Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-07-12 / 28. szám
PMIKlMff rencia kb. 600 főből álló ifiú és felnőttekből álló sereget toborozott össze, amely az egésznapos elmélyedésben kitartóan vett rés,zt s gazdagodott lelkiekben. Kardos Gyula mellett dr. Halász Kálmán budapesti, Rónay Zoltán losonci, Szilárd Gyula, Amminger Ferenc, Kir- ner Lajos balassagyarmati előadók vezették az Evangélium mélységei és magyar jövő építésének a feladatkörei felé a nagy tömegeket, amelyek számára az istentiszteletet és az előadásokat megafonon kellett a kívülrekedt hallgatósághoz közvetíteni. Salgótarjánban dr. Csengődy Lajos, Szűcs István ref. lelkész, dr. Scholtz Oszkár KIÉ elnök és Gartai István hitoktatók szóltak a kedvezőtlen idő ellenére is másfélszáz és 6 helyről össze- toborzódott hallgatósághoz. Szirákon Révész Alfréd körlelkész állt a megmozdulás élére és hívó szavára 8 község küldte el ifjúságát har- madfélszázas tömegben, akiknek Révész Alfréd, a kér. ifjúság öntudatáról, Váczi János terényei lelkész az ifjúság valláserkölcsi életéről és a Krisztushoz való hűségről, Kertész Ferenc vanyarci 'lelkész az ifjúságnak a nemzettel szemben való kötelességéről adtak tanítást. Léván Bándy Endre föesperes nyitotta meg az egyház vendéglátó kapuját a környékbeli evangélikusság előtt és Ágoston Sándor főmérnök 3 tartalmas előadásával, Milán János csánki lelkész és Csernyev József segédlelkészek szolgálatával elégítette ki a messze elszórtságból összesereglett evangéli- kusságot az Ige és a magyarság lelkének eledelével. Az egyházmegyének ebből a megmozdulásából is kiviláglik, hogy népünk valóban értékelni tudja hitünk igazságait és megértéssel fogadja az ilyen természetű hitmélyítési alkalmakat. Még az olyan helyeken is, ahol eddig ismeretlen volt, bizonyságát adta annak, hogy a lelkigondozás terén mennyi új lehetőség és eszköz áll egyházunk őrállói előtt, amik mindenikét is ha igénybevesszük és felhasználjuk, akkor se végeztünk el mindent. Egyházunk vezetőségének sok ilyen természetű munkája és helytállása kívánatos a mai sokféle irányzattól ostromolt és megszámlálhatatlan nyílt és hátmögötti támadások pergőtüzében álló egyházunk életerejének a felfokozására. Bár megtalálná helyét ebben a szolgálatban egyházunk intelligenciája is és kivenné a maga részét olyan mértékben, mint atyáink tették a mostaniakhoz hasonló időkben. Dr. Csengődy Lajos. A németországi Martin Luther Bund pályázatot hirdet teológiai tanulmányi ösztöndíjra. Az ösztöndíjat kérvényezők kérvényeiket Ziermann Lajos soproni ev. esperes címére küldjék be. Mezőlakon június 22-én a veszprémi egyházmegye körzeti KIÉ konferenciát tartott. Megjelent Gecse, Mihályháza és Marcalgergelyi ifjúsága. A már egy év óta működő helybeli ifjúság, valamint a békási és nagyacsádi ifjúság ünnepélyes felvétele az országos KIE-be a délutáni ünnepségen ment végbe. Az ifjúsághoz Ágoston Sándor és Wágner Aurél KIÉ küldöttek szóltak. Az istentiszteleten Héring János alesperes hirdette az Igét. 6 Az orosházi gimnázium A rosszakarat mindenütt megjelenik és fekete keze nagyon mesz- szire ér. Kikezdi az evangélium népének hitét és egyházhűségét, aláássa és megfojtani törekszik életbevágóan fontos intézményeit. Ezt az áskálódást és ezt a fojtogatást mindig