Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-05-17 / 20. szám
P&NCElIkUSELET Nemzetközi vásár és pedagógia A budapesti nemzetközi vásár minden évben elveszi a nyíló liget szépségeit a gyermekek elől s a gyermekek ezért hálából, amikor már iskolás fiúk és lányok lesznek, talán öntudatosabb szorgalommal látogatják a vásár látványosságait. A budapesti iskolák felső és legfelsőbb vezetőségei mindinkább irányítani akarván ifjúságunknak a kereskedelem és ipar felé irányuló figyelmét, nem mulasztják el a hírverés e legnagyszerűbb alkalmának kihasználását. Ezért a tíz napos vásár minden napján rengeteg diákot lehetett látni a pa- villonok előtt s látványossági csarnokok mellett. Hogy a szemlélgetés közben egy-két dolog a pedagógia kárára is történt, azt szomorúan állapítjuk meg. De volt egy-két egészen feltűnő jelenség, amit egyszerűen csak ügyetlenségnek akarunk nevezni. Pl. az üzenetküldők között talán ez évben először szólaltak meg olyanok, akik tanáraik iránti hálájuknak is kifejezést akartak adni. A rádió üzenetküldésének esztétikai és etikai elcsuszamlásait hiába tették eddig birálat tárgyává, azt vagy meg sem hallgatták, vagy nem igyekeztek reparálni. De megtörtént az idén az is, hogy székesfővárosi polgári iskolai lányok üzentek budapesti tanáraiknak, az iskolában jelen nem lévő gyermek az iskolában tanító tanárnak. A szándék talán kedves volt, de a megoldás, vagy a forma nem volt szerencsés. Legfurább azután az volt, amit 9-én délelőtt többször is hallottunk a vásár hangos beszélőjétől. Többször elmondta a bemondó azt, hogy ez és ez az iskola nagyon kéri a vásáron jelenlevő tanárnőjét, hogy a holnapi gyorsírást dolgozatot engedje el. Első hallásra nem is akartunk hinni füleinknek, de mikor ugyanez a hír többször is felcsendült a harsogó hangos beszélőkön, megcsóváltuk a fejünket s azon a véleményen voltunk, hogy ennél a hírközvetítésnél az üzenetközvetítő udvariasság már olyan területre lépett, amelyre nem lett volna szabad lépnie. A vásár vezetősége óriási elfoglaltsága s azon tiszteletreméltó vállalkozása mellett, hogy minden érdeket szolgálni igyekszik, menteni tudja magát a sokoldalú súlyos és szoros programmja között az esetleges elszólásokért, de ha egyszer megtörtént ez s meg nem történtté nem lehet tenni s ha a vásár nem akar a jövőben sem ilyen szívességektől elállni, legalább a pedagógia munkásait figyelmezetetjük e helyről arra, hogy a jövőben minden felelős pedagógus oktassa ki növendékeit arra, hogy milyen magatartással szemlélje és élvezze a mindig sikeres budapesti nemzetközi vásár látnivalóit. G. L. A vallástanítási tankönyvek szerkesztése tárgyában az egyetemes tanügyi bizottság elnöke május hó 27-én, délután 4 órakor Budapesten az egyetemes egyház tanácstermében értekezletet tart. A gyűlésre meghívja a szerkesztéssel megbízottakat, továbbá az érdeklődőket is. lis-, karitatív-tevékenységnek az egyház kezeiből az állam kezeibe való átcsúszását lehetetlen észre nem venni s lehetetlen figyelmen kívül hagyni azt, hogy ebben a tekintetben nem valami személytelen állam törekvése húzódik csak meg, de a keresztyénség alkotó erejében erősen csalódott közösségi ember általános célkitűzései is. Az előttünk járó korszak érdemei között feltétlenül fel kell ismernünk az egyház akkori munkásainak a mienknél sokkal igazabb életszentségét, komolyabb egy háziasság át, természetesebb puritanizmusát, s