Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-05-24 / 21. szám

a szél... Osztatlan iskolában egy óra jut egy héten a hitoktatásra. Egy óra olyan gyerekek között, akik pedig alacsonyabb értelmi képes­ségekkel vannak csak megáldva, akik otthon nem hallottak ilyesmiről semmit, akiknek minden olyan új és különös. Milyen jó ilyenkor a megbízható, evangélikus tanító. Kint a segítő munkás! Bizonyára ezt tapasztalva, gondolt tanítóinak evan­géliumi szellemben való megerősítésére egy szórványgyülekezetünk lelkipásztora. Nagy lehetőségek nyílnak ilyen, helyen egy-egy újabb erős munkás beállításában. Legutóbbi időkig a tankönyvhiány is borzasztó nehézségeket jelentett. Nem tudta a lelkész, mit adjon a tanyasi szórványgyermek kezébe, hogy meg is értse, meg is vehesse és elég legyen mind a hat osztályon keresztül. Nagy hiányt pótol ma már az Üzenet kiadásá­ban megjelent és nagy szeretettel fogadott szórványkönyv. Megtanul­hat ebből mindent az a gyerek, amit minden evangélikusnak tudnia kell. Mellette Ruttkay-Miklian Géza kis énekeskönyve nagyszerű segítség az énektanításban. Eezeket a könyveket megszerették nem­csak gyermekeink, hanem családaink is s ez a hittankönyv úgy hozzánő hat éven keresztül a tanulókhoz, hogy mint szent ereklyét becsüli majd némelyik. Ki nem fogyhatunk a szórványgondozás nehézségeinek felsorolá­sából. Egyet azonban még említsünk meg. Nagy gondot okoz sokszor az istentiszteleti hely, vagy a hitoktatási hely kérdése. Tudjuk, hogy az egyszerű, falusi embernek se mindenütt van két szobája, nemhogy a tanyasinak lenne. Bizony nincs, csak egy s abban is zsúfolva vannak, alig férnek benne. A kultúrházak reklámokkal díszítve fogadják az érkezőt. A Szent István-portersörnek reklámai, a billiárdasztalos ter­mek nem nagyon alkalmasak istentisztelet tartására. Sokszor ott van a korcsma mellett, ahonnan áthallatszik a zaj, a kurjongatás. Úgy küz­dünk azonban a nehézségekkel, ahogy lehet. Hirdetjük, hogy végered­ményben nem a hely a fontos, hanem az, hogy Isten jelen van velünk ott is és meghallgatja híveinek imáját. Nagyszerű elgondolást valósí­tott meg éppen a szentetornyai lelkész a szórványistentiszteletek ked­vesebbé, otthonosabbá tétele céljából. Szórványoltárt létesített. Ezt minden alkalommal kivisszük a tanyai istentiszteletre, ott felállítjuk s mintha csak templomban lennénk. Az oltártól hangzik az evangé­lium szava, részesülnek híveink a kegyelmi javakban. A szórványgondozásnak bizony bőven vannak nehézségei. Ezeket látva, többször megkérdezi a lelkész önmagától, vájjon érdemes-e dolgozni, lesz-e eredmény? Az emberi munka eredményeiről, már amennyire erről lehet szólanunk, külön beszéljünk. A mi munkánk sokszor erőtlenségek által végeztetik el. Nehézségek mellett a leg­nagyobb eredmény, hogy Isten erejében, kegyelmében bizakodva, újra és újra vállaljuk ezt a munkát. Minden szórványlelkész arról tesz bizonyságot, hogy a szórványmunka gyönyörűséges iga és jó teher. Pásztor Pál. Foglyok angyala (Folytatás) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) — Itthon vagyok! Hazaértem! — üvöltötte boldogan s levágta magát a rét virágai közé. A lengedező nyírfaágak közt sokáig bámulta a pufók bárányfelhőket s a megnyugvás jóleső örömével gondolt vissza végtelen vándorlásának fekete napjaira. Sokszor nem nagyon hitte már, hogy megéri ezt a napot. Ha nem húzza