Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-05-31 / 22. szám
mmikuimr HÍREK A Magyar Luther Társaság május 25-én szép ünnep keretében avatta fel Batizi András kassai prédikátor és Pap Benedek kassai polgár magyar énekszerzők emléktábláját a kassai evangélikus templomban. Az istentiszteleten az igehirdetést Túróczy Zoltán tiszakerületi püspök végezte, az emléktábla avató beszédet pedig D. Kovács Sándor, a dunáninneni egyházkerület püspöke, a Magyar Luther Társaság elnöke mondotta. Kassa város nevében Ruttkay György tanácsnok helyezett koszorút az emléktáblára. A Természettudományi Társulat fennállásának 100. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésen dr. Zimmermann Ágost egyetemi tanár elnöki megnyitó beszédében a természettudományok hivatásával foglalkozott és érdekesen fejtette ki, hogy az igazi tudományt kell terjeszteni a kósza, zavaros félműveltséggel szemben, amikor útón- útfélen világnézeti problémákat fejtegetnek nemcsak azok, akik értenek hozzá, hanem méginkább a tájékozatlanok. A 100 év történetét dr. Gom- bócz Endre, a Társulat titkára ismertette. A Deáktéri Luther Szövetség május 25-én tartotta évi rendes közgyűlését. A szakosztályok működéséről szóló igazgatói jelentés után tisztújítás következett, melynek során a világi elnöki tisztségre dr. Konkoly Elemér egyház- községi másodfelügyelőt, az Országos Luther Szövetségi igazgatósági tagját választották meg. A Magyar Értesítő felelős kiadó-szerkesztőjének, a Magyar Nemzet elleni szerzői jog-bitorlási perében, melyről annak idején már hírt adtunk, fellebbezés folytán a királyi ítélőtábla a jogosulatlan hírátvételek abbahagyására kötelező rendelkezést helybenhagyta és ezen felül 100 pengő kártérítési összeget ítélt meg. Harangavatás. A dunaharaszti egyházközség új templomtelkén május 25-én avatta fel első haragját szép ünnepség keretében. Előfizetési felhívás ,,A magyarhoni egyetemes ev. egyház 1934—37. évi zsinata és joganyaga" c. műre. A jogakadémia tanári kara pályázatot hirdetett ,,A magyarhoni egyetemes ev. egyház 1934—37. évi zsinata és joganyaga" megírására. A pályadíjat Kiss Antal nyerte el, akinek munkáját a főiskola rövid időn belül nyomtatásban jelenteti meg. A munka érdekes és részletes ösz- szefoglalását nyújtja a zsinat történetének, előzményeinek és lefolyásának, részletesen foglalkozik a zsinat előkészítése során beérkezett javaslatokkal és észrevételekkel. A munka második részében ismerteti és magyarázza a zsinat által alkotott jogszabályanyagot, valamint az Egyházi Alkotmány érvényben hagyott rendelkezéseit. A munka úttörő jelentőségű és elsőnek dolgozza fel teljes egészében az evangélikus egyház legutolsó zsinatát. Mint jogszabálymagyarázó kézikönyv, igen alkalmas a jog- alkalmazó egyházi hivatalok részére is. A rövidesen megjelenő terjedelmes — 15 íves — munka előfizetési ára 4.— P. Megrendeléseket 1941. május 25-ig 4.— pengős árban lehet eszközölni. A mü ára könyvárúsi forgalomban 6 P lesz. 8 az a kínzó vágy: hazajutni, otthon lenni. Most hazajutott és még sincs itthon. . . Mert nem ide kell neki hazajutni, ahol őt senki se várta, hanem abba a másik hazába, ahol várnak reá. Ahol elkészítették már neki is a gyűrűt és ünnepi öltözetet, ahol mennyei karok ujjongó éneke zendül majd fel, ha belép az Atyai ház ajtaján. S arra gondolt, hányán vannak még ott, messze Szibériában, a bűnösök átokföldjén, akiket ugyanolyan kínzó vágy mardos az elveszett haza iránt. Akik ugyanúgy elindulnak egy