Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-05-17 / 20. szám
reNfflKusair más nemzetiségű evangélikus püspök is megértette, hogy jó dolog idegen területen magyarul beszélhetni. Bizonyára ön is tudja, hogy közös beszélgetéseink ezen jellegét hallották dánok, finnek, amerikaiak, sőt németek is s ez a nagy nyilvánosság örömmel állapította meg azt, hogy nemcsak látszólag, hanem a valóságban is milyen közel állunk egymáshoz. Püspök Ür, mint magyarországi teológiát látogatott férfiú, bizonyosan ismeri a magyar protestáns egyháztörténetet és egyházjogot is. Bizonyára nagyon jól tudja azt, hogy az erdélyrészi szász területek hozzánk visszatért szász gyülekezetei azért kaptak vezetőesperes személyében külön szász vezetőt, mert az erdélyi szász egyházkerület történelmi jogon élvezte ezt az önállóságát. De velünk együtt Önnek is tudnia kell azt, hogy hazánk többi német gyülekezete ilyen jogot nem élvezett s ilyen kiváltságra sohasem törekedett. A most hozzánk visszatérő gyülekezetek lelkészei közül sokan, a gyülekezet tagjai pedig teljes egészében örvendhetnek annak, hogy a bányai egyházkerület élén az a püspök áll, akit az ő szavazataik alapján választottak meg püspöknek. Tehát olyan egyházfő elé tárhatják kéréseiket és kívánságaikat, aki régebben szerette őket, mint a megbízott újverbászi lelkész. Püspök Úr, az ön megbízatását publikáló újságcikk megjelenése után pár órára megjelent Budapesten a volt jugoszláviai magyar református püspök s felajánlotta a szükség szerint megalakított püspökségét s gyülekezeteit a régi territoriális keretek között szerint való magyar református püspöknek és közvetve a magyar református konventnek. Önnek is ezt kellett volna tenni s így kellett volna cselekednie. Elismerem, hogy rendelete udvarias s minden szomszédjával való békességnek nyitva hagyja az ajtót s Ön bizonyosan sokkal inkább érzi levelének nemes intencióit, mint ahogy én pl. nem értettem meg egészen világosan, de jobban örültünk volna annak, hogy ha ezt a szelíd harcot nem kényszerítette volna ki tőlünk. Nem titok előttünk az, hogy a bácskai területen sok a német és tót gyülekezet. Mi is szeretjük ezeket a gyülekezeteket és az ott működő lelkészeket. Nagyon reméljük azt, hogy a magyar föld geofizikai hatásai a jövőben még áldásosabban, fognak működni ezekben a lelkekben, s az az érzésünk, hogy amint a pozsonyi teológián tanuló bácskai teológusokat mindenki szerette s ők is szerettek mindenkit, most csak arról van szó, hogy volt teológustársaink kezét megszoríthassuk s tudjuk azt, hogy a 20—25 év előtti meleg barátság ismét szilárd lesz. Ezért bízunk komolyan és határozottan abban, hogy a bácskai gyülekezetek és lelkészeik szive ki fog nyílni a régi emlékek emberei előtt. Elvégre Ön az, aki most gyülekezetek nélküli püspök maradt s jó volna önnek tudnia azt, hogy elvesztett gyülekezeteit a legjobb kezekre bízta. Ne ez a kiadott rendelete legyen az utolsó püspöki cselekedete, hanem az utolsó előtti! Találjon alkalmat arra, hogy vagy írásban, vagy személyes beszélgetésben tegye egyszerűbbé rendeletének szavait s építsen és építtessen hidat a magyar evangélikus egyház felé. Szeretettel köszönti: Dr. Gaudy lAszló. Az erotika félremagyarázói Közönség és közösség szempontjából is meg kell vizsgálnunk a kérdést. Az bizonyos, ameny- nyiben csak egy teljesen és hiánytalanul zárt közösségre vonatkoznak az eddig tárgyalt és kifogásolt nézetek, most meg kellene állanunk. De ez nem így van. Nincsen a világnak olyan lapja, vagy folyóirata, amelyik csak egy bizonyos rétegnek akarna szólni