Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-05-31 / 22. szám

Foglyok angyala

(Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.)

Az „alak“ ugyan meglehetős félénk és alázatos jelenség volt, de rögtön azt kérdezte, nem beszélhetne-é négyszemközt a kisasszonynyal? Matild szó nélkül bevezette a szobájába. Odabent Koponen, mert hisz ő volt ez az „alak“, keserves sírásra fakadt. Jó ideig nem lehetett előhozni belőle egy értelmes szót sem. Azután lassan feltárta szomorú sorsát és kétségbeejtő helyzetét. Mit ér, hogy annyi sok nyomorúság és szenvedés után elerte végre a drága finn lóidét? Nincs egy pillanatnyi nyugalma sem. Hátha felismerik, elfogják és visszaküldik Szibériába. Még munka után se igen nézhet és... az az átkozott gyomor majdnem csak újra tolvajéletre kárhoztatja. Milyen szent volt fogadása ott a hazai föld határán s mégis lopott már azóta is. Igaz, hogy csak a konevitsa-i barátoktól.

Matild egyre nehezebb szívvel hallgatta. Mert tanácsolhatott-é egyebet ennek a szerencsétlennek, minthogy térjen vissza Szibériába? ilyen körülmények közt lehetetlen új életet kezdeni. Mig ha önként visszatér, kegyelmi kérvényt nyújthat be érte s ha sikerrel jár, még boldog idők derülhetnek rá finn földön.

De önként visszatérni?... Oda, ahonnét száz nap és ezer éjszaka keserve és nyomorúsága árán birt csak elmenekülni? Hogy hiába lett légyen véres, verejtékes birkózása éhséggel, mocsárral, téllel és halállal? Nem, ezt nem kívánhatja tőle senki! Akkor inkább nekivág a lehetetlennek újra és megpróbál munkát szerezni.

Csalódott Matildban, de azért mégis engedélyt kért, hogy írhasson neki, ha szüksége lenne a segítségére. Es ment tovább szomorú vándorútján.

Nem sokkal utóbb fedezte fel Matild, hogy Koponen ütött-kopott, mocskos pénztárcája, némi aprópénzzel, ott maradt nála. Gyorsan utánaszalajtott valakit és visszahívatta. Sápadtan, reszkető ajkszéllel állított be Koponen újra. Meg volt győződve, hogy Matild azért hívatta vissza, mert közben értesítette a csendőrséget s el akarja fogatni. De visszajött, hogy legalább szemébe vágja ennek a híres „angyal“-nak a magáét. De Matild nem csendőrökkel, hanem a saját (tartalmában meglehetősen feljavított) pénztárcájával várta. Koponen szemét elöntötte a könny. Csalódásának keserűségét egyszerre elmosták ezek a könnyek s helyette határtalan bizalom maradt a szívében Matild iránt.

Pár hét múlva esetlen betűkkel, együgyű kis levelet kapott Matild Tampere-ből. Koponen írta Arra kérte Matildot, keresse fel a lehető legsürgősebben. Cimet nem írt, csak a gyárat nevezte meg, ahol dolgozott.

Matild odautazott s déli ebédszünetben bement a gyárudvarba, hogy megkeresse Koponent. Hamarosan meglátta két másik munkás társaságában. Feléje indult. Koponen is észrevette és rögtön otthagyta társait. De nem üdvözölte Matildot, csak elmenőben állt meg mellette, mintha útbaigazítaná és súgta oda titokzatosan:

— Este tessék eljönni! Ide. — S egy papirdarabkát csúsztatott a tenyerébe. A címe volt rajta. Úgy látszik, várta Matildot s készenlétben tartotta ezt a papirost.

Este aztán kiöntötte szívét Matild előtt. Hiába minden, nem bírja ezt az állandó rettegést. Ha nem élhet nyugodtan, nyíltan és őszintén, akkor idehaza is olyan az élet, mintha nem is itthon l-enne. Nincs más megoldás, belátja, jelentkeznie kell a rendőrségen. Vigyék vissza Szibériába! Kétségbeejtő lépés, de látja, hogy mégsincs más út. Azért fárasztotta ide Matildot, hogy kísérje el másnap a rendőrségre. Matild nemcsak ezt ígérte meg, hanem azt is, hogy minden erejét és összeköttetését latba veti Koponen megkegyelmeztetése és Finnországba visszakerülése érdekében.

