Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-19 / 16. szám
mfflikuiPiT a maga funkcióját, — a gyülekezet színe előtt csak a bevezető ének végén jelenik meg, a szószéki szolgálat előtti főének, majd a záróének kezdetén pedig sürgősen visszavonul — hová? A templomépület hagyományos függelékét alkotó sekrestyébe, ahol ilyen van, vagy ilyennek híján a szószék-feljárat közelébe eső külön rekeszbe, melynek rácsozata mögül kandikálhat ki híveire, — sőt van olyan berendezés is, melynél a lelkész az említett énekek alatt az oltár mögé(!) vonul vissza, szinte azt szeretné mondani az ember: bújik el. Miért? Ennek semmi értelmes alapja nincs. Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy a lelkésznek a gyülekezeti énekek alatt is még szüksége van a magába szállásra, készülésre, meditációra, áhítatoskodásra, csak azt mondhatjuk: készüljön fel a lelkész az egész istentisztelet előtt úgy, hogy arra az elzárt különlétre ne legyen szüksége, hanem folytonosan együtt lehessen gyülekezetével, vele együtt énekelhessen, — s eközben még mindig megvan a módja arra, hogy egy-egy csendes fohásszal forduljon a minden kegyelem Atyjához Szentlelke támogatásáért. Ha ezt helyesnek elfogadjuk, akkor az a kérdés: hol legyen a lelkész helye a templomban az istentisztelet alatt? Ebben a tekintetben mintaszerűnek mondható a budapesti Deák-téri templom mindnyájunk előtt ismert berendezése. Itt a fungáló lelkész (lelkészek) nyílt ülőhelye az oltár és a szószék között a gyülekezettel szemközt oly módon van elhelyezve, hogy a hívek mindenünnen odaláthatnak. Ez az elhelyezés kifejezi egyfelől a lelkész sajátos állását a gyülekezettel szemben, másfelől egyúttal szemlélteti az istentiszteleti gyülekezettel való összetartozását is. Azért általánosságban az elhelyezésnek ezt a módját kell szabállyá tennünk. És mi történjék a sekrestyével? A sekrestye lehet az a hely, ahol a lelkész az istentisztelet előtt és után tartózkodik, áhítatoskodik, a keresztelési, esketési vagy más, a templomban végzendő funkciót kívánó hívekkel való érintkezésben elvégezheti azt, amit inkább itt, mint a lel- készi hivatal helyiségében kíván elvégezni, — vagy szolgálhat a sekrestye akármi más méltó egyházi célra, csak arra nem, hogy amíg az istentiszteleti gyülekezet együtt van, a lelkész oda vonuljon vissza. Tudjuk, hogy a testvér református egyházban kezdettől fogva fennáll az a rend, hogy a lelkész az istentisztelet egész folyamában együtt van a gyülekezettel. Mindamellett hangsúlyozni szeretném, hogy itt nem egyszerűen a református példa követéséről, hanem magának az evangélikus istentiszteleteknek belső feltételeiben rejlő, következmény levonásáról van szó. Református testvéreinknél, ahogy ezt különösen külföldön többször tapasztaltam, a lelkész szinte elnököl az istentiszteletre egybehívott gyülekezetben, bejelenti az énekeket, stb. A mi érzésünk szerint ez zavaróan hat a liturgiái áhítatosságra, melynek szakadatlan folytonosságát lehetőleg biztosítanunk kell. De a lelkésznek az istentisztelet egész folyamán a gyülekezetben való jelenléte feltétlenül helyes. A római katolikus egyház hierarchikus felfogása az áldozópapot magasan fölébe emeli a gyülekezetnek, de még ott sem hagyja el a lelkész mise közben a gyülekezetei. Miért legyen épen az evangélikus lelkész az, aki nem jó értelemben papos („pfäffisch”) módra istentisztelet közben legott hátat fordít gyülekezetének, mihelyt nem fungál? Végül még egyet. Az örökkévaló evangélium egyháza természetesen elvileg független minden koráramlattól. Mégis azt hiszem, nem vétünk, ha reámutatunk arra is, hogy a mi