Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-12 / 15. szám
MMTfl IKUSB.IT Bizonyosságunk van Bizonytalanság egész földi életünk. Amikre ráépítjük mai napunkat és csak kis távolságra előrelátható holnapjainkat, mind bizonytalanságra jutottak. Este nem tudjuk, mire ébredünk, reggel nem tudjuk, mi lesz sötétedéskor. Ki akarunk mondani egy bátor mondatot és közben megrettenünk és elhallgatunk. Elkezdjük a nagypénteki énekeket és ma olyan messze van tőle a húsvéti uj- jongás éneke. Éppen a nagyhétre egészen közel került hozzánk a háború és vele együtt jár az, hogy ami az életünkben földi dolog, az mind bizonytalanra válik. Most kell észrevennük azt, hogy a legnagyobb bizonyosság, amihez hozzá kell igazítani az egész földi életet, aminek létét és életét nem tudja változtatni semmiféle emberi változás, ami körül hullámozhatnak a szánalomra méltó emberi élet kifogyhatatlan árnyékai és rettegései, az mégis egyedül Krisztus keresztfája. Ezt a keresztfát a Golgota hegyén a bűnös földbe állították bele, erről a keresztfáról az ártatlan Báránynak a vére csur- gott alá a bűnös földre, ezen a keresztfán a maguk életéhez illően, tövissel koronázták az emberek azt, aki soha ki nem fejezhetően szerette őket: ez a keresztfa tehát szégyene az embernek, nem azért, hogy rajta a Megváltó halála ment végbe, hanem azért, hogy megváltottságához még mindig nem igazítja hozzá az életét. Hol van az az ember, aki hátat ne fordítana munkáját, áldozatait, szíve szeretetét, felbecsülhetetlen ajándékait visszautasító embertestvéreinek? Magukra hagyná őket. Csak a keresztfa nem fordul el az embertől. Semmi hűtlenség és hálátlanság, semmi gonoszság és megátalkodottság, semmi csúfolódás és hitetlenség nem tud változtatni a keresztfának azon a bizonyosságán, hogy az érettünk van és érettünk marad a megváltásnak az oltára, Istennek megbékélése velünk Krisztus által. Mert a kereszt fölött és a kereszt által az Atyát kell meglátni, aki azért bocsátotta alá az ő Egyszülöttjét, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A bizonytalanságok közé jutott emberek összes félelmeit és keserűségeit egy bizonyosság fenyeAmiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, aképpen kell az Ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világba, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartas- sék a világ általa. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik...” János 3:14—18. gette: a kárhozat. Krisztus által egy bizonyosság vigasztalja és bátorítja: a megváltás. Drága áron vett meg minket Isten: a szentnek és az ártatlannak a vérén. És ebből meg kell látnunk azt, hogy többé nem tagad meg minket és többé nem utasítja vissza a hazafelé fordulókat, hanem ajtaja nyitva, asztala megterítve, kegyelme elkészítve van számunkra. Mert Krisztus nem maradt a sírban, felment az Atyához és ül az Atya jobbján. Nem önmaga dicsőségéért, hanem a mi megmentésünkért. Járhatunk bűnöktől beteg szívvel az életben, kerülhetünk sokszor nagyon messze a kereszttől, sőt még kerülhetünk a keresztnek az ellenségei közé is: Krisztus nem ellenségünk, Krisztus az értünk való áldozat, aki akarja és várja, hogy az ő halálának ára ne menjen kárba senkin. Bizonyos, bizonyos, bizonyos. Fogódzkodjunk meg erősen ebbe a szóba. Bizonyos, hogy Krisztus meghalt érettünk. Bizonyos, hogy Krisztus feltámadott érettünk. Bizonyos, hogy Krisztus az Atya mellett van érettünk. Bizonyos, hogy megmenekülhetek a bűntől. Bizonyos, hogy megváltott vagyok... Énekelni akarok nagypénteken. Énekelni fogok hus- vétkor. És az egész életemet Krisztust dicsérő éneknek szeretném ... l