napon, mint ő . . . Akik ugyanúgy vérző lábbal, elkínzott tagokkal, ronggyá mállott ruhában keresik a hazai földet, de sehol sem találják... Ó, ha tudnák, hogy nem az a fagyos föld az igazi Szibéria, de az egész világ, még ez az édes finn tájék is Szibéria, amíg haza nem találtunk oda, az Atyához. Isten országába . . . S arra gondolt, hány alattomos mocsár, hány sötét erdő feküdt az útjába! Hányszor hitte, már most mind a hátamögött maradt s hányszor botlott bele újra ugyanabba a mocsárba, ugyanabba az erdőbe: ,,Itt vagyok, nem menekülhetsz tőlem!” De mélyebb mocsár, sötétebb erdő a hűn! Hinnéd, hogy elmúlt, régen magad mögött hagytad s egyszer csak újra benne vagy nyakig, egyszer csak nem látsz sehol kiutat. . . És hány éles kő>, hány észrevétlen szakadék, mennyi vadállat és egyéb veszedelem leskelődik az úton! De veszedelmesebbek náluk a kísértő alkalmak, gonosz indulatok! Kivárják a legalkalmasabb pillanatot s megrohanják a védtelen vándort. . . Ezért bukott el Koponen a konevitsai barátoknál, holott nem sokkal előbb zokogva tett szent fogadást, hogy soha, soha többé . . . És a vége? Sötét szakadék, borzalmak gödre, a halál . . . Ott vége mindennek, onnét nincs szabadulás, örök ott az átok és a kétségbeesés .. . Jaj volna minden ,,szibériásnak”, átkozott lenne minden gyötrő .honvágy“, ha nem jött volna Valaki, aki utat nyitott az elveszett hazába s helyet készített ott minden otthontalan vándornak, — még Koponennek is. Öt, Öt kell megtalálni! Öt, Öt kell segitségül hívni! Csak egyedül Ö tudja az igazi utat, csak egyedül Ö tud virágos réteket, napfényes mezőket varzsolni a bűnök mocsarai és rengetegei helyébe. Ö, aki azt mondotta: „Én vagyok az Üt, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, ha nein énáltalam.” Koponen olyan világosságot látott, mintha százezer gyertyafény zúdult volna be a kis sötét kamrába. Tudta már, milyen úton kell indulnia, hogy valóban — hazaérkezzék. Matild kora reggel felhívta a rendőrfőnököt s előkészítette Koponen látogatására. Kérte, hogy amennyire csak lehetséges, bánjon irgal- masan és emberségesen az önként jelentkezővel. Azután elkísérte Koponent erre a nehéz útra. Azonnal letartóztatták. Matild többször járt nála a fogházban is és nem győzött eleget beszélni arról az „igazi hazáról.” Hazatérése után első dolga volt, hogy kegyelmi kérvényt írjon Koponen érdekében a szenátushoz. Egyúttal megkért egy magasrangú hivatalnokot is, értesítse, mikor kerül Koponen ügye a szenátus elé. Nem sokára távirati értesítést kapott, hogy kegyelmi kérvényét, sajnos, elutasították. Matild rögtön Helsinkiben termett s engedélyt szerzett az akták áttanulmányozására. Kiderült, hogy a finn szenátus azért nem intézkedhetett Koponen ügyében, mert szibériai deportált. Matild új kísérletet tett. Távirati úton kérte meg egy előkelő szentpétervári jóakaróját, Nicolay Pál bárót, hogy a cári szenátushoz nyújtson be kérvényt Koponen érdekében. Ezt is elutasították azzal az indokolással, hogy Koponen olyan rövid időt töltött Szibériában, amelynek alapján még szó sem lehet megkegyelmezésről. Matild csak ennyit táviratozott vissza: „Forduljon személyesen a cárhoz!” Lassan egészen szívügye lett Koponen itthonmaradhatása. Ügy érezte, joga van a hazai földhöz annak, aki annyit szenvedett érte, mint Koponen. Már Matild családja is szívébe fogadta Koponent. Idősebbik bátyjától ígéretet kapott, hogy azonnal alkalmazza birtokán erdőőrnek, mihelyt sikerül kiszabadítani. (Folytatjuk.) >
