Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-15 / 11. szám
Vagy — vagy (Nagyheti csendes napok.) Az Országos Luther Szövetség a férfi intelligencia számára evangélizáló konferenciát tart Máriabesnyőn, a Besnyő-penzióban április 5-én estétől április 8-án estéig bezárólag. Az evangélizáló előadásokat Túróczy Zoltán püspök tartja „Vagy — vagy” összefoglaló címmel. Részvételi díj teljes ellátással 24 P 50 fillértől 28 P-ig. Jelentkezni lehet a rendezőbizottságnál, Bpest, VIII., Eszterházy-u. 12. Ezeket a nagyheti csendes napokat lelki gazdagodás érdekében szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az előadások sorrendje és beosztása a következő: Április 5. Vita, vagy csend. Április 6. Spekuláció, vagy kijelentés. Vilégnézeti vég-ok, vagy személyes Isten. Vér, vagy a Sátán. Április 7. Okos állat, vagy Isten gyermeke. Ethikai idealismus, vagy reális pesszimizmus. Vallásalapító, vagy Megváltó. Április 8. önnevelés, vagy váltság. Vallásos egyesület, vagy anyaszent- egyház. Én, vagy Ö. A reverzális ellen Sokszor esik szó lapunkban egyházunk nagy nyitott sebéről, melyen át folyton annyit veszítünk, a reverzális- ról. Nagyon komolyan keresni kell azokat a módozatokat, miképpen lenne elérhető, hogy minél kevesebb rever- zálist adjanak az egyház kárára. Legyen szabad e kérdéshez, mint lapunk olvasójának hozzászólanom, talán akad olyan gondolat is, amit e kérdéssel alaposabban foglalkozó szakemberek is megvalósíthatónak találnak. Bizonyos, hogy a kérdés központjában az ifjúság áll. Az ifjakból lesznek a férfiak, a leányokból az asszonyok, akiknek majd egyénileg kell dönteni: adnak-e reverzálist egyházunk kárára, vagy hűségesek maradnak. A főiskolákon és egyetemeken, bár az ifjúság nem részesül vallásoktatásban, az egyetemi Luther Szövetség révén megvan a kapcsolat az egyházzal. Az ifjúságnak az a része, amelyik a középiskola negyedik osztályának elvégzése vagy az érettségi után önálló kereset után kénytelen nézni, állása után gyakran kerül olyan községbe, ahol nincsen sem evangélikus, sem református gyülekezet. Oda kellene hatni, hogy ilyen szórványba kerülő fiatalemberek megtartsák kapcsolatukat továbbra is az egyházzal. Még az iskolában fel kellene hívni figyelmüket, hogy járassanak egyházi lapot, legyenek tagjai a legközelebbi Luther Szövetségnek. Szükséges lenne Budapesten és azokban a vidéki városokban, ahol az evangélikusok nagyobb számban élnek, „Evangélikus házassági tanácsadó, védő és tájékoztató irodá”-kat felállítani, amelyeknek lelkészi, orvosi és jogi képesítésű tagjai lennének. A tanácsadó-osztály lelki, egészség- ügyi és jogi tanáccsal látná el a hoz2 Gömbös Gyula Evangélikus Ifjúsági Ház A Horthy Miklós-híd kelenföldi oldalán állhatna egy hatemeletes nagy palota, melynek homlokzatán volna olvasható ez a felírás. Időben mindjobban távolodik a magyarság attól a kortól, amelyben Gömbös Gyula szerepelt s ahogy távolodunk időben tőle, mindjobban tisztulnak a vele szemben megmutatkozott rajongás képzeletei s megszelídülnek az őt vádoló ellenfelek kijelentései is. Maga pedig az egész nemzet mindjobban érzi azt, hogy Gömbös Gyula emlékének élni kell a magyarság számára. A nemzet áldozatkészsége mindenre képes. Pompás lesz bizonyára a Kerepesi-temetőben leleplezésre váró emlékmű. Talán a Gömbös Gyula-társaság más formában is kifejezésre akarja juttatni az ő el nem múló érdemeire emlékeztető lehetőségeket. Ilyen és ezekhez hasonló tervekhez szívesen áll segítőtársnak egyházunk egésze, vagy nagyon sok tagja. De vájjon ezzel le lehet-e zárni a reá való emlékezést? Ügy érezzük, hogy a tanítóházból kikerült magyar miniszterelnök, aki a pedagógiai munkásságot hivatásszerűen nem folytathatta, de egy egész nemzetet akart nevelni, nemzetünk és egyházunk jövőjében elsősorban az ifjúság lelkében fog élni és lelkesíteni igazán. Magyar evangélikus egyházunk talán megérdemli a nemzet egyetemétől azt, hogy nagy fia emlékét a maga s a köz erőiből megépíthesse. Nem látszik lehetetlen célnak az, hogy Budapest székesfőváros a fentebb megjelölt helyen erre a célra telket ingyen adjon. Tudomásunk szerint néhai jó Gömbös Gyula az utóbbi évek pénzügyminisztereit és bankvezéreit személyes barátjaiként maga mellé emelte fel s mind olyan férfiak és értékei lettek hazánknak és nemzetünknek, akik bizonyosan személyükben is és közösségeiken keresztül is le akarják róni hálájukat vele szemben. Az állam sokrétű munkaterületén sok a hiány a megvalósítandó célok tekintetében, de ha komoly szükségletről van szó, akkor előre nem remélt helyekről derül ki, hogy ott is krőzusok élnek, ahol mi majdnem koldusokkal találkoztunk eddig. Ma hazánkban ezer megvalósítandó célért fárad, dolgozik és küzd néhány millió lelkes magyar ember s valamennyinek meg van az a végső tapasztalata, hogy hazánkban van pénz. De azt is reméljük, hogy a Gömbös Gyula-ház felépítésére olyan külországi adományokra is számíthatunk, amelyekben jobban megértik azt, hogy az ifjúság nevelésére minden utolsó fillért mozgósítani kell, mint nálunk. Azért merünk felekezeti vonalról indulni, mert nagyon jól tudjuk azt, hogy evangélikus egyházunk páratlan türelmessége mellett abban az evangélikus házban másvallásúak is bő számmal nevelődhetnek, de úgy szeretnék a magunk pedagógiai elgondolása szerint felépíteni azt a házat, hogy abban egy emelet az egyetemi hallgató ifjúságé, egy emelet a tudományosan dolgozó, egyetemet végzett ifjúságé lenne, egy emelet a KIÉ céljait szolgálná, egy emelet pedig a tanonciskolái fiúknak nyújtana evangéliumi otthont. Az európai keresztyénség nagy álmodói sokkal reménytelenebb gondolatokból építették fel ma milliók által megcsodált épületeiket és intézményeiket. Ebből az ötletből lehetne valamit „csinálni’’. Még a közönyösek mindent megölő rosszindulata, az elhunyt egyik családtagjának egyházhűtlensége, az első próbálkozások csődje, mind nem akadályozhatják meg ezt a tervet akkor, ha I ortársak és fiatalok, kevesek, de szívósak az evangélikus ifjúság házának felépítéséért égő szívvel összefognának. G. L. A Luther-szobor bizottság március 12-én D. Raffay Sándor elnöklete alatt végrehajtó bizottsági ülést tartott, melyen kegyelettel adózott az elhunyt Lux Elek szobrászművész emlékének és beható megbeszélést folytatott a szobormű befejezése tekintetében. A döntés előreláthatólag rövid idő alatt megtörténik.
