Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-05-31 / 22. szám
tökéletesebb és szépségesebb világot talál: Isten országát, a hit, remény, szeretet birodalmát. Ezért tehát kétszeres erővel kell nyitogatnunk a Krisztus számára azok szívét, akik előtt feltárjuk e világ rejtelmeit, nehogy majdan a társadalom építői helyett, annak rombolóivá legyenek. Erre azonban kevés a vallástanítónak a tél idején végzett iskolai munkája. A vallástanár tantárgyként végzett munkáját sokszor idegenkedéssel fogadja a diák. Keveset kap a tanulmányaival való elfoglaltság közepett csak félszívvel ápolt egyesületi életen át is. (Itt különben is szereplésvágy, hiúság, stb. zavarják a tiszta vallásos hatást.) Ha mindezekre ráadásul a középiskolai tanítási rendszer is gátolja munkánkat, a lehetőség | határain belül mindent meg kell tennünk az akadályok elhárítására, ! (hogy ne forduljon elő olyan valóban lehetetlen eset, amikor evangélikus iskola igazgatója túlsóknak mondja az evangélium szerepét iskoláinkban). A jövő középosztályát nem hagyhatjuk evangélium nélkül népünk érdekére nézve sem. A minél teljesebb siker érdekében fel kell használnunk az iskolai szüneteket, különösen a nyári szünidőt. Nyáron is nyitogatnunk kell az ifjú szíveket. Jó mukát végeztek ezen a téren eddig is a különböző konferenciák, nyári táborok. Akik valaha ezek levegőjében nevelkedtek, ma csaknem mind az ébredő vallásos élet katonái. Ilyen munkának tekintjük azt is, hogy intelligens evangélikus diákságunk részére kisebb-nagyobb diáküdülőket nyissunk a nyári hónapokra. Ügy érzem, hogy középosztályunk vallásos nevelése érdekében éppen olyan szükségünk volna ,sok ilyen kis nyaralótelepre, mint népfőiskolára parasztifjúságunk részére. Egy-egy szeretettel irányított, gondtalan, de az Isten Igéje világosságában eltöltött nyár után hitben, az Ige és egyház szeretetében megerősödve térnének otthonukba fiaink és leányaink. Sokszor talán többet érne egy hosszú tél fáradságos munkájának az eredményénél. Ez a munka az iskolai vallástanitás esetleges hiányát is pótolhatná valamennyire, egy olyan politikai változás esetén, amikor egyházunk sem végezhetné többé iskolai hitoktatását egészen a mai rend szerint. Ha 20—30 esztendővel korábbi állapotainkra gondolunk, látjuk, hogy valóban sokat tettünk már eddig is diákjainkért, de nem eleget. Vigyázzunk, úgy ne járjunk, mint a rengetegből kifelé siető utas, aki akkor tért le bizonytalankodva a helyes útról, amikor már csaknem útja végére ért. Népünk és egyházunk érdeke egyaránt megkívánja diákjaink evangéliummal való telítését. Ezt a munkát még gúny és közöny, s látszólagos eredménytelenség ellenére is végeznünk kell. Intelligenciánk vallásos nevelésének anyagi alapja rovására erősíteni a nép -között végzett munkánkat pedig olyan valami, mintha az egyik zsebemből hiányzó összeget a másikból pótolnám. Veszedelmes önámítás. Mindkét fronton kell harcolni az evangéliummal az evangéliumért s meg kell tanulnunk önzetlen szívvel imádkoznunk egymásért az evangélium Urához és a többit: ,,Ö majd megcselekszi“. Glatz József. Halálozás. Kajos Károly földbirtokos, egyházközségi "felügyelő, f évi május hó 19-én 62 éves korában Budapesten elhunyt. Május 22-én kísérték nyugalomra az alsószeli temetőben. Martin János, a pomázi egyházközség felügyelője és az óbudai egyház tb. presbitere 67 éves korában Pomázon elhunyt. Dr. Thébusz Aladár kúriai tanácselök | váratlanul eljiunyt. A temetési szertartást a farkasréti temetőben Szántó Róbert kelenföldi lelkész végezte. Az elhunyt egyik ingatlanát a Gusztáv Adolf Gyámintézetnek hagyományozta. A simái a Gyámintézet