Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-07-12 / 28. szám

tvwfliikum és Ruttkay Béla földbirtokost, másod­felügyelőkké: báró Malcomes Albert földbirtokost és dr. Kovács János tör­vényszéki tanácselnököt. Majd sorban betöltötte az egyes egyházi tisztségeket s választott 28 tagból álló presbitériumot s tiszteletbeli presbitereket is, köztük D. Kapi Béla dunántúli és D. Raffay Sándor bányakerületi püspököt. Halálozás. Saskó Samu ny. gimnáziumi igazgató június 27-én Szarvason, 71 éves korában, hosszú szenvedés után meg­halt. Temetése 29-én volt Szarvason, a gimnázium udvaráról. Koporsójánál a vígasztalás evangéliumát Korim Kálmán vallástanár, Kellő Gusztáv és Szelényi János helyi lelkészek hirdették. Házasságkötés. Scholtz Ottó Ede, a Deák-téri evangélikus cserkészcsapat vezetője a Deák-téri templomban tartotta esküvőjét Katona Magdolna Máriával. Hírt adtunk arról, hogy a Wehr und Waffe című németnyelvű evangélikus egyházi lap segédszerkesztője Spiegel- Schmidt Frigyes megvált a lap szerkesz­tésétől. Ezt a hírt a Deutsche Zeitung című lapból vettük át, mely ezzel a kiválással külön cikkben foglalkozott. Spiegel-Schmidt Frigyes most annak köz­lésére kérte lapunakt, hogy ez a szer­kesztőváltozás nem történt meg. A kispesti ifjúság június 22-én tartott ötödik estjével zárta az 1940—41. évi szorgalmi időt. Tartott 30 ülést, ahol el­hangzott 38 írásmagyarázat, 22 előadás, illetőleg felolvasás, több zeneszám, sza­valatok és énekszám. Pénztárforgalma 280 P és könyvtárforgalma 30 P körül mozgott. Ez évben is megtartotta kapcso­latát a szomszédos szentlőrinci, csepeli és erzsébeti ifjúsággal, s még többször érintkezett az iratmisszió kapcsán ame­rikai magyar gyülekezetekkel. Pályázat tanári állásra. A békés­csabai ág. h. ev. Rudolf-gimnáziumnál 1941. évi szeptember hó 1-től betöltendő 1. történelem-íöldrajz és 2. latin-görög szakos tanári állásokra pályázatot hir­detek. Pályázhatnak oly evangélikus vallású okleveles tanárok, vagy tanár­jelöltek, akik 1. történelem-földrajzból: 2. a latin-görög nyelvből középiskolai képesítést nyertek. A pálvázók a békés­csabai evangélikus Rudolf-gimnázium kormányzó-bizottságához intézett folya­modványukat, melyben életkoruk, csa­ládi állapotuk, állampolgárságuk, haza­fias megbízhatóságuk, katonai szolgála­tuk, végzett tanulmányaik, tanári képe­sítésük, nyelvismeretük, egészségi álla­potuk, esetleges tanári szolgálatuk ok­mányokkal igazolandó, folyó évi augusz­tus 4-ig a gimnázium igazgatóságához küldjék be. A pályázóknak igazolni kell a 7720/1939. M. E. r. sz. szerint, hogy nem esnek a zsidótörvény korlátozásai alá. A megválasztottak egyike köteles a gimnázium internátusában külön díjért s ellátásért a tanulmányi felügyeletet is ellátni, ezért a pályázó nyilatkozatot ad­jon be arról, hogy ezt is elvállalja. Dr. Medovarszky Mátyás gimn. felügyelő. 