Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-05-03 / 18. szám
BftNCflikinniT vak Barthimeus, Jairus leánya, a naini ifjú és a bélpoklos emlékeztetnek arra, hogy mi Jézus győzelmének a gyülekezet számára való „haszna.” A szárnyasoltár böjtben becsukódik, s akkor fekete intarziás alapon a győzelmes bárány őskeresztyén szimbóluma látható. Ezt a templomot falán is díszítették őskeresztyén szimbólumokkal. Mutogatja egyházi szőnyegterveit és már meg is szőtt termékeit. Az egyházi textil különösen szívügye Révésznek. Itt is közlünk két, a magyar torontáli szőnyegművészet és az őskeresztyén szimbólumok egybedol- gozásából megtervezett szőnyeget. Ezeken kívül számos oltárképterve, levelezőlapja, gyönyörű templomi edényei vannak, mindegyik nemesen egyszerű és magyar. Munkáján fellelkesedve, hat fiatal képzőművész hallgató már közösséget vállalt a kezdeményezővel s most az az álmuk, hogy egy szerény egyházmüvészeti műtermet szerezhessenek maguknak, amelyben magukat a munkának szentelhetik. Tervük van keresztyén képeskönyvek, könyvillusztrációk feldolgozására is s nagy a lelkesedésük. Egyházunknak fel kell vennie a hivatalos felelősséget ezzel a munkával kapcsolatban is s akkor remélhetjük, hogy az evangélikus egyházművészet is épen úgy, mint az egyházi zenénk, máris fejlődésnek indulhat s szép eredményekkel örvendeztetheti meg azokat, akik Istent buzgón szeretik és teljes szívükből, minden erejükből imádni akarják! Dyl. A veszélyes erotika Az ötödik ,,Örjárat”-ban azokról a jelenségekről írtunk, amelyek kultúránk és társadalmunk erkölcsi életét károsan befolyásolják. Egyik hétfői lap, a Független Magyarország, cikkünk és ar „Film, Színház, Irodalom” egyik riportja között párhuzamot vont és szembe állította őket egymással. Ez felhívta figyelmünket arra a cikkrfc, amelyik nevezett lapban: „Az erotika védelmében” címmel jelent meg. A cikk abból indul ki, hogy „a mi közönségünk kultúráitsága és intelligenciája a ma megengedettnél sokkal mélyebb művészi erotikát képes percipiálni” és csak azt a megszorítást teszi, hogy nem otrombaságokról van ám szó, hanem a „művészi erotikáról, amely csodálatosan mély bepillantást enged az emberiség egyik legkevésbbé ismert titkába: az emberbe.” A cikk tendenciája cenzúraellenes, valamennyi hozzászóló szavaiból legalább is ez tűnik ki. Amikor fent említett cikkünk megjelent, nem gondoltuk, hogy megállapításaira, főleg a „kultúra-nyujtók” csoportjáról, ilyen hamar példát tudunk mutatni. Azt mondottuk, hogy a kultúra-nyujtóknak nagy a felelősségük, mert a közönséget és közvéleményt sok tekintetben irányíthatják és, hogy sokszor nem a megfelelő módon irányítják. Ezt a tételt, amelyik az egész „Őrjáraton” című cikksorozatnak egyik alapelve volt, minden téren a megfigyelések és tények felsorolásával támogattuk. Azt sem hittük volna, hogy társadalmunk kultúra-adói és közvetítői között ennyire el van terjedve a felületesség és ennyire ismeretlenek előtte azok az erők, amik a társadalomban hatnak. Igaz, hogy vállat vonhatnánk és mondhatnónk: a nevezett cikkhez semmi közünk sincsen, mert mindjárt elején ott van az a szói „a mi közönségünk” és ezt érthetnők az illető lap hihetőleg egységes táborára. De az a tény, hogy neves író, aki mellesleg az ország egyik színházának igazgatója is, a színművésznő, a szobrászművész és a névtelenségbe burkolózó ideggyógyász szól hozzá, kényszerít arra, hogy foglalkozzunk