Beszélgetésük jól belenyúlt az éjszakába. Nagy dolgok világosodtak meg akkor Koponen előtt. *

Belebámult a kis kormos petróleumlámpába s hallgatag szomorúsággal figyelte Matild szavait. S egyszerre, maga sem tudja, hogyan, mindent, más színben látott. Latta önmagát, amint vergődik úttalan utakon hazajelé. Bévülről űzi, sarkalja, holtfáradtságból is életre rázza

Jelenkor.

„A keresztény vallások elvont eszmék megértésére, önálló gondolkodásra, a humánum szeretetére, a szellem tiszteletére, társadalmi munkamegosztásra, hierarchiára, a tudományos haladás és idegen kultúrák eredményeinek befogadására, erőkifejtésre nevelik az embert. A mohamedán vallás pedig mindezek ellenkezője: naturális, primitív gondolkodási kategóriákra, a törzs vezetők gondolatainak szolgai átvételére, ön- állótlanságra, brutális önzésre, csakis az erőszak tiszteletére, társadalmi egy- rétüségre, minden idegentől való elzárkózásra, s amilyen merev, lezárt kör a Korán, olyan asszimilálhatatlan és asszimilálásra képtelen minden mohamedán közösség." (Frey András.)

Fiatalok.

A MEFHOSz lapja leleplezi nagy riport keretében a londoni rádió magyar bemondóját. A lap szerint Szekulesz Imre álhirlapiró és siber a bujdosó frontharcos. (Dr. B. G.) dyl.

Pályázati felhívás

A Luther Otthonba, az Egyházegyetem egyetemi és főiskolai internátusába (Budapest, VIII., Ullői-űt 24. sz.), a jövő 1941/42. tanévre több, tanulmányait budapesti egyetemen, illetve főiskolán folytató ifjú lesz felvehető. Pályázhatnak evangélikus, esetleg református ifjak. A felvételi kérvény, amelyben pontosan megjelölendő, hogy az illető ifjú milyen pályára készül, tehát melyik egyetemre, főiskolára és milyen szakra óhajt beiratkozni, a Luther Otthon szemináriumi bizottságához intézve, az illetékes egyházkerület püspökéhez f. évi június hó 15-éig nyújtandó be.

A kérvények mellékletei a következők: 1. Születési anyakönyvi kivonat. 2. A középiskola VIII. osztályáról szóló bizonyítvány, az érettségi bizonyítvány (pótlólag is beküldhető jún. hó 25-éig, közvetlenül p Luther Otthon címére), illetve, ha a folymamodó már egyetemet, vagy főiskolát látogatott, az index. 3. Hatósági orvosi bizonyítvány. 4. önéletrajz, amely a folyamodó lelkü- letébe betekintést enged és a családi körülményekre, vagyoni viszonyokra és zeneismeretre is kiterjeszkedik. 5. Az illetékes lelkész által kiállítandó bizonyítvány, amely az ifjú valláserkölcsi magatartásáról részletesen szól és a folyamodó szüleinek esetleges egyházi szolgálatairól is megemlékezik. 6. Az atyának, illetve a törvényes gyámnak hivatalos kötelezvénye, amelyben a díjak fizetésére és az okozott károk megtérítésére kötelezettséget vállal. 7. Válaszboríték, ajánlott válasz céljára megfelelően felbélyegezve. A Luther Otthon felszámított tartásdíj összege az 1940/41. tanévben 860—1010 pengő volt aszerint, hogy az illető többedmagával, vagy egyedül lakott-e. Ez az összeg a drágulás arányában előreláthatólag fel fog emeltetni. Tájékoztatóval az intézet igazgatósága szívesen szolgál. Budapest, 1941. május 21. Sándv Gyula s. k. műegyetemi tanár, elnök.

7