Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-05-10 / 19. szám

MNCaikUiELET Egyházunknak mindig az volt a fel­adata, hogy a népnek hirdesse az Igét, hogy világosságot hozzon. Feladatunk és az Ige ma sem változott. Meggyő­ződésünk az, hogy egyházunk életjoga azt kívánja, hogy nagyon komolyan és nagyon határozottan elővegyük a „nemdiák” ifjúság ügyét. Ma népfő­iskolákat kell felállítanunk. Legalább minden egyházmegyében egyet. Nem­csak a fiúk, hanem a leányok számára is. Két ideiglenes állású segédlelkész helyett minden egyházmegye számára külön KIÉ titkárt kellene beállítani. Ebben az évben csak ez a két dolog lenne a feladatunk. De egy percig se gondoljuk, hogyha ezt megcsináltuk, akkor nyugodtan pi­henhetünk, mert örök időre elintéz­tük az ifjúság ügyét. Nem. Lehet, hogy egy-két év múlva újabb felada­tok állnak elő. Az ifjúságnak az a tu­lajdonsága, hogy nem lehet beskatu­lyázni. Mindig új és mindig más. Egyházunkat nem a szervezete tartja fenn, hanem Istennek a Szentlelke. Isten Lelke ma is munkálkodik a pa­rasztifjúságunk között. Parasztifjúsá­gunk ébredez. Ha most mi nem is tudjuk megoldani a népfőiskolák fel­állítását, akkor majd néhány év múlva a vezetősorba kerülő felébredt pa­rasztságunk meg fogja oldani. Vannak sokan, akik azt mondják, hogy akkor már későn lesz. Isten szempontjából akkor sem lesz későn. Minket azon­ban ítéletre von érte, mert nem csi­náltuk ma, amikor az Ö szavát hal­lottuk. Aki ma felelősséget érez az evangé­likus máért és holnapért, az sokat imádkozik és minden erejével azon dolgozik, hogy minél több népfőisko­lája legyen az evangélikus paraszt­ifjúságnak. És a felébredt parasztifjú­ság fel fogja ébreszteni az alvó intel­ligenciát is. Megmutattam az Evangélikus Élet cikkeit néhány parasztifjúnak. Szinte egybehangzó volt a vélemény: „...nagy baj lehet, ha ennyire meg vannak ijedve az urak!” — De azután meg­nyugtattak: „Tessék megírni, hogy Istennek van ereje ma is megtartani egyházunkat és mi imádkozunk és dolgozunk is azért, hogy az egész ma­gyar evangélikus ifjúság felébredjen”. Bonnyay Sándor. Gyermekeknelt szája által Fél évvel ezelőtt még tagadtam, ma másokkal együtt én is vallom, hogy a lelkészi munkának talán a legszebb ága a hitoktatás. Most nyiladozó szívekbe, minden jóra érzékeny lelkekbe hinteni az isteni igazságokat, nagy feladat, de örömteli munka is. Sokszor elkesered- hetik a vallástanító, amikor gyermekei­nél olyan fogyatkozásokat észlel, ame­lyeknek nem szabadna meglenni. Sok­szor bánthatja, hogy végeznie kell a szülői ház és magának az iskolának munkáját is; kifáraszthatja a heti 25— 30-as óraszám, mégis éreznie kell, hogy a munkának itt is nemcsak tövise van, hanem öröme és gyönyörűsége is. Két hónapig, mint helyettes-hitoktató végeztem a vallástanítást több fővárosi 4 volt teljes és mely nemzetiségi problémáival nem tudott megbirkózni. A mai magyarságra váró feladatok sokféleségét kettőre lehet le­egyszerűsíteni: 1. Fokozni kell a magyarság életerejét, ellenálló képes­ségét. 