az egész kérdéssel. Az élet csak erotika ? kérdezheti az az ember, aki elolvasta ennek a cikknek alcímeit. Mert ezek azt mondják. Az író: az erotika az élet folyamatossága. A szobrász: az erotika az élet teljessége. A színésznő: az erotika az élet szépsége. Az ideggyógyász: az erotika az élet egészsége. Szerintük tehát az élet minden területét annyira átszövi a testi szerelem és kívánság, hogy rövidlátás elzárni előle a szemet és tagadni ezt. A világháború utáni években uqyanezt állította Freud is, akinek állításait, egyes megállapításainak igazságát elismerve, csaknem mindenütt megcáfolták. Azt A londoni földalatti vasutak állomáshelyiségeiben végzett esti áhítatok eddigi eredményeit összefoglalva, illetékesek azt állapították meg, hogy nem mindegyik lelkész alkalmas arra. hogy ilyen helyeken egyházi szolgálatot végezzen. Különösen azoknak nem sikeres a vállalkozása, akik az ima alatti beszélgetést, vagy a beszédet fekve hallgató közönség magatartását nem tudták megszokni. A munka eredményességét sok helyen az döntötte el, hogy az állomás főnöke milyen érzülettel viselkedett általában az egyházi munkával szemben. Voltak vasutasok, akik a maguk részéről is akadályozni akarták a lelkészek egyházi szolgálatát. A norvég egyház harca változatlan szívóssággal ‘s csendben folyik azzal a feltörni akaró politikai csoporttal szemben, amelyiknek legfőbb célja a norvég egyháziasság megszüntetése. Az ukrán vidéken a svájci református egyház támogatásával végzett munka akadályoztatás nélkül folyik. Varsón keresztül érkezett az a hír, hogy a lengyel református szuperintendens felavathatta a keleti svájci evangéliumi egyesület imaházát. Az épület Peremy- lov községben épült fel ahol rendszeresen tarthatók az istentiszteletek. De nemcsak az említett helyen, Iranern Kobylowokoky községben is s mindkét helyen állandóan túlzsúfoltak a helyiségek. Angliában a legújabb kimutatások adatai szerint, eddig több, mint 3000 templom és imaház pusztult el, vagy sérülés következtében vált használhatatlanná. Az Oroszország által annektált balti államokban minden egyháziasság megszűnt. A lelkészek 70%-a elhagyta a gyülekezeteket. A lelkészek valameny- nyien koncentrációs táborokban vannak, vagy kiutasíttattak, vagy elhaltak. A román görögkeleti egyházat politikai befolyásolásokon keresztül átformálták s ebben az új formában szabadon végezheti tevékenységét. Minden protestáns teológia, iskola eltöröltetett, semmiféle egyházi irat sem jelenhet meg. G. L. címen most már második kiadásban jelent meg Bognár Elek szrnművész könyve. A kereken 200 oldalas mű jogosan számot tarthat mindenkinek érdeklődésére és figyelmére, aki hivatásában az élőszó eszközét kénytelen használni. Már pedig alig van olyan ága a szellemi életnek, ahol a beszédre ne lenne szükségünk. A beszéd azonban csak akkor éri el hatását, ha a beszélő felhasználja mindazokat a lehetőségeket, melyek a beszédet erőteljessé, kifejezővé és hatóvá teszik. A legszebb beszéd is erejét veszti, ha rosszul mondják el s még a gyenge beszéd is hatásos lehet, ha helyesen adják elő. Általános felfogás, mégpedig igen helytelen felfogás az, hogy még a hivatásszerűen beszélő egyénnek sem kell a beszéd művészetét tanulnia. A legtöbben úgy beszélnek, ahogyan természeti adottságuknál fogva beszélni tudnak. Bognár Elek könyve először meggyőzi az olvasót arról, hogy az előadókészséget igen nagy mértékben lehet 5
