Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-05-10 / 19. szám
BftNCaiküSaET imádkozik kisleányával és oly boldog az egész család, hogy ki sem lehet mondani. Milyen más is lenne minden, ha keresztyének lennének a mi családaink! A keresztyénségünk ma még csak templomi és vasárnapi. Milyen boldogok leszünk, ha a hétköznapjaink is Istenéi lesznek! Egyetlen hatodikossal. Közben gimnáziumban is tanítottam. Ezek a legfeledhetetlenebb óráim, hiszen mint hetedikes és nyolcadikos is sokat foglalkoztam Luther Szövetségben és ifjúsági bibliaórákon a fiúkkal Az egyik gimnáziumban egyetlen hatodikos növendékünk van. Töprengtem, mit fogunk csinálni egy egész órán át. Aggodalmam eloszlott, mihelyt észrevettem, hogy a fiú ismeri az egész filozófiát Platon ideatanán át Aristoteles metafizikájáig és Kant kategorikus imperatívuszáig. Elővettem szigorlati dolgozatomat, mely az utolsó időkkel foglalkozott. Én tőle, ő tőlem tanult. Pótórákat is szívesen tartottunk volna. Várjuk az újabb találkozást. Hiszem, hogy ebből a fiúból kiváló teológus vagy filozófus lesz — rövidesen. Nyolcadikosok közt. A nyolcadikosok már féllábbal kint vannak az iskolából. Velük nem is lehet tananyagot memorizálni. Világnézetet alkotnak, szertelenségre vágyik a lelkűk. Ilyenkor nyílik legjobban alkalma a vallástanítónak, hogy beszéljen a ke- resztyénség és világnézetek szerepéről. Az isteni kinyilatkoztatás és váltság csodálatos voltáról. Egész teológiai tudásunk kevés egyikük-másikuk meggyőzésére. Köztük járva, velük foglalkozva, újabb biztatást vettem mindig a magam képzésére. Láttam, hogy egyet mindig kétkedés nélkül fogadnak: ha őszinte élményem, amiről beszélek. Nagyképűséggel és csupán kényszerítésből semmit sem mondhatok. Boldog voltam, mikor őszinte szavaim nyomán őszintén feltárultak a szívek, vallomásban törtek fel a fiúk és meghitt barátságok születtek közöttünk. Az egyházhűség. Iparostanonciskolaí tananyagul előírták, hogy foglalkozzunk az ev. ember egyházhüségével. Kitértem ebben a pontban reverzális-veszteségeinkre, kitérésekre s a jelen helyzetre. Példákat hoztam fel mindennapi tapasztalatból, milyen hűtlenségek fordulnak elő a fővárosban s a lelkészi hivatalok sokszor egy-egy eset mellett értetlenül állanak meg. Hangzott a kérdésem a növendékekhez is: „Nektek is csak ennyi az egyházatok s tudnátok-e ti árulói lenni édesanyátoknak?" Készen volt mind a válasszal: „Több az egyházunk és nem tudnánk azok lenni soha". Nem tudom, beszélünk-e eleget ezekről a kérdésekről s nem tudom, kiben mit ért el szavam. Jóleső örömmel hallottam azonban, hogy a mi leányaink közül egyik megakadályozott egy reverzálist a családjában s mint őrtálló, most is vigyáz és figyel mindenre. Hiszem, hogy az Úr nem engedi elfogyni a hűségeseket. A gyermekek szája által. A templomtisztítás történetére gondolok. Gyermekek kiáltoznak a jeruzsá- lemi templomban, hozsannát zengenek az Úrnak. Jézus hallván szavukat, azt mondja: „Sohasem olvastátok-e: a gyermekek és csecsemők szája által szerez6 házi orgánum volt, amely kimondottan filoszemita mert lenni s az emigrációban élő zsidóság számára gyűjtések kezdeményezését propagálta. Teológiájában és egyházi meggyőződésében sohasem volt ex- cluzív, mint a legtöbb európai sajtóorgánum, hanem lapjain egymás mellett jól megfértek a barthiánus, a brunner-csoport egyházi s a régi liberális teológiát követő emberek cikkei. Ez a sajtó kapcsolta össze a nemzeti és