Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-04 / 1. szám
MNCflITOÉtET « f I «, * ♦ * Most is megmarad Mióta ez a most folyó háború megindult és különösen a háborúnak abban az időszakában, amikor gj^orsan követték egymást az események és jóformán napról-napra kellett új földrajzi neveket megtanulni, az embereket legjobban a városok sorsa érdekelte. Bizonyára az volt ennek az oka, hogy az emberi nemzedékek egymást követő munkájának sok gyümölcse van beépítve minden városban. Ezért különös érdeklődéssel figyeltük, hogy mennyiben kíméli meg vagy mennyire porlasztja szét a háború egyik vagy másik várost régi épületeivel, ősi templomaival, múzeumaival és nagy intézményeivel együtt. A kisebb faluk mintha szerényen el tudnának bújni a háborús fergetegnek az útjából. Csakugyan sokkal kisebb valószínűsége van, hogy valami különös ok folytán egy-egv ütközet középpontjába kerüljön. De a nagyvárosok magukra vonják a háború figyelmét és különösen az utóbbi hónapokban egészen rendszeresen folynak a támadások a szembenálló ellenfelek nagyvárosai ellen. Ezért nyer mostan olyan különös csengést a Szentírásnak az a kifejezése: Nincsen nekünk maradandó városunk. Pedig az ember csak csalja önmagát, hogyha a háború következtében bizonytalanná lett életnek ezt a nyugtalanító esendőségét az ismerősnevű városokra koncentrálja és közben igyekszik kimenekülni annak a törvénynek kellemetlenül nyomasztó súlya alól, mely a föld minden dolgára nézve múlandóságot hirdet. Szinte érthetetlen és megdöbbentő, hogy ennek a háborúnak gyorsan terjeszkedő határai és mindenfelé megtapasztalható kérlelhetetlen pusztításai menynyire kevéssé komolyították meg az embereknek az élet múlandóságáról való gondolatait. Mi szeretünk egyenesen nézni földi életünk kérdései közé. Látjuk mindenfelé, hogy aki nem akar, vagy nem mer világosan látni, az elkerülhetetlenül sötétségbe jut. Lelki sötétségbe abban az értelemben, hogy nem fog tovább látni saját aggodalmainál és nem fog tudni feljebb gondolkozni saját érdekeinél. így azután teljesen beleesik a magát féltő ember látókörébe. Elveszti a vezérlő csillagokat, melyek a földi élet fölött ragyognak és éppen azért ragyognak reánk, hogy útjainkat el ne tévesszük. Ezeket a magasságból eredő fényességeket kell a keresztyén egyházaknak ragyogtatni a mai emberek előtt is. Mi seErős várunk van nekünk, sza- badítását adta kőfal és bástya gyanánt! Nyissátok föl a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője. Ézsaiás 26:1—2. Maradjatok meg bennem és én bennetek. Amint a szőlővessző nem teremhet magától, ha nem marad a szőlővesszőn, éppen úgy ti sem, ha csak meg nem maradtok bennem. János 15:4. hogysem tudunk egyetérteni azokkal, akik arról beszélgetnek, hogy a keresztyén egyházaknak a mai megfélemlített és önmagáért rettegő világban alig van mondanivalójuk az emberek számára. Ellenkezőleg van. Most kell a leghatározottabban kiáltani a szívek felé: Emeljétek fel magatokat Isten örökkévaló törvényeihez! Igaz, hogy a múlandóság és széthullás ereje vette most hatalmába a világot, ám ez a látható világ minden bánatával és félelmével sem vonhatja ki magát Isten törvényei alól. Részei el fognak pusztulni, vagy el fognak változni, de az egész megmarad. És rajta megmarad az akarat, amelyik új jövendőre neveli az emberi világot. És ennek a szemeink előtt sokszor felfoghatatlan nevelésnek a törvénye is megmarad. Pusztulhatnak nagy városok, rejtőzködhetnek a föld alá lakói és az elhulló emberek közé kerülhetünk mi magunk is, e nehezen elviselhető idő miatt ugyan nem változik meg Isten nagy műve az emberen: a magához való hajlítás munkája, melyet Jézus által végez. Maradjatok énbennem, mondja Jézus és teremjetek énbennem. Ezen a kiszabott úton nem változtat semmiféle nehéz idő. Majd jön utána megint más esztendő, annak utána talán jön megint rossz csillagok járása, Krisztus velünk és közöttünk marad, mert nem mond le arról soha, hogy az Atyához vezessen minket... K. L. 1