8 és a többi. . . Most éppen éjszakai pihenőt tartanak, de ha feldereng a fagyos, szürke hajnal, indulni kell tovább, tovább, tovább .. . És köröskörül... Nem a székek állanak, nem a virágok, — azok mind-mind rabok, foglyok, deportáltak ... És mi dolog ez! Ezeknek állva kell pihenőt tartani, ő meg feküdhet kényelmesen a puha, meleg ágyban? Igen, ez az az örökös otromba személyválogatás, szíveket kövesítő igazságtalanság! Nem, ezt ő nem tűri, nem tűrheti tovább! Hogy feküdjék nyugodtan, kényelmesen, mikor ezeknek itt állni, ácsorogni kell! — Úgy, még csak két óra? — fülelt Matild az óra ütésére. Akkor ötig, indulásig, még három óránk van! Akkor addig még felváltva jó egypár pihenhet ezek közül a szerencsétlenek közül a meleg ágy­ban! Ki az ágyból Matild! Hadd jöjjön a következő: Nem akar jönni, szabadkozik. Ilyenek ezek a derék „barátai”, mindenüket odaadnák neki, pedig maguk is milyen nyomorultak. De fontos az igazságos elosztás. Semmivel nem akar többet, jobbat a maga számára, mint nekik jut! Belekényszeríti az ágyba, jól betakargatja. így. Aludjon egy félórát legalább. Az sok erőt ad. Aztán majd jön egy másik . . . egy harmadik . . . Matild arra ébredt, hogy rettenetesen fázik, reszket még a csontja is. Ott feküdt a padló linoleumján, ágyában pedig az egyik szék jól betakargatva. Lázálom volt a szibériai deportáció, a fog­lyoknak átengedett ágy. Mikor a széket elhelyezte, eszméletlenül összeesett s ki tudja, meddig hevert ott a padlón? Hogy tüdőgyulla­dására milyen „jótékony” hatással volt ez, az könnyen elképzelhető. Kezelő orvosa, a derék Runeberg tanár, egyre kapacitálta lábado­zása idjén, hagyjon fel a szigorú vegetáriánus életmóddal. Olyan testi erőfeszítések és fáradalmak mellett, amilyeneket Matild magára vál­lalt, a teljes hústalan koszt nem elég táperős. De mint mindig, most is hiába volt minden rábeszélés. Matild megmaradt életmódja mellett, amelyet semmi más, csak belső, igazság után szomjazó, érzékeny, szociális lelkiismerete diktált neki. — Maga kedvesem, — zárta le a tanár nagy fejcsóválások köze­pette a hosszas vitákat —, véleményem szerint egy kicsit bolond. De meg kell hagyni, hogy ha sok ilyen bolondja lenne a világnak, rövidesen megtalálnánk az „elvesztett paradicsomot.” Még eléggé súlyos volt az állapota, mikor egy nap hevesen meg­rángatta valaki a kertajtón a csengő fogantyúját. A lány kiszaladt s a nyitott ablakon át rövidesen hallotta Matild, hogy heves szóváltás keletkezik a leány és valami férfi között. Bekiáltja a leányt a kérdi, mi az a nagy véleménykülönbség? — Jaj, valami rém ronda alak áll a kapunál és mindenáron Wrede kisasszonnyal akar beszélni. Csak úgy bűzlik belőle a pálinka. — Tudja mit, eressze be — de maga is maradjon ott az ajtónál! Matild rögtön megismerte a „rém ronda alakot.” Hajdan kakolai rab, most kikötőmunkás, illedelmesen megállt az ajtóban s úgy bámulta Matildot. — No, látom, tényleg odavan, nagyon odavan már... — mor­mogta félhangosan. — Miért volt olyan goromba ezzel a derék leánnyal? — kérdi tőle Matild. — Látom, látom, — mondja tovább a mondókáját, ügyet se vetvén Matild kérdésére — nagyon odavan . . . Engedelmet a számér’ . . . hol fogják eltemetni? Matild igen gyönge s erőtlen volt még, de erre a „tapintatos” kérdésre majdnem elnevette magát. — Igazán nem tudom, — felelt neki vidáman, — még nem gon­dolkodtam rajta. Legvalószínűbb azonban, hogy a családi sírboltunk­ban, Anjalában. — Mindjárt gondoltuk. Helin komám, emlékszik rá ugy-e, járt is Anjalában, s látta azt a vörös kőépületet, ahol a Wredék nyugosz- nak. Őszintén szólva, azonban szégyen és gyalázat lesz, ha odaviszik! — Miért? Maguk hol szeretnék a síromat? — Világos, hogy Helsinkiben! Az itteni temető az egyetlen helyes nyughely Matild kisasszony számára. — De mi okból? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents