Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-28 / 26. szám
BftNGBKUSmT Foglyok angyala ™íU„., (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Erre megint majdnem mosolygás ült ki Matild ajkára. Olyan alázatos volt a szegény jámbor! Később aztán mégis sikerült Pekonent Amerikába juttatni, de ott meg olyan honvágy fogta el, hogy a legelső alkalommal visszatért Finnországba s végül is itt halt meg az egyik kórházban, tüdőgyulladásban. Matild felkereste a sírját s mikor a kis virágcsokrot letette rája, régen eltűnt már szívéből minden keserűség, még a Reima-ügyre is a kedves emlékek szomorkás őszi mosolyával gondolt. . . * Egy másik szabadult rabot az iszákosságból szeretett volna ki- gyógyítani. De mennyi baja volt ezzel is! Maga ez az ember jött egyszer arra a gondolatra, hogy az talán segítene, ha minden alkalommal Matildhoz rohanhatna és meggyónhatná kísértését, amikor csak előveszi az ital utáni vágy. Matild örömmel csapott kezet ehhez, éjjelnappal rendelkezésére áll. Egy nap aztán ott is állt az ember az ajtóban s ide-oda lóggadozó fejjel csuklotta: — Drága . .. Matild kis . . . asszony, nagy . . . baj van . . . Tegnap, hm, berúgtam .. . Szégyen és gyalázat. . . — De hisz Maga ma se józan! — szólt rá Matild erélyesen. — Az, hm, igaz. .. igaz . . . De ez nem számít... Ez . . . csak azért van, mert ide akartam jönni. . . meggyónni a tegnapit, de nem volt bennem bátorság. Muszáj volt egy kis bátorságot gyűjteni . . . Mer’ ugyebár a megegyezést, amire az ember kezet adott, meg kell tartani. Ha törik, ha szakad .. . * Nyemann rab tizennyolc esztendős kölyök volt még csak, mikor Matild rátalált az egyik börtönben. A fegyőrök réme. Szemtelen és feleselő. Matilddal szemben azonban mindig olyan volt, mint a kezes bárány. December közepe táján szabadult s Matild nagy tárgyalást kezdett egy cukrászmesterrel, hogy vegye magához a fiút inasnak. Szenteste előtti napon csak beállít a fiú Matildhoz, kezében két pár fácántyúk. Keresztapjánál járt Herrmanni-ban, ot kapta ezt az aprójószágot, de sehol se tudja eladni őket. Nem adna-e értük Matild vagy 5 márkát, hogy legalább az ünnepen egy kicsikét jó dolga lehessen. — Meg kell tennem — mondotta Matild. — Noha nem tudta, mit kezdjen a tyúkokkal. Másnap reggel ugyanis Hämenlinnä-ba szándékozott utazni, hogy az ünnepeket az ottani női rabok közt töltse. No, de majd elküldi a bátyjának. S Nyemann megkapta az 5 márkáját. Ünnepek után benézett Matild a cukrászmesterhez. Hogy viseli magát a fiú? A mester csak jót mondott, igen szorgalmas, rendes fiú. Matild örvendezett s a legjobb reményeket kezdte táplálni a fiú jövendője felől. Egy nap aztán ismét beállított Matildhoz. Runeberg költő gipszmellszobra volt a kezében. Az első keresetéből vette Matildnak ajándékba. — Jobb szerettem volna Thorvaldsen Krisztus-át, — csevegett — de nem volt. Gondoltam, talán tetszenek Matild kisasszonynak a hazafias dolgok is. Március 14-én, Matild nevenapján tortát hozott, tetejére fehér cukorpéppel odacifrázva: „Matild“. Mindennek nagyon örült Matild. Ügy látszik, mégis csak rendes ember lesz a fiúból! Egy napon azonban a rendőrségre idézték „orgazdaság” miatt. Igen, magyarázta neki a rendőrtiszt, lopott holmit vásárolt egy ifjonctól. Nyemann lenne? Bizony ő volt. Ott ült már a rendőrségi fogdában. Több társával együtt rövid idő alatt huszonnégy lopást és betörést követett el. S a bírósági tárgyalásra szabályszerűen beidézték Matildot is. Ott állt a többi „orgazda” között. A bíró kérdéseire aztán elmondotta, dig a zöldség- és gyümölcskonzerválást végzi. A növendékek olyan gyakran főznek, hogy az év végéig mindegyik önállóan tud egy-egy ételsort elkészíteni. A főzőcsoport mellett van a háztartási csoport. Ennek tagjai a mosóban, vasalóban, a tejkamrában és a baromfi udvarban dolgoznak. A harmadik csoport ugyanekkor a kertben munkálkodik. A leányok magukvarrta kötényükben, fejkötőjükben ügyesen sürögnek-forog- nak a tűzhely, a virágokkal díszített asztal, az ízlésesen elrendezett tálak körül, kézimunkájukat, fehérneműjüket mossák és vasalják, pelyhes kiscsibéket gondoznak, konyhakerti és dísznövényeket ápolnak, tehát valóban azt a munkát végzik, ami az életben rájuk vár s közben lelki és szellemi műveltségben is a szükséghez képest gyarapodnak. Az ősi kastély várszerű falai a közel 4000 négyszögöles kertből felemelő szépséggel emelkednek ki. A szerető otthonban nevelkedő leányok a természeti és művészi szép környezetben készülnek a jövőben rájuk váró nemes asszonyi hivatás betöltésére A tanfolyam és a bennlakás feltételeiről, nemkülönben a polgári iskoláról is készségesen nyújt felvilágosítást az intézet igazgatósága. KÖNVVISMIRTETES Incze G.: A felszabadult Kelet Budapest, 1941. — Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai R. T. 72 lap. Végre kezünkben van egy protestáns, Erdélyre vonatkozó Baedekker. Mint ötlet is ragyogó s mint szerénynek indult vállalkozás pedig méreteit túlhala- dóan érdekes és értékes könyvecske. Incze Gábor a legtermékenyebb s a legváltozatosabb református egyházi és teológiai író. Az a vállalkozó férfiú, aki egyházunk és egyházunk tagjainak szükségletét legjobban ismeri s olyan időszerű kiadványokkal tudja meglepni a magyar protestáns olvasóközönséget, amelyre minden időben joggal figyeltünk fel. Azoknak a magyar protestánsoknak, akik még nem voltak a felszabadított Erdélyben s akik a közeljövőben oda látogatást tenni szándékoznak, de általában minden Erdély protestáns egyházi dolgai iránt érdeklődő testvérünknek a legmelegebben szíves figyelmébe ajánljuk ezt a nagyon értékes s nagyon kedvesen megírt könyvet. G. L. Házasság. Bartos Pál szarvasi lelkész leánya, Irén, állami gazdasági szaktanárnő és Gerlai Mátyás városi főkertész, valamint Bartos Éva tanítónő és I Koszorús Oszkár evangélikus lelkész j június 26-án együtt tartották esküvőjüket a szarvasi újtemplomban. Révay Ágnes és Tóth Bertalan június 25-én tartották Budapesten esküvőjüket. Az Országos Protestáns Árvaegylet ezévi rendes közgyűlését június 18-án tartotta dr. Pesthy Pál elnöklete alatt. A közgyűlés köszönetét fejezte ki az } igazgatói munka terén elért eredmé- \ nyékért Vargha Sándornak. 7
