Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-06-07 / 23. szám

MMkUM

•, , I

KEZDŐDNEK...

Szerte az országban, templom mellé épített kis iskolákban és nagyvárosok többemeletes iskolaépületeiben ezekben a napokban kezdődnek a tanévet záró vizsgák. Künn a mezőkön nehéz és rossz tavasz volt, de a viszontagságos veszedelmeken átment őszi vetések éppen úgy, mint a sok helyen későn földbe került tavaszi vetések az első melegebb napok óta nagy erővel akarják pótolni a mulasztott időt és elkészülni a megéredéssel, mire megkezdődik az aratás. Iskoláinkban is aratásnak számít a vizsga. Különválasztják a jó magot és a pelyvát. Egy esztendő tanulási munkája felett bírálat, mérlegelés történik. Semmi kétség abban, hogy most is teljesedni fog az evangélium törvénye, hogy a jó fa jó gyümölcsöt, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Akik az emberi tudásban nekik jutott munkát jó kedvvel és hűséggel végezték, megérdemlik a jutalmat. Akik rosszul és hanyagul, megérdemlik ugyanennek az igazságnak a másik oldalát, a büntetést.

Szülők és gyermekek egyaránt várják a kezdődő vizsgákat. De várja egyházunk is. Szereti azokat a gyermekeket, akik iskoláiba járnak és szereti azokat az iskolákat, amelyekben nevelik őket. Szükségesnek tartja, hogy gyermekeink

a földi életre jól felkészítettek legyenek. De a mi egyházi iskoláink nem téveszthetik szemük elől gondos munkájuk egyetlen részében sem azt, hogy a földi ember számára nem elegendő csak a földi életre való felkészítés, hanem fel kell készíteni lélekben a felette álló, magasabb rendű lelki életre, amely hitből táplálkozik, hit által tartatik meg és hitéért Isten kegyelméből tovább folytatódik. Ezért egyházunkat elsősorban érdekli az, hogy saját iskoláiban a világi tárgyakon kívül milyen lelki előmenetelt érnek el gyermekeink a keresztyén élet tudományában, a meggyőződött hitben, az Isten országa polgáraivá való formálódásban. Még inkább vizsgálódva tekint azokra a gyermekekre, akik nem saját iskoláinkban indulnak a most kezdődő vizsgára, hanem csak a vallástanítási órák munkája alatt vannak közvetlenül az egyház gondozásában. Az érettük folyó lelki munka is számadás alá kerül,

Mindnyájan odaállunk majd Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: „Elek én, azt mondja az Űr, meg kell hajolnia előttem minden térdnek és minden nyelv dicséretet zeng az Istennek”. Így tehát midegyikünk maga ád majd számot magáról az Istennek.

Római levél 14:10—12.

ennek a vizsgája is most kezdődik.

Erősen reménykedünk abban, hogy az evangélium drága ereje meg fog tetszeni ezeken a gyermekeken. Éppen így reménykedünk abban, hogy nemcsak a kövek közé hullott és veszendő magvak, hanem a sokszorosan termő magvak törvénye is érvényesül közöttük. Nem is lehetne e remény nélkül megküzdeni a külső és belső akadályok egész seregével.

Mert mi megvagyunk győződve arról, hogy a vizsgák minden ember életében kezdődnek, folytatódnak és véget nem érnek. Változnak a tanul- nivalók, változnak a nagy kérdések és nehéz feladatok, amelyeket kielégítően meg kell oldani. Csak az nem változik, hogy folyton vizsgáltatunk, mérettetünk, iskolázunk. Ki birná ezt ki csupán földi rend szerint? Még saját belső vizsgálóbírónk, lelkiismeretünk sem. Ezért nem lehet az életnek megfelelni hit nélkül. Ezért kell ismernünk azokat a feleleteket, amiket a hit ad. És ezért kell erre építeni minden munkánkat, egész életünket. Amikor tehát gyermekeinkre úgy tekintünk, mint akiknek kezdődnek megint a vizsgáik, tekintsünk önmagunkra úgy, mint akiknek állandóan folytatódnak, hogy bizonyságtételekké válhassanak.