és ne törekednék arra, hogy minél szélesebb rétegek kezébe eljusson. De ezen kívül az olyan lapok, mint a Film. Színház, Irodalom, ha nem is akarnak, akkor is olyanok kezébe jutnak, akik nem tartoznak ahhoz a réteghez, amelyikről olyan büszkén állította az újságíró, hogy egy ,,a mainál sokkal mélyebb művészi erotikát képes percipiálni”, kultúráltsága és intelligenciája folytán. A nevezett lap valószínűleg igen nagy példányszámban forog kézen pl. fodrászoknál, nemcsak a belterületen, hanem a külKÖNYVISMERTETÉS önmagunk megismerése, magyarságunk feltárása szükségessé teszi a részleteken túl annak a nagy egységnek megismerését is, amit népnek, nemzetnek, hazának nevezünk. A magyar államiság, amennyire szabadságától és függetlenségétől a múltban telt, végig próbálta uralkodó és a nemzet-eszme tisztázására vonatkozó kísérleteit. De olyan megőldást, amely megfelelt, volna nemcsak földrajzi helyzetének, hanem etnográfiai összetételének is, ezekben nem talált. Halasy-Nagy József: Mai politikai rendszerek című könyvében (Franklin) a politika lényegének vizsgálata után végig vezet a demokrácia, a totális rendszerek, a keresztyén politika útjain, de olyat ezek közül, ami fedné a magyar viszonyokat és szükségleteket, nem talált. „A magyar lélek ugyan alapjában véve individualista, de éppen a személyes érték eleven megértése miatt hierarchikusan szeret látni. Rangkülönbségeket érez, tehát a nyugati egyenlő- ségi demokráciák politikája nem lelkesítette... Emellett a magyar emberben a szociális érzék se sok, a kollektív lelkűiét pedig egyenesen hiányzik, ezek a (kollektív) rendszerek ily módon torz képződménnyé válnának nála." De ezeken a lélektani meggondolásokon kívül a történelmi és földrajzi helyzet is más felfogásra és politikai rendszer kialakítására kényszeríti a nemzetet. Deér József még 1938-ban megjelent könyve, a „Pogány magyarság — keresztyén magyarság" tárgyalta ennek történelmi hagyományait. A pogány magyarság, éppúgy, mint a korabeli pásztornépek, úgy érzi, hogy a tekintély az, ami egy közösséget összetart. Ez az oka annak, hogy egy-egy uralkodó családhoz any- nyira ragaszkodik a nemzet. Az Árpádház kihalása után annak egyik oldalágáról keresnek uralkodót, hogy a nép által a családnak tulajdonított szinte mágikus erő vezesse tovább is őket. De mert éppen az uralkodó alkotja meg a szétszórt egyedekből a nemzetet (a vezérlés tesz néppé, nemzetté), az uralkodó hatalma alá helyezkedők ennek a népnek teljes jogú tagjai lesznek. Nem számít sem a nyelv, sem a faj, sem a származás, a közösség akkor alakul meg, ha van feje, vezetője. És emiatt bomlik is szét, ha a vezetőt nem követi olyan utód, aki elődjének erejével tudná véghez vinni a közösség javára szolgáló cselekedeteket. Ezt az alapeszmét, amely ebben a könyvben talált először utat a nagyközönséghez is, fejtette ki tovább, a magyar történelem későbbi századain át Joó Tibor: A magyar nemzeteszmé- ről szóló művében (Franklin). Az ősi magyar nemzetfogalomnak Deér nyomán történt tárgyalása után a nyugati nemzetfogalomnak a magyarra gyakorolt hatását és rombolását tárgyalja a szerző. Kimutatja, hogy a nyugatias nacionalizmusnak volt köszönhető a trianoni katasztrófa. Magyarországon nem látták ennek az eszmének felbukkanása idején, hogy milyen veszedelmet jelent ez államéletünkre. Magyarország sohasem volt tisztán egy fajú és nyelvű állam, hanem csak az a vezető, kormányzó elem, amelyik a régi nomád elv alapján vezetése alá vette azokat, akik vezetése alá kívánkoztak. Ezeknek természetesen jogokra volt igényük és ezt meg kel5
