Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-07-12 / 28. szám
mca« it okait még túl korai volna a nyilvánosság elé bocsátani, de azt már elöljáróban meg kell állapítani, hogy Róma kiváló jezsuitái közül is a legkiválóbbat vesztette el, aki szívével, leikével, minden boldogságával közöttünk élt s beleoltotta magát az evangéliumba, félszemével azonban visszanézett oda, ahonnan hozzánk jött s úgy tudott puri- fikalni, mint talán még előtte soha senki. Csak arra az egy cikkére kell olvasóinkat emlékeztetnem, amikor az evangélikus „hideg” Svédországba úgy küldte Róma Schmiedt nevű püspökét, hogy egyszerre megtéríti az egész északi lutheránizmust s a püspök úr sikere addig terjedt, hogy többszörösen házasságot ígért egy szép svéd evangélikus ápolónőnek s miután elhagyta őt, a svédasszony gyermekével együtt megjelent Rómában azzal a hiú reménnyel, hogy igazságot talál ott magának. Akik emlékeznek erre a hadjáratra, azok abban a cikksorozatban ismerték meg Ohlemüllert, megállapíthatták azt, hogy az oknyomozó hiteles adatgyűjtés logikus fel tálalásával hogy kell szolgálni az igazságot. A magyarországi eucharisztikus konferencián jelen volt, mint az európai protestáns egyházi lapok kiküldötteinek vezetője. Társaságában voltak: olaszok, angolok, franciák, cseh-morvák, németek, s ő, mint mindenek legfőbb tudója és az euchariszitikuvs kongresszusok szakértője úgy irányította munkatársait, hogy a nagygyűlésről semmi ki nem maradt azokban a tudósításokban, amit a protestáns világnak meg kellett tudnia. A kongresszus befejezése után a külföldi protestáns újságírók s a magyar protestáns újságok munkatársai egy kedves baráti estét tölthettek együtt. Az a ragyogó szellemesség, melyet német, angol, francia és olasz nyelven ő vezetett be, a népes társaságban külön-külön elbájolta a jelenlevőket s az a kritika, amelyet nem akart sem ő, sem mi megírni a lefolyt kongresszusról, olvan fulmináns s jellegzetes mondatokban nyilatkozott meg, amelvet annak az összejövetelnek résztvevői sohasem felejtenek el. Határtalan nagy emberismerettel rendelkezett. Minden európai protestáns egyházban s minden denominációban voltak pompás barátai. A nemzetközi gyűléseken ő az, aki mindenkit lebilincselő kedvességével átvezetett az ismeretlenség nehézségein s a gyűlések és tanácskozások rejtélyeibe atvailag bevezet s ő ilyen alkalmakkor lehetőleg keveset beszél,, de úgy tudta megbeszéltetni munkatársait, közelieket és távolabbikat egyaránt, hogy ezek a megnyilatkozások mind erősítették az európai protestántizmust. Meg kell írnunk őszintén azt, hogy a Protestáns Világszövetség egyenlő Ohlemüllerrel. Halála pótolhatatlan veszteség s az a mozgalom, amelyet közel húsz éven át áldásosán *vezetett és irányított, most a bizonytalan kétségek előtt áll: vájjon lesz-e még egy olyan kiváló nyelvtudós, olyan ragyogó újságírói képességgel rendelkező férfiú, annyira hűséges evangéliumi lelkületű s mégis ökumenikus gondolkodású egyházi ember, mint amilyen ő volt. Amikor e sorokat írjuk, porait talán már elhamvasztották s urnája felett a gyászistentisztelet is meg volt s nyomják a Protestantische Rundschau júliusi, vagy késések miatt augusztusi számát, amelyen egy jel, vagy egy betű jelzi, hogy a szerkesztő meghalt, pedig ő minden európai protestáns szívében sokáig élni fog. G. L. A tiszavidéki egyházmegye az eredetileg Szatmárnémetibe egybehívott közgyűlését Matos Pál szatmárnémeti lelkész megbetegedése miatt július hó 4-én Nyíregyházán tartotta meg, dr. Streicher Andor egyházmegyei felügyelő és Túrmezei Sándor esperes elnöklete