ott csinálja, ahol valami egészséges gyökérre, vagy fontos ütőérre talál. Ebben az eldurvult világban holmi apró sérelmek még nem jelentenek martíromságot, de ha egy intézményt halálra ítél a rosszakarat és fekete kezével állandóan fojtogat, az az intézmény minden magabízás nélkül is biztosra veheti, hogy az istenellenes erők nagy akadályt látnak benne. Biztosra vehető ez az orosházi evangélikus gimnáziumot illetőleg is. Ezt az iskolát négy évvel ezelőtt alapították ebben a sokat emlegetett színmagyar községben, amely lélekszámánál és lüktető életénél fogva város is lehetne, s amelyben legnagyobb alföldhmagyar gyülekezetünk él. Ez az iskola a környező tanyákkal és falvakkal együtt kb. 50.000 színmagyar és túlnyomórészt evangélikus ember számára jelenti az egyetlen megközelíthető gimnáziumot. Hihetetlen tehát, hogy az orránál tovább látó és becsületes magyar ember ne örült volna és ne örülne most is ennek az iskolának. Ellenben bizonyos rosszakarat most már nagyon bánja, hogy a magyarságnak (még hozzá az evangélikus magyarságnak) egy nagy tömege végre gimnáziumhoz jutott. Ezért fekete kezével jobbról is, balról is bele-bele- nyúl a dologba. Igaz, hogy ez a belenyúlás nem egészen érthetetlen. Mi szükség van ma olyan gimnáziumra, amelyben a magyar parasztság arravaló gyermekeit kultúrális tényezővé akarják tenni? Mart abban még nincs veszedelem, ha egv-egy ,,díszparasztot” a kirakatba teszünk, vagy néhány csörtetőt fajtája megtagadása fejében befogadunk az „úri társaságba.” De mi szükség van arra, hogy ezek a „bugrisok” tömegesen jussanak be idővel a minisztériumokba, a köz- igazgatásba, vagy a hadsereg tisztikarába? Márpedig ez az orosházi gimnázium ilyen „romantikus rögeszméket” vett a fejébe és nem is titkolja, hogy „ez az iskola nem egy kiváltságos társadalmi rétegé”, s hogy „ebben az iskolában egyetlen gyermek sem kapott a tanárától olyanféle szidalmat, hogy „szép ecsém, beh nagy kár, Hogy apád paraszt volt, s te is az maradtál!” Mert „a tanári kar származásánál vagy meggyőződésénél fogva szinte kivétel nélkül együttérez a legnagyobb társadalmi réteggel, a parasztsággal, amely egy évezred történelmét és szenvedéseit hordozta meggörnyedt vállain.” Amikor ez a gimnázium farsangi estét rendez, meghívójában azzal kezdi, hogy ünnepélyének „védnöke és fővédnöke társadalmi különbség nélkül minden magyar ember, aki az ifjúságot szereti és örömében osztozik.” Természetes, hogy ez az ifjúság március 15-én sem éri be az üres szóvirágokkal, hanem tettekre vágyik, s felajánlja és leteszi a maga zsebpénzét a telepítési mozgalom támogatására, amelyre másokat is buzdít az igazi magyar kultúra terjesztése és megkedveltetése közben. (V. ö. az Orosházi Ev. Gimn. Évkönyvében: „Valláserkölcsi és hazafias nevelés” és „Iskolai ünnepélyek.”) De az is természetes, hogy annak a szellemnek, amely a 18. században látja a magyar történelem fénykorát, nem kell ilyen gimnázium. Ezért ez szellem már fel is írta a jövő programját: ennek az iskolának a tanárait és tanulóit szét kell ijeszteni! De az orosházi gyülekezet, amely ezt a sötét írást aggódva olvassa a különböző jelekből, Istenre bízza ügyét, és tudja, hogy reménységében, küzdelmében és könyörgésében nem fog elszigetelve, egyedül maradni. Szíjas Pál.