azt, hogy az emberekkel egyszerűbben tudott beszélni. (Könnyebb is volt neki.) A századforduló teológiája, egyházi mondanivalója sokkal polgárosultabb volt. Konkrétebb igényekkel lépett az ember elé s korántsem volt ennyire elvont. A mi korunk egyházi munkája, — épen a teológiánkban bekövetkezett fordulat miatt —, még forradalmi állapotban van. Ezt lefordítani az életre — nemzedékünk tennivalója. Megítélni ezt a nemzedéket még nem lehet. De figyelmeztetni, sőt sok mindenre óva inteni, kötelessége mindazoknak, akik nemcsak lovagolni akarnak egy divatos koreszmén, de valóban építésbe alkalmas anyagot keresnek egy kényszerűen szükséges uj világhoz. 1. Nemzedékünknek gondoskodnia kell a személyi és szellemi utánpótlásról. Mindkettőt a magyar evangélikusságból szeretném látni. 2. Fel kell engednie exkluzivitásából szellemi, személyi és közösségi vonatkozásokban egyaránt. Személyileg megépíteni a hidat egy magába vonult lelkészréteg felé. Szellemi tekintetben nem lehet a tianításunk és eszmevilágunk kizárólagosan egyarcú. A szabad szónak és a gondolatszabadságnak, a sokkal türelmesebb vélemény-meghallgatásnak korszaka keli elkövetkezzék. A mi nemzedékünk sem terrorizálhatja az előtte levőt. (Persze az se a mienket.) Közösségi tekintetben meg kell találnunk a módját, hogy főleg az evangélizációkból kinőtt közösségek felengedjenek a szektás zártságból. 3. Meg kell akadályoznunk, hogy élvonalban lehessenek azok, akik csak a szájukon hordozzák az „evangélizáció” vagy a ,.Szentlélek” kifejezéseit. Egész generációnk küldetése és életmunkája áldozatául eshe- tik ennek a „szavakba rekedt keresztyénségnek”. Lehet, hogy az „új reformációt” pártdiktatúrának érzik sokan egyházunkban. Nekünk úgy kell élnünk és dolgoznunk, hogy kovásznak érezzék. Dezséry László. Nyílt levél I. Popp lop püspök úrhoz Igen tisztelt Püspök úr! Miután Ön nyelvünket jól érti s eperjesi teológiai tanulmányi idejére saját kijelentései szerint igen kedvesen emlékezik vissza, engedje meg, hogy magyar nyelven reflektálhassak, érzésem szerint nemcsak a magam s nemcsak a bányakerületi lelkészek és egyházi emberek, hanem talán a Bácskából hozzánk visszakerült s ott működött evangélikus lelkészek nevében is, arra a rendeletére, melyet a Budapesten megjelenő Deutsche Zeitung 1941. május 8-iki száma leközölt s amelyekhez megjegyzéseket is fűzött. A békeévek Magyarországa szívesen nyitotta meg iskoláinak kapuit az Ön számára is s adta meg azt a lehetőséget, melynek lelkészi és püspöki szolgálata alatt bizonyosan sokat köszönhetett. Egyházegyetemünk akkori lelkülete megajándékozta a teológus ifjúságot a lelkészi szolgálatra való kiszállás olyan buzgóságával, amellyel akkori más országok teológiái is büszkélkedhettek. Lelkészi szolgálatának kezdetén Ön jugoszláv területen tevékenykedett s jó szolgálatait sokan értékelték. Hosszú szolgálata alatt érdemelte ki azokat a kitüntetéseket, amelyekkel a szerb király megajándékozta. Lelkes munkássága alatt többször volt alkalmunk arra, hogy Önnel hazánk területén és külországokban is találkozhattunk, amiről örömmel kell feljegyeznem, hogy az utódállamok püspökei közül Ön volt az első, aki természetesnek tartotta mindig azt, hogy a magyar evangélikus lelkészekkel mindig magyarul beszéljen. Azt is hozzá kell tennem, hogy a mi együttes magyar nyelvű társalgásunknak volt eredménye az is, hogy a többi utódállamból való,