alatt. A közgyűlést ünnepélyessé tette az a körülmény, hogy ekkor tért vissza az egyházmegyébe a román megszállás előtt is hozzátartozó nagykárolyi, nagyváradi és szatmárnémeti egyházközség. A visz- szatérök nevében Materny Imre nagyváradi lelkész,- a megszűnő ötvárosi egyházmegye ősz esperese mondott üdvözlő szavakat, akit a közgyűlés tagjai meleg ünneplésben részesítettek és az egyházmegye tiszteletbeli esperesévé választottak meg. A közgyűlésen a visszatértek bevonása céljából általános tisztújítás volt. Nyilatkozat. Alulírott kijelentem, hogy a Tolna-Baranya-Somogyi evang. egyházmegye elnökválasztásával kapcsola- tosn a német Volksbundnak ez ügyben nálam járt megbízottai előtt tiltakoztam nevemnek és személyemnek a választással való kapcsolatbahozatala ellen s az esetleges megválasztatás elfogadására semmiféle ígéretet nem tettem. — Györ- köny, 1941 július 1. Schmidt János ev. lelkész. Adminisztrátor. D. Raffay Sándor püspök a pesti német egyház adminisztrátorává Güttler Viimos eddigi segédlelkészt nevezte ki. KÜLFÖLDI HÍREK Grundmann Walter jénai egyetemi tanár könyvet írt ezen a címen: Jesus der Galilaeer und das Judentum. Könyvében majdnem ugyanazt a megállapítást teszi, mint két emberöltővel előtte Deismann, hogy Jézus nem zsidó származású. Könyvét a német közönség örömmel fogadta és olvassa, a többi európai protestáns keresztyénség pedig most kezdte el azt a teológiai vitát, amelynek kezdetét látjuk, de a végét nem sejtjük. A francia ifjúság új nevelése egyházi és katonai tényezők által végeztetik. Egyik érdekes kérdése ennek a nevelési tevényekségnek ebből a tételből vezethető le: Franciaország különleges feladata. Az Allgemeen Weekblad holland egyházi újság írja, hogy a világot elöntötte a szent és a parázna gyűlölet, mellyel azonban keresztyén ember semmi körülmények között nem azonosíthatja magát. Az angol egyetemi ifjúság gondolkodásmódja szemben az 1914—1918. háború idejével, amikor a szenvedés problémája elhordozásáról beszélt az ifjúság, ma egészen az Ószövetség profé- tikus szellemének hatása alatt áll, Isten haragjának látható jeleiről beszélnek s azt a célt tűzi maga elé, hogy új, bűntől mentes, szociálisabban felépített világ jöjjön a háború után. Japánban 550 misszionárius szüneteltetni kénytelen működését. F.z idő szerint még 200 misszionárius tevékenykedik. Svájcban 89 methodista prédikátor, 140 laikus igehirdető 285 gyülekezeti helyen végzi szolgálatát. A prédikátorok kiképzése Frankfurtban történt, de ott ez az iskola megszűnt. Az amerikai Luther Szövetség (liga) július 3—7. tartotta gyűléseit, melyen az amerikai evangélikus egyházak világi és egyházi vezetői nagyszámmal vettek részt. G. L. A Nógrád-Hont-Barsi egyházmegye megmozdulása A magyar evangélikusság északi őrállói a nógrád-hont-barsi ev. egyházmegyében Horváth Sándor alispán és dr. Csengődy Lajos alesperessel az élen megalakították az egyházmegye bel- missziói bizottságát, amely Kardos Gyula föesperes irányításával olyan megmozdulással gazdagította egyházunk hitéletét, amelyhez hasonló az egyházmegyék életében országos viszonylatban sem fordult még elő. Az egyházmegye 180 X 60 kilométeres átméretű területén lakó s az Evangéliumra szomjas evangélikusság népének és ifjúságának lelki gazdagítására június 15-én egyidőben nem kevesebb, mint egyszerre 4 helyen a KIE-vel kapcsolatban konferenciát rendezett, amelyekre a közeli környékek evangélikus- sága nagy seregekben vonult fel és tömegekben adott visszhangot az Evangélium hívó szavára. Balassagyarmaton Kardos Gyula főesperes vezetésével megtartott konfe5