egyházi eszményt leg- öntudatosabban s lett ezzel az állásfoglalásával sokaknak tudatosan, sokaknak pedig öntudatlanul példaképe. Ezek a pontok majdnem híven fejezik ki a svájci protestáns egy- | házi sajtó állásfoglalását s a hazai területre s az egész világra kiterjesztett propagandájának jelentőségét. Ezzel a magatartással elérték azt, hogy Európa, sőt Amerika egyházai mindig a legmelegebben érdeklődtek a svájci egyházi lapok cikkei után s ezeken keresztül a svájci teológia újabb és újabb állásfoglalásai iránt. Újságolvasó emberek, jó hírek után érdeklődő újságírók s a független sajtó eszményéért lelkesedő lelkek mindig abban a megyőző- désben élnek, hogy ilyen sajtóorgánumokra nagy szükség van. Újságírói főosztályok, sajtófőnökségek pedig rendkívüli időkben arra hivatkoznak, hogy ma úgy kell újságot írni, ahogy ők elgondolják. Ez az | ellentét lassan az egész világon meg lesz. Nem kétséges, hogy az elvi állásfoglalásban várható győzelem melyik oldalon kereshető. Ez talán korunk legvilágosabb élménye, de ez nem mutatja semmiképpen azt, hogy valamikor nem lesz a leghivatalosabb szerv s legönállóbb lélek is azon az állásponton, hogy legjobban szereti mégis azt a sajtószervet, amelyet szabadságban élő lelkek, irányítás nélkül, a tiszta gondolkodás s az evangéliumból fakadó morál szabályai szerint végeztek el. Svájc teológiája és egyházi sajtója így gondolkodik. Mi faji kérdésekben, politikai állásfoglalásokban, teológiai gondolkodásban nem egyezünk velük, szóval egészen kívülállók s velük szemben nagy | távolságban élők vagyunk, de ismerjük ezt a tevékenységet s bizonyos irigységgel gondolunk arra, hogy a legalább olyan nagy magyar protestántizmus nem tudott olyan olvasott és követett értékeket kitermelni, mint Svájc protestántizmusa s még jobban fáj az, hogy a függetlenség és szabadság oltárán sokkal többet áldozott magyarság, vagy annak legalább is egyházi csoportja s sajtója nem tudott sem hazánk falain belül, sem az utódállamok magyarul beszélő közösségében olyan népszerűségre szert tenni, mint a svájci egyházi sajtó. G. L. Az erotika félremagyarázói Mire tanítanak az erotikus jelenségek? Harsányi Zsolt szerint, aki mint író és színigazgató szól a kérdéshez, az erotikus jelenségek, bárhol is jelenjenek meg, ha ízlésesen kezelik őket, jó hatással vannak a nemzetszaporodásra. Idézi a bibliát is, a következőképpen: ,,Ha keresztyén világot élünk, akkor fogadjunk szót a világ minden politikusánál nagyobb és parancsolóbb tekintélynek, a bibliának, amely azt mondja nekünk: „Sokasodjatok"!” Nem kételkedünk abban, hogy amit mond, hogy a nemzetnek szaporodnia kell és hogy nem szabad álszeméremmcl mindent tagadni, ami a testi szerelemre vonatkozik. De furcsának találjuk az előbbi összefüggésben a befejező mondatot: „Aki az egészséges erotikának hadat akar üzenni, az egyszerűen tiltsa el a házasságot és mondja ki, hogy a magyar nemzetnek ki kell halnia!” Neki a következőket feleljük: 1. Az erotikus jelenségek a legtöbbször nem azt tanítják, hogy természetesnek lássuk azt, ami természetes, hanem azt, hogy abban, ami természetes, mást is keressünk, többet sejtsünk. Ezek a jelenségek nem indítják az embereket házasságra, sem arra a vágyra, hogy gyer- ' mekeik szülessenek. Hanem ellenkezőleg, visszaélésre, paráznaságra és i házasságtörésre. A gyermek után való vágyat Isten oltotta az emberbe, i > azt nem kell embereknek művi úton felkelteni. Az ember azonban
