Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-19 / 16. szám
P&müiflíT „Vagy — vagy...“ Az Országos Luther Szövetség áldott alkalmat nyújtott egyházunk intelligenciájának a nagyheti elcsendesülésre azáltal, hogy Máriabesnyőn többnapos evangélizációt rendezett. Várakozáson felüli számban jelentkeztek és vettek részt rajta a lelki elmélyülésre vágyakozók és Túróczy Zoltán püspök előadásából igazán megnyerték az alkalmat arra, hogy döntsenek az evangélium szerint való belső és a világ szerint való élet között. Sok mondanivalója volt és sok megújulásra indító igazságot adott. Az együtt- lét olyan áldásosnak mutatkozott, hogy a résztvevők csak testvéri sajnálattal gondolnak mindazokra, akik eljöhettek volna és mégsem jöttek el. Az egyes előadások után felmerült kérdéseket levélszekrény útján juttatták a résztvevők az előadókhoz, akik azután a megbeszélések alkalmával megkapták kérdéseikre a választ. Az evan- gélizáció kiegészítő részei a bibliakörök voltak, melyeket egyéni bibliatanulmány készített elő, továbbá azok az előadások, melyek a Luther Szövetség, a népfőiskolák és a KIÉ munkáról szólották. Az igazságok gazdagságából, melyek a figyelő szíveket az egész evangélizá- ció alatt állandóan és rendszeresen ostromolták, csak az szerezhetett végleg döntő hatásokat, aki az egészet végig hallgatta és egymásra építettsé- gében befogadta. Nagyon szükséges volna, hogy közkinccsé tegyük önálló füzetben. Reméljük, hogy ez megvalósítható lesz. Az egészbe azonban némi bepillantást ad az előadások bármelyikének a gondolatmenete is s ezért egyiknek, a kilencedik előadásnak rövid vázlatát a következőkben közöljük. Vallásos egyesület vagy Anyaszent- egyház ? (Efez. 5:25—29, 32.) Hogyan néz az intelligens ember az egyházra? Az intelligens ember mindig individuálista. A hitet és a vallást lelki ügynek és benső ügynek, magánügynek tekinti, az Egyházat pedig gyámnak. Az Egyház hibáit meglátja. Az Egyházat kritizálja. Nem hisznek a konkolyról szóló példázatban. A tanítványok maguk sem voltak bűntelenek, s nem konkoly nélküli az Egyház sem ezzel szemben. Negatív állásfoglalások: adóhivatalt látnak benne, a pap eltartóját, jogi testületet. Aki nem jár az Egyházba, az nem látja az Egyház egyéb szükségleteit, aki csak a közgyűlésekre, vagy csak presbiteri ülésekre jár, az nem látja az Egyház lényegét. A történeti Egyházat látók csak az Egyház múltját látják. Inkább szentimentális, mint fundamentiális számukra az Egyház. Érzelmi mellverege- tés. öntudatuk van, de hittudatuk nincsen. A hittudattal együtt jár az öntudat, de az öntudattal nem jár együtt a hittudat. Mit mond a Biblia, a kijelentés az Egyházról? Jézus csak példázatokban beszél az Isten Országáról, a Biblia hasonlatokban szól az Egyházról. Az Egyház a Krisztus teste. Krisztus a feje. Az Egyház Krisztus nélkül fej nélküli test, hulla, eltemetni való, de 2 A hazatérő egyházmegye Senki sem parancsolta, mégis kitettük a zászlókat házainkra, mikor honvédeink a magyar hadúr parancsára elindultak a déli végek ezeréves magyar határai jelé. Tudtuk, hogy ott erődítmények és gyűlöletre felszított, kegyetlenkedésre kész ellenség jognak védekezni, de egy pillanatra sem volt kétséges, hogy az igazságtalanságot eltörülő magyar honvédeket semmi nem tudja jeltartani. Ujjongó örömmel fogadtuk a felszabadítás híreit. És boldog örömmel és Istennek hálálkodó szívvel köszöntjük a hazatért testvéreket, városokat, falvakat, termőföldeket, Duna-Tisza