Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-05 / 14. szám
pfcNcnikum A béke örök harca A dolgok felszínét sokkal könnyebb elhitetni a tömegekkel, mint a felszín által eltakart valóságot. Mert ennek megértéséhez higgadt mérlegelés kell. Nem elég a jelen múló hangulata, az ösztönök sugalmazása, hanem tisztánlátása kell annak, mi következik a tegnapból és mából holnapra. A felszín jelenségei nem viszik előre az emberiséget. Igen sokszor válságok felé vezetnek. Jézus meglátta, hogy a zsidónép forrongó hangulata pusztulásba viszi Jeruzsálemet. Nem a harcos, ellenséget letipró Messiás az igazi, hanem a lelkek orvosa gyógyítja meg a világot. Aki nem harcol, azt nem lehet végleg legyőzni, aki fegyvert fog, fegyver által vész el, aki felemel és segít, az tölti be emberi mivoltát. Mert nem a háborúk csinálják a történelmet, hanem a béke munkája, mely örökösen harcol az emberiség szabadságáért, felemeléséért és amig sok ezer év egykor hatalmas hadvezérei nem jelentenek semmit, a béke munkájához kitalált fejsze ma is megvan tízezer évek után. Athén győzelme a perzsák fölött ma már értéktelen emlék, de az athéni béke alkotásai költésben, szobrászatban, építészetben az embeíiség örök kincsei maradnak. A béke örök harca az a felszín által eltakart valóság, ami maradandó győzelmeket ér el. Nem a testek, hanem a lelkek fölött aratott győzelem ez. amint haladás, fejlődés, felszabadulás soha máskép nem indulhat el, mint a lelkek szabad meggyőződéséből, az ellentétek kiegyenlítéséből, az elválasztó külsőségek elsimításából és a gyűlölet állati betegségének meggyógyításából. A háború is a béke harcának fegyvere. Ha a népek erőinek egyensúlya megváltozik, a megerősödött nép nem talál megfelelő munkateret meglévő keretei között, feszíti a szorító abroncsokat és benyomul a csekélyebb erőtartalékkal bíró területekre. Csalódást hozhat azonban az, hogy a háború önmagáért van, csupán saját törvényei szerint lefolyó élet és hogy csatákkal meg lehet nyerni a háborút. Még békekötésekkel sem. Mert mindaddig, amíg a háború csak a fegyveres erővel számol, felszínes jelenség marad. Csupán a béke örök harcának megértése és elősegítése biztosíthatja a háború eredményeit. A háború eredménye a gyűlölet. Ha a győző ereje megrokkan, kitör ellene ez az elfojtott gyűlölet. Napoleon menekülő katonáit a Waterlooi csata után francia parasztok verték agyon. De annak a könyvnyomtatómesternek, aki egykor az emberi felszabadulást hirdető könyveket nyomatta ki és ezért máglyán halt meg, szobrot emelt Páris városa. Mert minden leigázás olyan, mint a tél fagya. Látszólag elfojtja az életet, de alatta erőt gyűjt a tavasz. Mert nem a rombolás az örökkévaló, hanem az alkotás. A béke szavának diadalai az alkotások. A béke harca mutatja meg a Gondviselés útját.. A mögöttünk levő néhány század története érthetően beszél erről. V. Károly birodalma, amelyben sohasem nyugodott le a nap, szétfosz- lott. XIV. Lajos fényes udvarából 2 A magyar gazdák papja (1742—1820.) A múlt héten nyílt meg Budapesten az 50-ik Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészállatvásár, mely méltó módon mutatja be a megnagyobbodott ország mezőgazdasági termelését és irányát. Ez a jubiláris kiállítás méltó keretet ad annak a kiváló férfiú emlékének, küzdelmeinek, elért eredményeinek bemutatására, akinél többet senki sem tett Magyarországon a mezőgazdaságból élő lakosságért, mint egyházunk legnagyobb fia, Tessedik Sámuel. Ki volt Tessedik Sámuel? Ezt elmodani, egy rövid cikk keretében, nem lehet, de kötelességünk ez alkalomból e nagy szellemóriással foglalkozni azért is, mert sorsa igazi magyar sors. Élete, munkássága tele volt küzdelemmel, félreértéssel és önfeláldozással. Tragikus harca volt az irigységgel. Mikor a hosszú küzdelemben kifáradt, feláldozta világhírű alkotását a békesség kedvéért. A kicsinyes, bírálni kész, de alkotni nem tudó ellenfelei elgáncsolták. Tessedik Sámuel 1742 április 20-án született Albertiben, Pest megyében. Atyja is lelkész volt; Ifjúkora küzdelmes volt, mert korán árvaságra jutott, a maga keresetére utalva kellett tanulmányait bevégezni. Ö is a papi pályát választotta s mint teológus bejárta Németország minden olyan városát, ahol tanulni lehetett. Tanult és megfordult Jénában, Halléban, Lipcsében, Drezdában, Dessauban, Span- dauban, Berlinben és még sok más helyen. Mély hatással volt rá Németország kultúrájának előrehaladása és már ekkor megfogant lelkében az elhatározás, hogy visszatérve Magyarországba, az ott látottakat meghonosítja. De nemcsak a teológiai tudományok érdekelték, hanem az ifjúság- és a népnevelés, az anyagi jólét forrásai és az Isten alkotta természet okszerű kihasználása. 1767-ben került Szarvasra, ahol lelkésztársának és atyai jóbarátjának, a nagynevű Markovitz Mátyásnak leányát, a szelídlelkü Terézt vette feleségül. Mi volt ekkor Szarvas? A török pusztítás nyomait magánviselő, egészségtelen vidék, vadvizekkel körülfogva, nehány rendszertelenül épült, sárból és nádbql épült település. Ezen a helyen megtalálta Tessedik óriási terveinek munkaterét. 53 esztendeig volt a szarvasiak legkiválóbb papja, példaképe és mintagazdája. Ő volt a magyar mezőgazdasági tudomány megalapítója és a leg-
