Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-07 / 23. szám
I , Öhnillió biblia Bibliai kolportőrök álma ez: ötmillió bibliát eladni esetleg egy hosszú élet folyamán. Vagy szerényebb igényű bibliai társaságok is boldogok volnának, ha nehány európai nyelven ennyi bibliát nyomathatnának egy évtizeden belül. Az öt millió bibliát pedig öt év alatt kívánja felhasználni az újonnan felállítandó amerikai hadsereg. A hírnek ez a magja. Az európai egyházi újságok, napilapok, egyházi kiadványok vezetői és tervezői az első pillanatban meghökkennek a hír hallatára. Azután a szentimentálisabb fajta azon kezd sóhajtozni, hogy íme, az angol, vagy amerikai keresztyénség mégis csak mennyire inkább akar hívő lenni, mint bármelyik európai ország keresztyénsége. A józanabb elem megszámolja öt ujján az öt millió példányszám adottságait s azt vallja, hogy öt millió példányszámban lehet előállítani angolnyelvű Újszövetséget a katonaság számára, de lehet, hogy ez csak puszta leltári szám marad a hadsereg életében. Jól tudjuk, hogy a különböző hadseregek raktáraiban békében és háborúban egyaránt olyan nagymennyiségű kincs van felraktározva, hogy azokból mindent nem lehet, még a legizgalmasabb időkben sem, mozgósítani. Tudjuk azt, hogy az amerikai újonnan létesítendő s minden európai fegyvernemet másoló amerikai hadikészültség nyersanyagban olyan formán készül fel, hogy azt a világ egyetlen hadseregénél sem lehet megtalálni, s ha abból indult ki az amerikai hadvezetőség, hogy a katonaságnak bibliával való felszerelésével úttörő munkát akarnak végezni, ezt értékelni kívánja a keresztyénség is, amelyik eddig inkább abban a hiszemben akart élni; hogy Amerika eddig ismert lelke szerint inkább a fegyvertelen békét akarta szolgálni. Azok az amerikai keresztyén lelkészek, akik, mint katonai káplánok eddig is végezték önként vállalt katonai lelkészi szolgálatukat, valószínűleg bibliával a kezükben keresték fel katonáikat, azokat az ifjakat, akikről az eddigi újságcikkek: világi és egyházi lapok beszámolói úgy írtak, hogy több, mint 50% teljesen vallástalan, egyháziat- lan s istentiszteleten soha részt nem vett. Vájjon okos dolog-e annak az ifjúságnak, melynek nagyobb része ilyen, minden további nélkül a bibliát kézbe adni? Valószínűnek tartjuk azt, hogy ha mi így ismerjük az amerikai ifjúságot, az amerikai tábornokok is újságolvasók lévén, tudják és ismerik ezeket a tényeket s akkor ezek a férfiak jobban tették volna, ha először megkérdezték volna azt, hogy tényleg lehet-e ilyen embereknek minden további nélkül a bibliát kézbeadni. Bizonyos, hogy az eddigi európai háborúkban harcolt katonaság is használta a bibliát. Minden európai ország adott ki a katonaság részére ! olcsó kiadásokat az Újszövetség egészéből, vagy részeiből, gyenge imakönyveket s a harctér levegője számára egészen alkalmatlan traktátus kiadványokat. Ennél a gyakorlatnál jobb magát csak az Újszövetséget kézbeadni abban a reményben, hogy a tényleg keresztyén lelkek, s a szolgálatot jól végző lelkészek segítenek megtanítani a katonaságnak azt, hogy miképen kell kezelni s miképen kell olvasni az Újszövetséget. Számomra örökké emlékezetes marad az az esetem, amikor az" egyik budapesti börtönben egy amerikai cirkuszi emberrel találkoztam. Beszélgetéseim során arról győződhettem meg, hogy nem ártatlanul jutott oda, ahol megismerhettem. Bűneiről borzadva vettem tudomást. Mikor magát mentegetni akarta, bizonyságképen kivette