és a Magyar Luther Társaság nevében D. Kovács Sándor püspök mondott búcsúbeszédet. Az új vallástanítási tanterv alapján készülő új tankönyvek ügyében D. Kapi Béla püspök elnöklete alatt érte- | kéziét folyt le május 27-én, mely a tankönyvek vezérelveivel és anyagával kimerítően foglalkozott. Egyházzenei hangversenyt közvetít a rádió június 6-án, pénteken d. u. Bp. Il-n, majd folytatólag Bp. I-en. A hangversenyen magyar szerzők: Árokháty, Gárdonyi, Kapi-Králik, Kenessey, Kodály, Rajter, Rezessy L. és Sulyok műveit mutatja be a Lutheránia Vegyeskar, a leánygimnázium énekkara, Dul- lien Klára hegedűművésznő, Petry Kató énekművésznő és Sulyok Imre orgona- művész. Orgonán játszik és vezényel Kapi-Králik Jenő orgonamüvész. A hagversenyröl több hangfelvétel is készül. A miskolci evangélikus diákszövetség igen szépen sikerült Bach emlékünnepélyt rendezett. holnap. Mert ha holnap már csak a romokon meaculpázhatunk, azzal nem segítünk semmit. Nem félelemből beszélünk. Mert mi őseinkben megszoktuk és megtanultuk már, hogy lehet elnyomva és bezárt ajtók mögött is Istent dicsérni. De mondatja velünk jól felismert felelősségünk, amely arra tanít, hogy jobb a meglevőt tovább építeni, mint romhalmazok felett a múlt bűneit siratni... M. A paraszttársadalom második és harmadik rétese II. A paraszttársadalom második rétegét azok képezik, akik már polgárosodottak. Külsőleg őket is megkülönbözteti a ruha. „Űri" ruhában járnak, „nadrágos emberek" már ök is, de még falun élnek. Nem szakadnak ki végképpen onnan, nem egyszer feleségük, rokonságuk miatt. Legtöbbjük városi vagy vasúti munkás, fékező, később a jobbak kala- úzok, stb. Számuk a falun változó. Városi vagy nagyobb községek közelségétől függ. Gyermekeiket már tovább iskoláztatják, hogy „urat" neveljenek belőlük. Ezek legtöbbször hitetlenek és egyházellenesek. Szórványosan látni még őket is a templomban. A még paraszti életben élő feleségeik szavára mennek el oda. Inkább a városi proletárokkal tartanak együtt, mint a faluval. Rajtuk van a városi máz. ök a jól értesültek, a mindent tudók, mert a városba járnak. Fertőzöttek mindenféle téves eszmétől. „Felvilágosodottak". Az egyház szempontjából talán éppen a legveszedelmesebbek. Ök azok, kiket a lelkészek rendszerint csak az adókönyvből ismernek és akiknek az adóját az egyházközség csak az együttes kezelésben levő közadók útján kaphatja meg. Nagy felelősség terheli a lelkipásztorokat miattuk. Nagy munkát kíván ez. Figyelmes, odaadó munkát. Visszavezetni őket Krisztushoz és az egyházhoz nagyon nehéz. Meg kell akadályozni már azt, hogy egyáltalán visszatérésre szoruljanak. Figyelni kell a nyájat. Ha valaki indulóban van a falu gyülkezeti közösségéből, mert a kenyérgond vagy egyéb okok erre kényszerítik, akkor különös gonddal és figyelemmel kell vigyázni. Meg kell előzni a bajt, mikor még lehet. Egészen speciális lelkipásztori gondozást kívánnak ezek. III. A paraszttársadalom harmadik rétege, tagozódása az, amely az első két réteg között van. Sem nem paraszt, sem nem polgárosodott. Ruházatuk is ilyen forma. Félig paraszti, félig úri. A falu nincstelenjei ezek, egyformán elmennek gazdasági munkásoknak és a városba is alkalmi munkára. Földtele- nek, ínségesek, nyomorgók. Életük folytonos küzdelem az életért, a kenyérért. Egy lépés választja csak el őket attól, hogy városba meneküljenek, ahol elmerülnek a külvárosok szennyében, megtagadva minden közösséget a faluval, melynek mostoha gyermekei. Nem akarnak többé parasztok lenni, mert nem is lehetnek azok. Megelégelték a küzdelmet, fáradságot, de még nincsen elég erejük, még nem elég elkeseredet3 L
