Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-28 / 26. szám
EMUIM FT Map Éiasszif iskolája Az Aszódi Evangélikus Leány- nevelő-intézet kétéves háztartásigazdasági szaktanfolyama. Okos beosztással, takarékos életmóddal a jó gazdasszony megkétszerezi a család jövedelmének értékét, eredményességét, — ellenkezőleg pedig elkölti még a Dárius kincsét is. Minthogy a legtöbb családban ma is leginkább a férfi a kenyérkereső, az asszonyokra háramlik az a feladat, hogy a szerzett anyagi javakat helyesen felhasználják, az esetleg gyűjtött kisebb- nagyobb tartalékalapot megőrizzék és növeljék. Ez csak akkor sikerül, ha a háztartást lelkiismeretesen és kellő szakértelemmel vezetik. Az aszódi háztartási- gazdasági szaktanfolyam a jó gazdasszony és a hivatása magaslatán álló családanya képzését szolgálja. Célja: vallásos magyar háziasszony, jó feleség, áldozatos édesanya nevelése, egészséges életfelfogás kialakítása, érdeklődés felkeltése a háztartási és gazdasági munka iránt, ennek megkedvel- tetése és gyakorlása. Az itt szerzett ismeretek azonban nemcsak a családban, hanem szükség esetén háztartási és gazdasági üzemekben is felhasználhatók. A tanfolyam Aszódon (Pest megye), a régi Podmaniczky-kastélyban levő bányakerületi evangélikus leánynevelőintézetben működik. Ez a félévszázados múltra visszatekintő iskola magyarországi evangélikus egyházunk egyik legkiválóbb nevelő intézménye, ötven év óta országszerte ismertté vált, hiszen messze vidékekről idejöttek a tanulni, művelődni vágyó evangélikus leányok. Az iskola nem tudományos pályára készíti elő a tanulókat, hanem az igazi nőnevelést tűzte ki céljául. Ezért, amikor az idők nagyobb képzettséget követelnek a leányoktól is, a fenntartó egyházkerület a kezdettől fogva meglévő négyosztályos polgári iskolát nem fejlesztette gimnáziummá, hanem a női hivatást tartva szem előtt, háztartási-gazdasági nevelésre rendezkedett be. A tanfolyam kétéves. Felvehetők a polgári iskola vagy a gimnázium IV. osztályát, vagy pedig a népiskola VIII. osztályát végzett leányok. A felvételi kérvényt az iskola igazgatóságához kell benyújtani születési anyakönyvi kivonat, iskolai bizonyítvány és újraoltási bizonyítvány csatolásával. A kiképzés mindkét évben elméleti és gyakorlati. A művelt háziasszony részére szükséges elméleti tantárgyakon kívül szerepelnek a háztartási-gazdasági ismeretek, konyhakertészet és díszkertészet, férfi és női fehérnemű, ágynemű, csecsemő-, gyermek- és női ruhák szabása, varrása, eredeti népi kézimunkák készítése, gyors- és gépírás s külön kívánságra zenei és nyelvi oktatás. A növendékek a díszkertben, konyhakertben, gyümölcsösben, gazdasági udvaron gyakorlati órákon sajátítják el a gazdasági, kertészeti ismereteket miután ezekben kellő elméleti oktatást nyertek. A magyarosan berendezett konyhán csoportokban tanulják a polgári hatszemélyes ebéd és vacsora készítését. Egy csoport öt tagból áll. Közülük egy a gazdasszony, aki mindenért felelős, a többi a levest, húst, főzeléket vagy körítést, tésztát készíti, vagy pe6 A tanyavilágban Városi, értelmiségi pályán élő ember előtt ismeretlen az a világ, ahová most szeretném elvezetni olvasóimat. Bár sokunktól földrajzilag nincsen messze, mindig készülünk oda megpihenni, az egyszerű tanyasiak között felüdülni, mégis csupán vágyaink hona marad mindig. Nagyon nehéz, ott hagyni nyári szabadság alatt is a városnak ezer szórakozását, nagyon nehéz kivetkőzni a megszokottság ruhájából s eljutni ide. A tanyai emberek világa sok ember előtt a vágyak birodalma marad egész életében. De, ha el is