2. Fel kell újítani a történelmi Magyarország népeiben a test­véri együttérzésen alapuló hazaszeretetei. E feladatok megoldásában az evangélikus egyháznak tevékeny részt kell vennie. És pedig nem teóriák gyártásával. Ezekből kijutott a ré­szünk — szinte az émelyedésig. Lehet-e a vérmithoszt reánk alkalmazni, vagy nem? Vándorok és bujdosók vagyunk-e? Vannak-e elgermánoso- dott magyarok, vagy germán-magyar? Mennyit ártott a magyarságnak a sok beolvadás? Mi hát a magyar? Az ember nevetne ezeken a csoda- 1 bogarakon, ha nem látná ennek a beteges analízisnek magának magyar- talanító, a magyarságot gyengítő és a magyarságtól elidegenítő hatását. A magyarság sorsa nem ezeknek a teóriáknak, hogy úgymondjam: keresztrejtvényeknek megfejtésétől függ. örüljünk, ha valaki gondol­kodásában, érzésvilágában magyár és annak érzi, tudja, vallja magát. A magyarság életereje, életrevalósága és a külső mérgező hatásokat le­küzdeni tudó ellenálló képessége belső megújhodás nélkül el nem kép­zelhető. Igen! Nekünk nem teóriák gyártására, de belső megújhodásra van égetően szükségünk. S ezt a belső megújhodási hitünk, történelmi tapasztalatunk szerint csak az evangélium, csak a Krisztus megváltó és megszentelő ereje végezheti el mibennünk. Ezért van ma is az evan­géliumi egyházaknak hazánkban missziójuk. De ugyancsak ezért nagy a felelősségük, amely ilyetén értelemben rajtuk nyugszik s viszont nagy lesz a bűnük, ha e missziót nem töltik be. A magyarság e belső megújhodásától és csakis ettől várhatjuk to­vábbá azt is, hogy felújul mindnyájunkban a testvéri együttérzés nem magyar ajkú atyánkfiái iránt is; még akkor is, ha tőlünk elfordultak, még akkor is, ha gyűlölnének. Minekünk a testvéri együttérzést tettek­ben kell megvalósítani. Ezt a testvéri együttérzést bele kell csepegtet- tetnünk már a gyermekek leikébe. Az evangélikus iskoláknak létjogo­sultságát növeljük, ha e hazafias missziót tőlük megköveteljük. Evan­gélikus tanár- és tanító egyesületeink, első sorban azonban az Orsz. Lelkész Egyesület, az Orsz. Luther-Szövetség csak úgy töltik be hivatá­sukat, hoznak áldást a közre, ha a keresztyén testvériségen felépülő, az integráns Magyarország jövőjét biztosító missziót működésük közép­pontjába állítják. Tudatosítani kell minden hívünkben azt a büszke érzést, hogy a mi egyházunk, miként a múltban, úgy a jövőben is hiva­tott e misszió betöltésére. És erre különösen alkalmas egyházunk tör­ténetének ilyen szempontból való feldolgozása. Múltunk lagymatag, se ide nem, se oda nem circumspektusos, mindenkitől bocsánatot kérő meg­írása helyett törekedjünk arra, hogy történeti műveink meggyőzzenek mindnyájunkat arról az eddig kellőképen ki nem hangsúlyozott nagy igazságról, hogy a magyarhoni ev. egyetemes egyház ma is és a jövőben is értékes tényező a magyar állam fennmaradásában s az itt élő népek békés, testvéri együttérzésének megteremtésében és ápolásában. Gömöry János. Baranya és Muravidék A visszatért baranyai háromszögben egy evangélikus egyházközség a Mura-vidéki területtel pedig 10, illetve 11 egyházközség tér vissza a. dunántúli egyházkerülethez. Közülük három magyar nyelim, kettő magyar-vend nyelvű, hat vend nyelvű és egy németnyelvű volt az el- csatolás idején. Lélekszámúk ugyanabban az időben kb. 24.000 volt. Az elfolyt 22 esztendő alatti változásokat erre a területre nézve sem ismer­jük pontosan, de Baranya és Muravidék evangélikusai Kácsfalu, Baty- tyánd, Bodóhegy, Domonkos, Muraszombat, Péterhegy, Tótkeresztúr, Alsómarác, Örihódos és Felsőcsalogány gyülekezeteit testvéri szeretet­tel, örömmel és a boldog viszontlátás érzésével köszöntjük. Az a íontos, hogy ki-ki erős hittel vallja : Krisztus megjárta és szét­törte a pokolt és megszabadította az ördög foglyait. Luther,

Next

/
Thumbnails
Contents