Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-07-12 / 28. szám
tvwfliikum és Ruttkay Béla földbirtokost, másodfelügyelőkké: báró Malcomes Albert földbirtokost és dr. Kovács János törvényszéki tanácselnököt. Majd sorban betöltötte az egyes egyházi tisztségeket s választott 28 tagból álló presbitériumot s tiszteletbeli presbitereket is, köztük D. Kapi Béla dunántúli és D. Raffay Sándor bányakerületi püspököt. Halálozás. Saskó Samu ny. gimnáziumi igazgató június 27-én Szarvason, 71 éves korában, hosszú szenvedés után meghalt. Temetése 29-én volt Szarvason, a gimnázium udvaráról. Koporsójánál a vígasztalás evangéliumát Korim Kálmán vallástanár, Kellő Gusztáv és Szelényi János helyi lelkészek hirdették. Házasságkötés. Scholtz Ottó Ede, a Deák-téri evangélikus cserkészcsapat vezetője a Deák-téri templomban tartotta esküvőjét Katona Magdolna Máriával. Hírt adtunk arról, hogy a Wehr und Waffe című németnyelvű evangélikus egyházi lap segédszerkesztője Spiegel- Schmidt Frigyes megvált a lap szerkesztésétől. Ezt a hírt a Deutsche Zeitung című lapból vettük át, mely ezzel a kiválással külön cikkben foglalkozott. Spiegel-Schmidt Frigyes most annak közlésére kérte lapunakt, hogy ez a szerkesztőváltozás nem történt meg. A kispesti ifjúság június 22-én tartott ötödik estjével zárta az 1940—41. évi szorgalmi időt. Tartott 30 ülést, ahol elhangzott 38 írásmagyarázat, 22 előadás, illetőleg felolvasás, több zeneszám, szavalatok és énekszám. Pénztárforgalma 280 P és könyvtárforgalma 30 P körül mozgott. Ez évben is megtartotta kapcsolatát a szomszédos szentlőrinci, csepeli és erzsébeti ifjúsággal, s még többször érintkezett az iratmisszió kapcsán amerikai magyar gyülekezetekkel. Pályázat tanári állásra. A békéscsabai ág. h. ev. Rudolf-gimnáziumnál 1941. évi szeptember hó 1-től betöltendő 1. történelem-íöldrajz és 2. latin-görög szakos tanári állásokra pályázatot hirdetek. Pályázhatnak oly evangélikus vallású okleveles tanárok, vagy tanárjelöltek, akik 1. történelem-földrajzból: 2. a latin-görög nyelvből középiskolai képesítést nyertek. A pálvázók a békéscsabai evangélikus Rudolf-gimnázium kormányzó-bizottságához intézett folyamodványukat, melyben életkoruk, családi állapotuk, állampolgárságuk, hazafias megbízhatóságuk, katonai szolgálatuk, végzett tanulmányaik, tanári képesítésük, nyelvismeretük, egészségi állapotuk, esetleges tanári szolgálatuk okmányokkal igazolandó, folyó évi augusztus 4-ig a gimnázium igazgatóságához küldjék be. A pályázóknak igazolni kell a 7720/1939. M. E. r. sz. szerint, hogy nem esnek a zsidótörvény korlátozásai alá. A megválasztottak egyike köteles a gimnázium internátusában külön díjért s ellátásért a tanulmányi felügyeletet is ellátni, ezért a pályázó nyilatkozatot adjon be arról, hogy ezt is elvállalja. Dr. Medovarszky Mátyás gimn. felügyelő. 