Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-06-07 / 23. szám

MNcnikmmr

Iákat, szállókat, fürdőhelyeket, milliomoslakásokat láttuk és csodáltuk száj- tátva. Most megláttuk, hogy alul is emberek vannak és pedig millió meg milliószámra,, akik nem embernek, szemétnek, kiuzsorázható állatfélének számítanak ebben a társadalomban. Hát ebből a „szabadság"-ból aztán igazán nem kérünk, ez a fényes demokrácia csak tartsa meg áldásait önmagának. Nekünk olyan állam, olyan Uj Európa kell, ahol nemcsak a gazdag, teleharácsolt zsebű egyén számít, hanem a közösség. A közösség, amelynek legkisebb tagja épp olyan megbecsült és féltett kincs, mint a legnagyobb. A közösség, amely nem halmoz és duskálkodik, hanem mindent eloszt, megoszt, arányosan, igazságosan, mindenkit külső-belső értékei szerint becsülvén. A közösség, amely saját alapsejtjét, a családot nem szétzülleszteni, de minél erősebbé, egészségesebbé tenni igyekszik.

Kétféle gyümölcs érik ma a világban. Egyik a rothadásnak, züllésnek, haragnak, keserűségnek, az elnyomatásnak és megaláztatásnak szörnyű gyümölcse, a másik az erőnek, összetartásnak, lélek és életépítő közösségi akaratnak édes gyümölcse. Nálunk mintha mindakettő egyszerre érlelődne. Vigyázzunk, hogy csak jó gyümölcsöt teremjen a nemzet fája, mert „amely fa jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik..." F. Z.

Érdekes pályafutás, érdekes könyvek

Tanulságos példája az akaraterőnek és felfelé törő tehetségnek Tisza Miksa, poprádi születésű cipszer hittestvérünk, aki mint ny. m. kir. rendőrfőtanácsos hagyta el közhivatali működését, noha mint lakatosinas kezdte pályafutását. A beléje rejtett isteni szikra mindig feljebb és feljebbtörésre sarkallta. A csendőrség kebelében indult el pályafutása, aztán pedig a rendőrség egyik legkitűnőbb tagja és szakírója lett. Pályafutását, és alkotásait 262 oldalas, nagyalakú könyvben írta meg. Ugyancsak ő írta meg a „Magyarországi Rendőrség Története" című könyvet, amely egyetlen forrásmunka a rendőri szakirodalomban (395 old.). „A menekültek könyvében" örök emléket állított igen sok megszállott területről kiüldözött magyar ember kálváriájának (195 old.). Sok újságcikke és kisebb füzete közül említésre méltó „A gödrös áll és gödrös arc jelentősége" című füzete, amely a bűnügyi embertan területén szerzett értékes felfedezését tartalmazza. Kimutatja, hogy a gödrös arcú és állú emberek „majdnem kivétel nélkül hasznos, konstruktív állampolgárok". Amíg ilyen emberek létszáma a társadalomban 25—30%, a bűnözők közt csak 0.9—2.0% arányban fordulnak elő.

Tisza Miksa érdekes könyveit legmelegebb szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe. Kaphatók a szerzőnél: Her- nádnémeti-ben. íz.

A győri egyházmegye presbiteri konferenciája június 12-én, az ifjúsági konferenciája ugyanekkor lesz Győrött.

4

A visszatért- bácskai egyházak ügye

Starke Sámuel, a volt Jugoszlávia szlovákajkú evangélikusainak eddigi püspöke és Sirka Sámuel, a bácsi szlovák egyházmegye főesperese, — akiknek hívei is résztvettek 1918-ban a bányakerületi püspökség megválasztásában — felkeresték D. Rajfay Sándor bányakerületi püspök, titkos tanácsost. Örömüket fejezték ki gyülekezeteik nevében is, hogy visszatérhetnek az ősi bányai egyházkerületbe s a legszívélye- sebb formában hangoztatták Raffay püspök előtt, hogy a kerülethez kapcsoló egyházi életük két évtizede megszakadt fonalát újból felveszik. Egyúttal Raffay püspök rendelkezéseit kérték. A püspök meleg közvetlenséggel fogadta az egyházi vezetőket és velük a bácsi szlovák egyházmegye összes kérdéseire nézve beható tanácskozást folytatott.

D. 'Raffay Sándor püspök németajkú délvidéki híveihez körlevelet intézett, amelyben felhívta a gyülekezetek vezetőit, ne engedjék magukat ' félrevezetni olyan lépések megtételével, amelyek a fennálló

törvényes rendbe ütközhetnek. (M. É.)

*

Illetékes helyen a Magyar Távirati Iroda útján a következő nyilatkozatot tették, melyet az összes napilapok is közöltek:

Meder ágostai hitvallású evangélikus alesperes vezetésével küldöttség jelent meg Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszternél és kérte a minisztertől a délmagyarországi új német evangélikus egyházi szervezet elismerését és az ottani német evangélikus lelkészek részére a fizetéskiegészítő államsegély kiutalását.

A miniszter a küldöttséggel beható megbeszélést folytatott és megígérte, hogy az államsegély kérdését a magyar lelkészek fizetéskiegészítő államsegélyével együtt fogja tárgyaltatni.

Az egyházi szervezet kérdésében a miniszter egyelőre felügyeleti hatáskörében kívánt állást foglalni, mert ez a kérdés a magyarországi egyetemes ágostai hitvallású evangélikus egyház, közelebbről a bényai evangélikus egyházkerület belső ügye és ezért felkérte Meder alespe- rest, hogy az egyházi szervezet rendezése ügyében D. Raffay Sándor bányakerületi ágostai hitvallású evangélikus püspökhöz forduljon.

A háború és az ember

(Hess Rudolf tragikus esete.)

Ez az a háború, melyet totális háborúnak nevezünk, mert szinte magában foglalja az egész nemzeti közösséget és megköveteli az ország csaknem minden egyes lakosától, hogy neki szolgáljon. Ez a háború sok egyéni tragédiát idézett elő, melyek az embert gondolkodásra késztették és ezeknél a tragédiáknál mindig az ember játszotta a főszerepet, aki úgy tűnt fel, mintha a tömegben elveszett volna már.

Nincs meghatóbb dolog, mintha olyan embereket látunk bcnsőleg meghasonlani, akik tehetségüknél fogva kortársaik közül kiválnak, nagy szerepet játszanak és a közéletben előkelő állást töltenek be. Az ilyen emberek azután titkaikat közlik hasonló gondolkozásúakkal, mintegy kényszerítve őket arra, hogy ők is elmélkedjenek saját sorsuk felett. Ebben a háborúban, ahol a gépesített haderők, úgy látszik, döntő súllyal esnek a latba, az egyéni tragédia csak nagyon kicsi hullámot ver. Olyat körülbelül, mint mikor egy követ dobunk a víz tükrére.

Martel francia tanár, gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök és Koritzis görög miniszterenök öngyilkossága után íme most itt van Hess Rudolf szökése, amely szinte megmagyarázhatatlan.

Nagyon nehéz felismerni a felsorolt esetek mindegyikében azt, hogy a fizikai és morális tényezők mennyiben játszottak közre, hogy az illetőknél a lelki egyensúly megbomlott. Ezeknél az embereknél számolni kell az idegek túlfeszítettségével, mert a reájuk nehezedő munka és a felelősség súlya idegeiket próbára teszi. Vájjon megtudjuk-e valaha azt, mi működik abban, amit Shakespeare a „lélek titokzatos mélységének“ nevezett.

Lelki összeomlás még nem jelent mindent, mert az egyén cseleke■■■