jut végre-valahára oda, akkor, is magával visz valami más, oda nem( illő életstílust. Egy kis kényelemszeretetet, szórakozás és újdonság után való vágyat. ÉÍ- tervezi, hogy áldozatot is vállal s beleilleszkedik a tanyai emberek életébe. Ez azonban nehezen sikerül, mert a tanyai élet tökéletesen más, mint a városi ember élete. Külsőleg is kifejezésre jut ez. Az az utas, aki az alföldi végtelenbe nyúló országúton a fehérre meszelt kilométerkövek mellett nyári hőségben elhagyja a városokat, egyforma kicsiny, kedvesen mosolygó tanyákat pillant meg. Ezek igencsak valamivel beljebb fekszenek az országúttól. Mintha arra figyelmeztetnének, hogy ott egészen más [munka folyik, mint kint. Június végén szinte máról-holnapra zöldből sárgába hajolnak a vetések, az élet ígéretei. Július derekán már csak itt-ott ringat aranyszőke gabonatáblákat a csendes szellő, annál több helyütt folyik azonban az aratás. Az akácos, vagy jegenyesoros utakon már csikorognak a szekerek, nyögnek a súlyos kévékkel megrakott vendégoldalak s az akácok, vagy eperfák árnyékába bujt tanyák között emelkednek a szérűkön az asztagok. Néhány helyen az aratást már el is végezte a gazda s duruzsolnak a cséplőgépek s hajnalpirkadástól késő estig ömlik a zsákokba a pirosszemű búza és a szép barna rozs. Ilyen a nyári kép a tanyavilágban. Évről-évre néhány hetet kint szoktam tölteni. Tavaly is elhatároztam, hogy részt veszek a nyári munkában. Nekem, aki hirdetem, hogy sűrűn hull ilyenkor a veríték az áldott magyar rögre, prédikálom, hogy arcunk verítékével kell ennünk a kenyerünket, meg kell ismernem ezt az életei, hogy értékelni is tudhassam. Amikor először mentem ki, akkor vette kezdetét az aratás. Kezembe fogtam én is a kaszát, arattam, markot vertem, gyűjtöttem nagy lelkesedéssel. Soha nem tudom elfelejteni annak a napnak az emlékét. Azok az aratómunkások, akik napi 18 órát dolgoztak s akik máskor gondolni sem mertek volna egy csendes esti áhítatra, most maguk kértek, hogy a csillagfényes ég alatt gyűljünk össze Isten imádására, olvassuk az írást és imádkozzunk a mennyei Atyához. Munkájuknak és munkakörüknek megbecsülése Istenhez is közelebb emelte őket. Boldogan emlegették s emlegetik ma is, hogy a Tisztelendő úr is velük dolgozott s szívesen tette, jól érezte magát közöttük. Olvastam akkor az arcukból. A megelégedett, boldog tekintetek azt fejezték ki, hogy a mi tanyai dolgos és kérgeskezű embereink bizony kevés megbecsülést és szeretetet kaptak s éppen ezért sokszoros hálával köszönnek meg mindent. Aratás elmúlt, jött a hordás és a cséplés. Akkor is a tanyán voltam s dolgoztam. Már várt a tanyavilág népe s nagyon nekemvaló munkát tudtak adni. Mázsálásnál jegyeztem. Soha nem láttam olyan sok alázatosan Istent áldó s hozzá fohászkodó lelket, mint akkor. Nem érdemeltük, szól egyikük. Nem mi dolgotzunk itt, Isten adta a növekedést és adja a megelégedést. Nagy nap ez, hiszen most van a fizetésosztás egy egész esztendőre. Ebből kell részesedést adni, kommenciót fizetni, adóra, ruhára, vetőmagnak és ki tudná elsorolni, mi mindenre. Minden egyes zsák mázsálásánál imádságos sóhaj száll a szívekből, hogy csak legyen annyi, amennyi a test és élet fenntartásához szükséges. A tanyavilágban tanultam megelégedni azzal, amit az Űr ad, hálásnak lenni minden jó adományért. Nyár jöttével mindig vágyódom a tanyára, mert az az érzésem, hogy ezek az emberek a mai gondterhes világban is mindig boldogabbak, mint mi vagyunk. Egy kis egészséges munka árán pedig itt lehet megvásárolni az élet örömét és a megelégedés mosolyát. Pásztor Pál.
