Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-04-05 / 14. szám

KÖNYVISMERTETÉS

Az az elv, hogy korunkat és kortársainkat meg kell ismernünk, ha életünket a maga teljességében akarjuk megérteni és élni, egyik főtörekvése a mai politizáló embernek. A törekvést valóra váltani azonban nem lehet mindig, néha akadályok tornyosulnak az ember elé, amiket nem képes áthágni. Ilyen akadály volt egyideig a „nagy Ismeretlen”-nek, Oroszországnak elzárkózottsága. A mostani háború eseményei azonban egyrészt kimozdították eddigi elszigeteltségéből, másrészt hozzánk is közelebb jutott, így azután fokozott érdeklődéssel tekintünk feléje, mert választ várunk azokra a kérdésekre, amik több mint 20 éve állandóan foglalkoztatták Európát. A választ egyelőre azok a könyvek adják meg, amik magyar szerzők tollából, a kezükbe került adatok segítségével születtek. Elsőnek még júniusban Rézler Gyula: A paraszt Szov- jetoroszországban (Nemzeti Könyvtár, 15. sz.) című füzete jelent meg. A sorozat olvasóközönségének érdeklődése szabta meg a tárgyat és a mondanivalókat. Az orosz paraszti életforma megszűnt, mert az a szabadság, amelyik a saját földön való, saját belátás szerint dolgozó földmíves joga volt, szintén megszűnt. Pedig a birtoklás és az önállóság, ez a kettő adja a paraszti élet két jellemvonását. Az orosz rendszer megsemmisítette ezt és helyette egy bizonyos államtotalizmust hozott létre, amelynek az egyének jólétére és életnívójára való hatása csak évek múlva mutatkozik meg. Egyelőre csak az áldozatokat látjuk, a megsemmisített középparasztréteget és a középosztályt, de az eredmény rejtve van szemünk elől. Kovács Imre könyve: Szovjetoroszország agrárpolitikája (Cserépfalvi) viszont már sejteti ezt. A szovjet rendszer megoldotta a mező- gazdaság forradalmasítását és a múlt századok nagy hibáin tanulva, új rendszert épített ki. Az ipari és mezőgazdasági termelés egyensúlyba hozásával az emberi életet fogja megkönnyíteni. A külső termelés mellett ugyanis tett engedményt a belső termelés javára, felismerve, hogy a külsőnek előfeltétele a belső, egyéni munka. Így alakította ki az „artjel”-t, amelynél a ház és a „belsőségek” magántulajdonnak számítanak. A belső tehát saját, a külső azonban közösségi, szövetkezeti. Magyarországon is ennek van igazi jövője. Kovács Imre levonja a magyarság részére szolgáló tanulságokat: a földreformnál vigyázni kell, hogy a közösségi elv, az ország haszna legyen a szempont, de földhöz jusson, belterjesen gazdálkodjék a kisember. Dr. Nagy Iván (Edgár) az előbbiekhez az adatokat szolgáltatja. Szovjetoroszország kollektív mezőgazdasági termelése (Cserépfalvi) a lehetőségig pontos és sokoldalú adatok ismertetése. Kovács Imre könyvének folytatásaként készült, innen érthető, hogy itt-ott ismétlődnek a szempontok. A nem szakember részére azonban csak annyiban érdekes, amennyiben Kovács Imre könyvét ismeri, ekkor azonban sok mindent alátámaszt abban. Mind a három tanulmány bepillantás a fátyol mögé és találkozás az '.ismeretlennel!. Tanulságos

6

hogy a lelkész liturgikus magatartását is egységesen kell megállapítani.

5. Javaslatomnak a bírálatban közölt befejezése valóban „szokatlan és érthetetlen”. A valóságnak megfelelően azonban megállapítom, hogy előadásomban azt javasoltam, hogy „hozzászólás” (és nem hozzájárulás) céljából terjesszük a tervezetet a teol. kar gyakorlati tanszékének képviselője elé. A sokszorosítás közben becsúszott íráshiba, sajnos, nem lett kijavítva. Budaker Oszkár.

