Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-05-24 / 21. szám

% EMMA ff Az egyház új nemzedéke v Áldozócsütörtökön és a kö­rülötte lévő ünnepeken evan­gélikus egyházunkban minde­nütt templomba fognak gyűlni és az Űr házában hitvallást és hűségfogadást fognak tenni azok a gyermekeink, kik ebben az évben részesültek a konfir­mációi előkészítésben. Bennük az egyház új nemzedéke lép fel a felnőtt keresztyének közé. Bennük tehát a távozó nemze­dék után következő generáció kezdi meg az egyházban való életet. Maga az egyház kezdettől ott állt a gyermekek mellett. Fo­gadta a keresztség óráján, ve­zetgetni kezdette őket a val­lástanítás és keresztyén neve­lés útjain és tulajdonképpen ki nem számítható és fel nem becsülhető lelki kincseket és ajándékokat adott át nekik Isten kegyelmi ajándékai gya­nánt. Ha ezek a gyermekek va­lóban meggyőződéssel és hűség­gel érzik magukat Krisztus megváltottjainak, Krisztus egy­háza tagjainak, az életben az evangéliumra kötelezett tanít­ványoknak, akkor valóban mondhatjuk azt, hogy egy új nemzedék lép ki hitében meg- erősödötten és keresztyén élet­re elszántan a templomból az életbe. Milyen nagy szükség is van rájuk. Nehéz háború sötét ide­jébe sodródott világban él ma a keresztyénség. Ebben a világ­ban magának a keresztvénség- nek is nehéz küzdelmei vannak. Most kétszeres kár és százszo­ros veszteség minden egyes hűtlen, megingott, vagy félre­húzódó szív. Amint az élet­halálharcot folytató nemzetek életében minden egyes tagnak életére, munkájára, áldoza­taira, odaadására szükség van és számítanak is reá, ugyanúgy a keresztyénség életében is szükség van mindenkire és kü­lönösen azokra, akikre termé­szetszerűleg kell számítani az egyház legközelebbi jövendőjé­ben is. Bizonyságtevő szívekre van szükség. Olyanokra, akik ön­maguk érzik annak a kénysze­rűségét, hogy belső és valósá­gos hitükről, a Krisztus ke­resztje mellett való állásukról, az evangélium szerint neme­sedő élet szolgálatáról, tehát együttvéve keresztyén életről tudjanak és akarjanak bizony­ságtevők lenni. Mert a keresz­tyén egyház most önmagára al­kalmazhatja Krisztusnak a sza­vát: aki nincs velem, ellenem van. Ma sem nemzet, sem egy­„A keresztyénségnek is vitézekre van szüksége, akik az ellenséget le tudják verni s az ördögöt le­fegyverezve, meg tudják szégye- níteni. Ehhez azonban erős harco­sok kellenek, akik az Igét jól értik, bírják, annak hamis értel­mezését meg tudják cáfolni s az ellenséget saját fegyverével meg­verni.” Luther. ház nem nyer az óvatos, a félig- meddig való hazafiaktól, vagy keresztyénektől. Válságok ide­jén nem sokra megyünk a se hideg, se meleg emberekkel. Inkább ártanak, mint használ­nak. Egyenes, határozott, ko­moly és céltudatos emberekre van szükség, csak ilyenek tud­ják hordozni a nehéz időket. Az egyház új nemzedékére is így tekintünk. Krisztus nevé­ben azzal a kéréssel fordulunk hozzájuk: „Álljatok meg a hit­ben, legyetek erősek“. Az evan­gélium minden tanítása és az első úrvacsora drága közössége által arra kérjük őket, hogy öntudatos keresztyének legye­nek. Szeressék az evangéliu­mot hűséggel, kövessék Krisz­tust alázatossággal, védelmez­zék egyházukat bátorsággal, őrizzék meg a lelkűket kitar­tással és vigyázással. Lépjenek ne a gyengék és hűtelenek, ha­nem az erősek és a hűségesek helyére. Értsék meg, hogy ami máskor gyengeség volt, az ma gyávaság, ami máskor hibának látszott, ma bűnnek tekintő- dik. Nehéz idő vár rájuk, de emiatt nem akarjuk sajnálni őket. Mert a bizonyságtételnek az ideje mindig szép idő és al­kalmatos idő annak, aki be­csüli önmagát. Azzal az imád­sággal fogadjuk tehát az egy­házban az új nemzedéket, hogy tegye őket Isten alkalmasokká a bizonyságtételek idejére. 1

Next

/
Thumbnails
Contents