zsebéből teljesen összegyűrt s úgy látszik, nagyon is olvasott bibliáját. Akkor megtudtam mondani neki azt, hogy bizonyságtevése ellenére is mit érzek vele szemben, de ha ma, mint amerikai állampolgár katonai lelkészi szolgálatra hívatnék el, nem tudom, volna-e annyi bátorságom, hogy megmondjam azt, amit ma sokan szeretnénk elmondani Amerikával szemben: hogy inkább békét adjanak Biblia nélkül, mint borzalmas vérfürdőt bibliával. Mert a keresztyén ember szívesen acha életét testvéreiért, de amikor tudja mindenki, hogy a háború továbbterjesztése nagyobb bűn, mint az eddigi minden küzdelem volt, azt szeretnénk Amerikának megmondani: amit amerikai protestáns lelkészek eddig is hangsúlyoztak Roosevelttel szemben: hogy fáradozzon a a békéért s vesszen az öt milliós biblia-rendelés. G. L. BftNcntOTi rr Felhívás Egyházegyetemünk az uj vallástani tanterv alapján készült új vallástani tankönyvek egy részét szeptembere megjelenteti. Erre az időre előreláthatólag a következő tankönyvek kerülnek kibocsátásra: Bibliatörténetek az elemi iskola I—IV. osztálya részére. Egyháztörténet az elemi iskola V— VI. osztálya részére. Egyháztörténet a közép- és középfokú iskola III. osztálya részére. Hit- és erkölcstan a középiskola V— VI., vagy ennek megfelelő osztálya részére. Bibliaismertelés a középiskola VII., vagy ennek megfelelő osztálya részére. Felhívom a vallástanárok, a vallástanító lelkészek figyelmét, hogy a tanulók az említett tankönyvek beszerzésénél várják meg augusztus hó végén közzéteendő újabb tájékoztatásomat. D. KAPI BÉLA püspök, az egyetemes tanügyi bízott, elnöke. Erik a gyümölcs Régen járt Budapesten olyan megren- dítően komoly film, mint a Steinbeck regényéből készült „Érik a gyümölcs". Ha a németek gyártják és mutatják be, rögtön készen lennénk az ítélettel: propaganda, hatásos propaganda Roosevelt Amerikája ellen. De az amerikaiak, a híres Fox-gyár készítette amerikai regény nyomán, így mégis csak igaznak kell elfogadnunk az elénk vetített sötét képeket. S ezek a képek bizony szörnyű sötétek. A nagy amerikai munkanélküliségi krízis idejében kíséri nyomon egy bérleti földjéről kiűzött parasztcsalád történetét. Egy lelkiismeretlenül elbocsátott röpcédula elcsalja őket szülőföldjüktől több ezer kilométerre s mikor megérkeznek, kiderül, hogy csalás volt az egész, munka nincs sehol. Talajnélküli proletárrá, söpredéknéppé válnak. A kapitalisták lelketlenül uzsorázzák, zsákmányolják őket hatósági segédlettel. A bátrabbak és önérzetesebbek üldözött vadakká válnak, bűnökbe sodródnak ebben a kegyetlen harcban. A sztrájk volna egyetlen fegyverük, de a sok éhes embert egymás ellen játszák ki s így a sztrájkokat is egy-kettőre letörik és azokat, akik a letörésben segítségükre voltak, épp úgy lelketlenül kizsákmányolják, mint azokat, akik sztrájkba léptek. Mennyi egyéni tragédia, mennyi lelki romlás, mennyi közösség-bomlás, hány család szétzüllése tenyészik ebben a társadalmi szemétdombban. Hiába itt minden jóakarat, hiába minden szent szándék, ebben a sorsban csak zülleni és pusztulni lehet. Az elvadult emberek lelke mélyén gyűlik a keserűség, érik a fekete „gyümölcs", amely valahol, valamikor elválik majd szárától s lehullik, mint valami forradalom, véres világfelfordulás robbanóanyaga... Végre egy igazi fénykép a szabadver- senyes, magántulajdon „szentségén" felépülő Amerikából. Amerika alulról nézve. Felülről mindig csak a felhőkarcolókat, pompás műutakat, autókat, vil3 1
