Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-01-26 / 4. szám
IV. évfolyam 4. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 33—5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH AZT ARSAD ALMI, BELMISSZIÖI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ. TARTALOM :"Az igazi testvériség. — drbv.: A presbitériumok hatásköre. — Marcsek János: A liturgiái egység — Károsy Pál: Evangélikus arcképek. — Honti János: A lelkészfizetések központosítása és a szórványkérdés — dr. Zsilinszky Lajos: Javaslat egyházi ének- és zeneügyünk refomja érdekében. — Virág Jenő: Figyelő. — G. L.: Külföldi hirek. — Hirek. — AZ IGAZI TESTVÉRISÉG. Vannak igazságok, melyeket akárhányszor mondanak el, nem hallgatnak rájuk. Ezeknek az a sorsa, hogy folyton ismételni kell, nem törődve azzal, hogy kellemetlen azoknak, akik nem akarják megérteni és nem törődve azzal sem, hogy talán még azok is megunják, akik egyetértenek vele. Ilyen igazságot kell ismételnünk most, mikor olvassuk azt a beszédet, melyet a »Katolikus Szemle« előadássorozatainak megnyitásaként a hercegprímás három nappal ezelőtt mondott. A nemzetek életének törvényeit vizsgálta, a nemzetek együttműködésének feltété leit állapította meg é* e kettő alapján a magyar nemzeti belső élet szükségleteit is megnevezte. Nincs semmi okunk arra, hogy az elmondott megállapítások és következtetések tekintetében teljes egyetértésünket ki ne nyílvánítsuk. Jó az, ha ilyen nagy jelentőségű kérdésekben csakugyan általános egyezés mutatkozik meg, — legalább elméletben. De az elméletek próbája a gyakorlat. Ha nem alkalmazható, puszta szó marad. És az marad mindaddig, míg el nem takarít tátik az htjából minden anyagi vagy minden lelki akadály. Mikor a hercegprímás azt mondja, hogy a nemzetek közötti igazi testvériség nélkül előbb-utóbb felborul a nemzetközi béke és vele együtt a polgárok boldogságának MtvTítása is, igazságot mond. Ugyancsak igazságot mond abban is, hogy nekünk magyaroknak legfontosabb feladatunk az legyen, hogy a »helyes önismeret nyomán iparkodjunk ideiiaXdf polgártársaink emberi méltóságát megérteni és megbecsülni, a magyar házasságokat és családokat megszilárdítani, a gyermeket nagyrabe- csülni, a nemzetnek testi, szellemi és vallás- erkölcsi neveléséről gondoskodni. Őszintén megmondjuk, hogy itt nem az igazságokban, hanem az alkalmazásukban van a baj. Ha a nemzetek közötti igaz testvériség nélkül nem képzelhető igazi nemzetközi béke, akkor egy-egy nemzeten belül is az igazi béke alapja és feltétele az igazi testvériség. Az igaz testvériség alkalmazása tehát nem korlátozható a politikai, a nemzetiségi, a társadalmi vagy gazdasági határok közé, hanem annak szükséglete ugyanannyira megáll az egyházak között és az egyházakon belül is. Ebből következik a második igazság alkalmazásának elkerülhetetlensége is. Polgártársaink emberi méltóságát megbecsülni, a magyar házasságokat és c-aládokat megszilárdítani és a gyermeket nagyrabecsülni kölcsönösen, egyformán kell: akár katolikus, akár protestáns valíású polgárok, családok és gyermekek azok. Nem lehet két egyformán becsülésre méltó polgár közűi vallásfelekezet szerint az egyiket becsülni, a másikat nem. Nem lehet az egyik családot szilárdítani, a másiknak a tisztességét megtagadni. Az egyik gyermeket ölbevenni, a testvérkéjét pedig eltaszítani. Mindezekben nem szabad kétféle mértéket használni. Polgártársainkat, családjaikat, gyermekeiket megkülönböztetni. Egyformán kell és csak egyformán szabad szeretni őket. A hercegprímás mindakét tételének tehát ugyanaz a próbája: vagy elmélet és puszta szó, — vagy igazság alkalmazható...
