzött az adományozó ehhez az ajándékhoz: ,A fatönk bennünket, rabokat ábrázol. Levágva életünk koronája, csomós, kemény, nehéz a természetünk. A fejsze Istennek igéje, amelyet Matild kisasszony eresztett a szívünkbe. A balta nyele azon­ban beletörött ebbe a vállalkozásba. Ez ábrázolja Matild kisasszonyt törékeny egészségével.” Eléggé nehézkes, erőltetett szimbolizmus, ugyebár, de szívből fakadt, őszinte szívből! A kandalló párkányán pedig egy kis, finoman kidolgozott sírkő­forma állott. Ezt is egy kakolabeli fogolytól kapta. Kőfaragó volt a mestersége s ezzel a kis modellel kedveskedett Matildnak. Még meg is kérdezte: — Megfelelne egy ilyen Matild kisasszony sírjára? Matild mosolyogva válaszolta: — Tökéletesen. — Akkor gondoskodni fogok róla, hogy pontosan ilyen álljon rajta annakidején. így tehát elvethette Matild még sírkövének gondját is. De ezeken kívül százszámra gyülekeztek idők folyamán hasonló apró tárgyak, papírvágó kések, tolltartók, képek, dísztárgyak, ame­lyek, ha olykor kissé gyámoltalan külső alakkal is, mégis megható bizonyságtevöi voltak a foglyok szívében lakó szeretetnek Matild iránt. Alig költözött át azonban új lakásába, súlyosan megbetegedett. Hüléstől származott a baj. Ezt pedig úgy szerezte, hogy egy nap a legborzalmasabb időjárás ellenére is meglátogatott egy fiatal rabot, mert annak éppen aznap volt a születésnapja. Következő éjszaka felriad álmából s zavaros szemekkel néz körül a sötétségben-... Nem — nincs Helsinkiben, a szobájában — úton van, úton a kietlen, szörnyű Szibéria felé, mint a szegénv Koponen HÍREK Unitárius püspökválasztás. A magyar- országi unitárius egyházi zsinat főta­nácsa Marosvásárhelyen Józan Miklós budapesti lelkészt, püspöki vikáriust választotta meg az unitáriusok püspö­kévé. Az unitáriusoknak nemcsak ha­zánkban, hanem az egész földön csak ; egy püspökük van s ez a püspöki szék Ferencz József volt unitárius püspök halála óta, a román megszállás követ­keztében Kolozsvárott megüresedett s eddig nem került betöltésre. Szeretettel köszöntjük az új püspököt, aki az uni­tárius egyház képviseletében már eddig is tagja volt a felsőháznak. Az evangé­likus egyházzal való meleg barátsága közismert, aminek sok bizonyságát ta­pasztaltuk s amelyet mi ez alkalommal is őszinte szeretettel és iókívánatokkal viszonzunk. Ohlemüller Gerhard dr. július 9-i te­metésén a magyarországi evangélikus egyházat Tomcsányi Vilmos Pál dr. tit­kos tanácsos, a Protestáns Világszövet­ség alelnöke, a magyarországi reformá­tus egyházat oedig dr. Bucsay Mihály református lelkész képviselte. Rádiós istentisztelet. Július 13-án 11 óra 15 preckor a buda-vári templomból evangélikus istentiszteletet közvetít a rádió. Prédikál Dezséry László egyetemi lelkész. Énekek a Dunántúli énekes­könyvből 349 és 355. Báró Prónay György, a felső pest­megyei egyházmegye felügyelője tiszt­ségéről lemondott, amit az egyház- megyei közgyűlés sajnálattal és eddigi munkáiért való meleg köszönettel vett tudomásul. Segédlelkészáthelyezések. D. Kapi Béla püspök július 1-ével a következő segéd­lelkészeket helyezte át, illetőleg kül­dötte ki: Balogh Istvánt Enyingről Mesz- lenbe, Buthi Dénest Zalaegerszegről Enyingre, Böröcz Sándort Gyékényesről Vadosfára, Ferenczy Vilmost Vadosfáról Uraiujfaluba, Giczi Kálmánt Pécsről Zalaegerszegre helyezte át. Az újonnan felavatottak közül kiküldte Káldy Zol­tánt Pécsre, Szekeres Elemért Gyéké­nyesre, Laborczi Zoltánt ideiglenesen Nagykanizsára, Zoltai Gyulát ideiglene­sen Kemeneshőgyészre és Bachát Istvánt Örimagyarósdra. Komárom. A trianoni élethelyzet kö­vetkeztében ez ideig a Komárom thj. városban egymás mellett élő két ev. egyházközség egyesült, a volt délkomá­romi egyházközség lelkészének, Fadgyas Aladárnak vezetése alatt. Az ilymódon újjáalakuló egyházközség folyó évi jún. hó 29-én megtartott, az egyházközség életére nézve történelmi jelentőségű közgyűlésében végezte el a szükséges tisztújító s presbiteri választásokat. A világi elnökségre felkért Hittrich József, mint az egyház legrégibb presbitere, mély és megható beszéd keretében nyi­totta meg a közgyűlést. Meghatódott- sággal emlékezett meg mindkét egyház nehéz küzdelmeiről, a küzdelem elhalt és ma is élő vezetőiről. A közgyűlés ki­mondotta, hogy az egyházközség Ko­máromi Ev. Egyház név alatt folytatja életét. Ezután megválasztotta felügyelő­jévé Jánossy Károly miniszteri taná­csos, m. kir. pénzügyigazgatót, tisztelet­beli felügyelőivé: Koczor Gyula főispánt 7

Next

/
Thumbnails
Contents