8 és a többi. . . Most éppen éjszakai pihenőt tartanak, de ha feldereng a fagyos, szürke hajnal, indulni kell tovább, tovább, tovább .. . És köröskörül... Nem a székek állanak, nem a virágok, — azok mind-mind rabok, foglyok, deportáltak ... És mi dolog ez! Ezeknek állva kell pihenőt tartani, ő meg feküdhet kényelmesen a puha, meleg ágyban? Igen, ez az az örökös otromba személyválogatás, szíveket kövesítő igazságtalanság! Nem, ezt ő nem tűri, nem tűrheti tovább! Hogy feküdjék nyugodtan, kényelmesen, mikor ezeknek itt állni, ácsorogni kell! — Úgy, még csak két óra? — fülelt Matild az óra ütésére. Akkor ötig, indulásig, még három óránk van! Akkor addig még felváltva jó egypár pihenhet ezek közül a szerencsétlenek közül a meleg ágyban! Ki az ágyból Matild! Hadd jöjjön a következő: Nem akar jönni, szabadkozik. Ilyenek ezek a derék „barátai”, mindenüket odaadnák neki, pedig maguk is milyen nyomorultak. De fontos az igazságos elosztás. Semmivel nem akar többet, jobbat a maga számára, mint nekik jut! Belekényszeríti az ágyba, jól betakargatja. így. Aludjon egy félórát legalább. Az sok erőt ad. Aztán majd jön egy másik . . . egy harmadik . . . Matild arra ébredt, hogy rettenetesen fázik, reszket még a csontja is. Ott feküdt a padló linoleumján, ágyában pedig az egyik szék jól betakargatva. Lázálom volt a szibériai deportáció, a foglyoknak átengedett ágy. Mikor a széket elhelyezte, eszméletlenül összeesett s ki tudja, meddig hevert ott a padlón? Hogy tüdőgyulladására milyen „jótékony” hatással volt ez, az könnyen elképzelhető. Kezelő orvosa, a derék Runeberg tanár, egyre kapacitálta lábadozása idjén, hagyjon fel a szigorú vegetáriánus életmóddal. Olyan testi erőfeszítések és fáradalmak mellett, amilyeneket Matild magára vállalt, a teljes hústalan koszt nem elég táperős. De mint mindig, most is hiába volt minden rábeszélés. Matild megmaradt életmódja mellett, amelyet semmi más, csak belső, igazság után szomjazó, érzékeny, szociális lelkiismerete diktált neki. — Maga kedvesem, — zárta le a tanár nagy fejcsóválások közepette a hosszas vitákat —, véleményem szerint egy kicsit bolond. De meg kell hagyni, hogy ha sok ilyen bolondja lenne a világnak, rövidesen megtalálnánk az „elvesztett paradicsomot.” Még eléggé súlyos volt az állapota, mikor egy nap hevesen megrángatta valaki a kertajtón a csengő fogantyúját. A lány kiszaladt s a nyitott ablakon át rövidesen hallotta Matild, hogy heves szóváltás keletkezik a leány és valami férfi között. Bekiáltja a leányt a kérdi, mi az a nagy véleménykülönbség? — Jaj, valami rém ronda alak áll a kapunál és mindenáron Wrede kisasszonnyal akar beszélni. Csak úgy bűzlik belőle a pálinka. — Tudja mit, eressze be — de maga is maradjon ott az ajtónál! Matild rögtön megismerte a „rém ronda alakot.” Hajdan kakolai rab, most kikötőmunkás, illedelmesen megállt az ajtóban s úgy bámulta Matildot. — No, látom, tényleg odavan, nagyon odavan már... — mormogta félhangosan. — Miért volt olyan goromba ezzel a derék leánnyal? — kérdi tőle Matild. — Látom, látom, — mondja tovább a mondókáját, ügyet se vetvén Matild kérdésére — nagyon odavan . . . Engedelmet a számér’ . . . hol fogják eltemetni? Matild igen gyönge s erőtlen volt még, de erre a „tapintatos” kérdésre majdnem elnevette magát. — Igazán nem tudom, — felelt neki vidáman, — még nem gondolkodtam rajta. Legvalószínűbb azonban, hogy a családi sírboltunkban, Anjalában. — Mindjárt gondoltuk. Helin komám, emlékszik rá ugy-e, járt is Anjalában, s látta azt a vörös kőépületet, ahol a Wredék nyugosz- nak. Őszintén szólva, azonban szégyen és gyalázat lesz, ha odaviszik! — Miért? Maguk hol szeretnék a síromat? — Világos, hogy Helsinkiben! Az itteni temető az egyetlen helyes nyughely Matild kisasszony számára. — De mi okból? (Folytatjuk.)