le a mocsár, szétszedik a farkasok, vagy elsorvasztja az éhség és fáradság, de hazáját nem látja meg soha . .. S íme, most itthon van! Semmi más bizonyítéka nem volt még rá, mint ez a boldog megérzés. De ez elég volt neki. Majd megjönnek a bizonyítékok is, csak emberekkel találkozzék. Estefelé egy dombtetőről megpillantotta az első tanyát. Igen, ez finn tanya, állapította meg az első szempillantással. Munka és jólét sugárzott róla a szelíd esti alkonyaiban. Szombat este lehetett, mert a saunák (a finnek magukkészítette gőzfürdő épületei) füstöltek a tó­parton. Lassan oda vonult be az egész háznép. Aztán tettek-vettek még pftNcnimcicr látogatta. Kíséretében volt akkor dr. Heckel, a jelenlegi német külügyi püspök. Szlovákiában 1941. január elsejével megszűntek az állami iskolák. A most nyilvánosságra jutott rendelkezések sze­rint minden faluban, ahol 101 növendé­ket tud kimutatni bármelyik egyházköz­ség, elemi iskolát állíthat fel az egyházi közösség. Abban a faluban, ahol a kü­lönböző felekezeti közösségek iskolás gyermekeinek száma nem éri el a kí­vánt számot, a gyermekek részére ke­resztyén jellegű községi iskolát állíthat­nak fel. A szlovák evangélikus egyház elfo­gadta az Újszövetség új bibliai fordí­tását. A kinyomtatás folyamatban van s az egyház elrendelte azt, hogy azután a tót istentiszteleteken nem az eddigi cseh nyelvű, hanem az új autorizált tót fordítású bibliát használják a lelkészek. A német belügyminisztérium a német rendőrhatóságok területéről Thurneysen svájci egyetemi teológiai tanár és lel­kész összes müveit, kitiltotta s a könyv- kereskedésekben található plédányokat lefoglaltatta. A román miniszteri tanács elrendelte, hogy mindazok a lelkészek, akik a januári puccsban fegyveresen résztvet- tek, lelkészi szolgálatukból elbocsáttat - nak és lelkészi jellegüktől megfosztat- nak. A 9536 lelkész közül 218 részesült ebben a büntetésben. A romániai németség megoszlása: a régi erdélyi területen él még 220.000 szász evangélikus, 20.000 a régi román területen és 321.000 a bánáti területe­ken. Az utóbbiak jórészt római katoli­kus vallású^k. A pozsonyi szlovák egyetemen most először avattak fel két evangélikus lel­készt teológiai doktorrá. D. W. Staedel, az új szász evangéli­kus püspök hivatalos látogatást tett a Német Birodalomban. Meglátogatta a német külügyi hivatalt és a birodalmi egyházi minisztérium vezetőit, majd Leipzigban a Gusztáv Adolf egyetem vezetőségét. A norvég evangélikusok az irányí­tott egyházi és világi sajtó ellen foly­tatnak óriási küzdelmeket. Titkos nyom­dákban a röpiratok tízezreivel dolgoz­nak. A rendőrség a nyomdákat erősen bünteti és gondoskodik arról, hogy azoknak a papoknak templomai üresek legyenek, aki a röpirat küzdelemben aktive résztvesznek. Rev. C. S. Francén of Manchester, az Augusztana Synódus legidősebb lel­késze, 55 éves lelkészi szolgálat után 95 éves korában március 10-én meghalt. Hármas lelkészválasztás kezdődött a pesti evangélikus egyházban. A presbi­térium egyhangúlag meghívás mellett döntött és meghívásra ajánlja dr. Kékén András alesperest, Rimár Jenő vallás- tanitó-lelkészt és Scholz László kerületi lelkészt. A Magyar Luther-Társaság május 25-én Kassán Batizi András és Pap Be­nedek énekköltök emléktábláját avatja. Az ünnepen résztvesznek D. Kovács Sándor és Túróczy Zoltán püspökök. 7 i

Next

/
Thumbnails
Contents