vizét, templomokat, iskolákat és közöttük a sokat szenvedett magyar szíveket. Egy egész egyházmegye tér most vissza a magyarországi evangélikus egyházba, illetve annak bányai egyházkerületébe. Mikor a trianoni határt megrajzolták, a bácskai evangélikus egyházmegyéből egyetlen gyülekezet, a bajai maradt itthon, a többi a határ mögé került. Népes gyülekezetek, számszerint 31, melyek közül csak hét volt ezer lélek- számon aluli, tizenegy ezren felüli, három kétezren felüli, hát háromezren felüli hét pedig négy-nyolcezer lélekszám közötti. 1919-ben több mint hetvenezer evangélikus tartozott ehez az egyházmegyéhez. A megszállás ideje alatt nem igen lehetett megbízható adatokhoz jutni s így e pillanatban, egyéb, még nem végleges körülmények miatt is, hozzávetőlegesen és óvatos becsléssel 75—80 ezer evangélikus lélekre számítunk ezen a területen. Az elszakítás idején ott maradt egyházközségek nevei: Bácsfeketehegy, Bácsújfalu, Bajsa, Bulkesz, Cservenka, Glozsán, Járek, Káty, Kiskér, Kiszács, Kovilszentiván, Kuczura, Kulpin, Lality, Német- palánka, Óbecse, Ókér, Óverbász, Petrovácz, Pivniczafelső, Pivnicza- alsó, Szabadka, Szeghegy, Szilbás, Tiszakálmánfalva, Titel, Torzsa, Űj- és Ösóve, Űjverbász, Újvidék, Zsablyai misszió. E gyülekezetek közül annak idején németnyelvű egyházközség volt 17, tótnyelvű 7 és magyartót, vagy magyar-német nyelvű 7. A nemzetiségi megoszlás tekintetében természetesen most még mindig nem lehet pozitív adatokat ismerni, ha ezek rendelkezésre fognak állani, ismertetni fogjuk. A lelkész és a gyülekezet együttműködése .az istentiszteleten (A Magyarországi Evangélikus Lelkészek Egyesületéhez beterjesztett véleményes javaslat) Véleményem szerint nem szorul külön bizonyításra az a tétel, hogy az evangélikus istentiszteletben a lelkész és a gyülekezet kezdettől végig összetartoznak, mint az egy egészet alkotó istentiszteleti szent cse- lekvények emberi tényezői. Ebben az egységes istentiszteleti cselekményben a lelkésznek kettős funkciója, hogy ne mondjam: szerepe van. Egyfelől a gyülekezetei képviseli és mint a gyülekezet képviselője, tehát a gyülekezet nevében és azzal együtt lép Isten színe elé. Másfelől mint Isten küldötte, követe, képviselője áll a gyülekezettel szemben és Isten nevében szól a gyülekezethez. De nyilvánvaló, hogy mindegyik funkciója szerint elválaszthatatlanul hozzátartozik a gyülekezethez. Az istentisztelet a kettős funkciót betöltő lelkész és a gyülekezet drámai változatokban lefolyó együttműködéséből kerekedik ki egy lelkes, szerves egésszé. Amíg az istentisztelet tart, tehát annak legelső kezdetétől fogva teljes befejezéséig, sem a lelkész nem lehet a gyülekezet nélkül, sem a gyülekezet nem lehet a lelkész nélkül. Ha az istentiszteletet ily módon egy drámai (liturgiái) egésznek tekintjük, aminthogy kétségkívül ilyennek kell tekintenünk, akkor egyszerűen fonákságnak kell tartanunk azt, hogy a lelkész az istentisztelet folyamán csak egy pillanatig is magára hagyja a gyülekezetei. És ez a fonákság épen nálunk, evangélikusoknál nemcsak hogy megesik, de sok helyen rendszerként dívik. Űj istentiszteleti rendünknek, ha vannak is egyes tagadhatatlan hibái, egyik kétségbevonhatatlan előnye az, hogy az istentisztelet drámai egységét a réginél jobban kidomborította. Ennek ellenére most is megmaradt az a szokás, hogy a lelkész csak'addig van jelen a gyülekezetben, amíg vagy az oltár előtt, vagy a szószéken végzi