korunkban nagyon is időszerűvé vált ennek az egyházunk hitvallásos tanításában semminemű alappal nem biró hagyományos rossz szokásnak a megszüntetése és a helyett olyan rend kötelezővé tétele, mely alkalmas arra, hogy a lelkésznek és a gyülekezetnek együvé tartozását jobban kidomborítsa. Legyen ez is egy kis része a bennünket foglalkoztató liturgiái reformnak. Mindezen megfontolások alapján javaslatom ez: A Magyarországi Evangélikus Lelkészek Egyesülete foglaljon állást olyan rend kötelezővé tétele mellett, amely szerint a lelkész az isten- tisztelet egész folyamán, tehát az orgona megszólalásától fogva a befejező ének elhangzásáig megszakítás nélkül jelen van a gyülekezetben. Evégbőf szükségesnek mondja ki, hogy 1. ahol eddig nincs, ott ezentúl legyen a lelkésznek a templomban a gyülekezettel szemközt méltó és illően szembetűnő, nyílt ülőhelye, mely lehetőleg az egész gyülekezet számára látható legyen. Innen megy a lelkész az oltár elé és a szóez fordítva is áll. Fej test nélkül nem cselekedhetik. Minden lélek testté akar válni. Kezdetben Isten lelke lebeg vala a vizek felett. Miért? Mert keresett testet. Isten templomot akar építeni magának. Jézus Krisztus a fundamentum. „Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a lélek által.” Ez az Isten munkaterve. Az Igével és az Igében dolgozik a lélek. Csak egy egyház van, melynek van látható és van láthatatlan oldala. Krisztus hogyan néz az Egyházra? (Efez. 5.) Krisztus szerette az Egyházat és önmagát adta érette. Hogy áll Krisztus a saját egyházával szemben? Akadhat-e még egyház, amelyik úgy bánt volna fiával, mint a saját egyháza Krisztussal? Nemcsak elment, de ott is maradt 12 éves korában a templomban. Minden szombaton a zsinagógában van és minden ünnepen felmegy a jeruzsálemi templomba, hallgatja és maga is hirdeti ott az Igét. Tanítványai féltik életét és nem akarják felengedni és mégis elmegy a templomba. Mennyire ismerte egyháza papjait, téves tanításait és mégis szerette egyházát és a templomát. Szerette, önmagát adta érette. Vigyázott reá. Megtisztította. Újjáépítette. Táplálgatta, ápolgatta. A családi életből veszi hozzá a képet a Biblia. Anya- szentegyháznak nevezi. Krisztus menyasszonyának mondja. Kitart mellette, mert az Övé az Ö hitvestársa. Szerette ezt a beteg, fekélyekkel telt Egyházát. Hogyan nézel te az Egyházadra és arra a gyülekezetre, amelyben vagy? Rosszabb a te Egyházad, mint a Jézus Egyháza volt? Ki szeresse a saját Egyházunkat, melybe Isten állított, ha mi nem szeretjük? Ha úgy látod, hogy beteg az Egyházad, ülj a betegágya mellé és szeressed s annál inkább szeressed és gondviseld. Gy. K. KÜLFÖLDI HÍREK A berlini dóm angol légi támadás következtében súlyosan megsérült. A gyülekezet és az állam a javításokat elvégeztette s II. 16-án ismét hirdethette az Igét a dóm lelkésze, D. Doehring. A francia evangélikus egyház működését mutató adatok: 23 templomban prédikálnak evangélikus lelkészek, 59 kórházban végeznek lelkipásztori munkát s a szolgálatot teljesítő lelkészek száma 27. A svéd Sigtuna helyiségeiben tartotta meg ülését az Északi ökumentikus konferencia, amelyen 21 svéd, 9 finn és 7 dán kiküldött vett részt. A megbeszélés főtén\ája volt: A kor követelése az igehirdetésben és a lelkipásztorkodásban. A norvég lelkészi kar gyűjtést rendezett a háborúban hősi halált halt norvég evangélikus lelkészek özvegyei javára. A gyűjtés eredménye: 11.771.66 korona. A holland De Jongeman c. ifjúsági folyóiratot betiltották. A kínai vakok otthona, melyet a vandsburgi misszió tartott fenn Kum- ming-ban, bombatalálat következtében megsemmisült. / 3