Két vasárnap között

foglalta el főgondnoki székét az erdélyi református egyházkerületben gr. Bethlen István. Nekünk, evangélikusoknak volt kapcsolatunk vele. Gyermekei néhány éven keresztül a fasori evangélikus gimnázium növendékei voltak. Fel kell jegyezzük arról az időről, hogy a miniszter- elnök, mint apa a legnehezebb iskolai problémákkal szemben pompásan viselkedett. Gyermekei nevelője, néhány éven át, evangélikus lelkész volt. Miniszterelnöksége alatt több volt a hódolója, mint ma a meg nem értője, de azok, akik vele együtt erdélyinek vallhatták magukat, túl és innen minden politikai megítélésen, hallatlanul ragaszkodtak hozzá. Az erdélyi református egyházkerület imponáló cselekedetével főgondnokának hívta meg s amit ott a beiktatási ünnepen mondott az új főgondnok, nem minden magyar lap hasábjain láthatott napvilágot, hiszen a mai lapok szerkesztői és írógárdája már a múlténak akarja tudni gr. Bethlen Istvánt. Mi azonban azt hisszük, hogy szavai, mint egyházkerületi főgondnoknak szavai, nem szabad, hogy elvesszenek a magyar protestántizmus történetéből. Erdély kölcsönadta a trianoni magyarságnak miniszterelnöki minőségben s most ő, mint csak egyházának felelős, s most már egyházának őszintén élő, hazament az erdélyi református egyházkerületbe meghalni, mert odavalónak tudja és érezte mindig magát. Ezután, mint egyházkerületi főgondnok találkozunk vele a közös protestáns bizottságban s bizonyára a főrendi- - házban is, mint főgondnok kíván szerepelni. Milyen gazdag nemzetünk, hogy legnagyobb értékei évtizedeken át szolgálhatják hazájukat s azután megbékélt lélekkel s hazavágyó békességgel szolgálhatják egyházukat.

...hosszabbították meg Budapesten a nyilvános helyiségek záróra idejét. A szórakoztató üzemek tulajdonosai bizonyosan örültek a rendelkezésnek. Az ilyen üzemekben alkalmazottak is örvendve vették tudomásul a rendelkezést. De a jó vidékiek, akik tanyájukon a tyúkokkal szoktak pihenőre térni, maguk előtt látnak ismét a szórakozó és mulató Budapestből sok olyan dolgot, amit megyegyűlésekén, vagy egyház- megyei összejöveteleken folyton kárpáltak. Mi budapestiek, egyháziak és világiak, nagyon örültünk a zárórakorlátozó-rendeletnek s íme, úgy látszik, hogy a jó vidék kedvéért a mulatni tudó budapestiek kapnak váratlan ajándékot. Rendben van. Nem tehet senki ellene semmit, de ez az intézkedés a böjt utolsó napjaiban történt egy keresztyén országban.

... tódul a fővárosi és vidéki tömeg a tenyészállatvásár és kiállítás területére, Az, amit ott látni lehet, mindnyájunk számára gyönyörködtető. Nemzetgazdász, egyszerű gazda, magybirtokos s az aszfalttehenészet elméleti tudósai mind örömmel állapíthatják meg azt, hogy a magyar föld értékei még megvannak. Akkor, amikor Európában nemcsak a húsállatok, hanem a faj fenntartására tartalékolni szándékolt állatok is eltűnőben vannak a háború óriási katonakonyháján, hazánkban még van elegendő pompás állat. A kiállított állatok s főként a díjat nyert állatok nagyrésze uradalmakból való. Nemcsak grófi és állami gazdaságokból, hanem főpapi és papi rendi birtokokról. Az egyik istállóban felfedeztük a jezsuita rend gazdaságából a kiállításra felküldött állatokat is. Eddig minden évben megnézhettük a mezőgazdasági kiállítást s emlékezetünk szerint ez a rend eddig nem szerepelt a kiállítók között, hiszen a szegénység fogadalmával nem is függ össze az, hogy gazdaságot tarthasson a rend. Ügy látszik, hogy mi nem ismerjük jól a jezsuitákat. A rend 400 éves jubileumakor ez mindenesetre újítás.