Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-01-26 / 4. szám
26. oldal FVHNGÉLIKUS ÉLET 4. szám A presbitériumok hatásköre. A zsinat bizottsági javaslata a presbitériumok hatáskörét nem határozza meg közelebbről, hanem úgy oldja meg a kérdést, hogy a köz,- gyűlések hatáskörét szabályozza részletesen és kimondja, hogy mindaz, ami nem tartozik a közgyűlések hatáskörébe s nincs kifejezetten más egyházi szerv hatáskörébe utalva, a pres>- biteriumok elé tartozik. H a tehát meg akarjuk határozni ezek hatáskörét s azt bírálat alá venni kívánjuk, elsősorban tisztáznunk kell a közgyűlések hatáskörét és csak azon keresztül juthatunk el a megoldáshoz, a presbitériumok hatáskörének megállapításához és bírálatához. Jelen közleményem ezt a célt szolgálja. 1. A közgyűlések hatáskörét szabályozó 35-j 43-j 53- szakaszok ugyanazonos a) pontja az egyházat érdeklő elvi jelentőségű kérdésekben való határozathozatalt és ezzel kapcsolatban a szabályrendelet alkotást jelöli meg, mint a közgyűlések hatáskörébe tartozó tárgyakat. Az elvi jelentőségű ügyekben való határozást s annak bizottsági indokolását mindenekben helyesnek tartom s így azzal tovább nem is foglalkozom. A szabályrendelet alkotási jogra való intézkedést jelen alakjában nem tartom helyesnek. A zsinati javaslat által nem érintett és így továbbra is hatályban maradó E. A. ió. § már tartalmaz ilyen felhatalmazást azzal a korlátozással, hogy a szabályrendelet alkotáshoz a legközelebbi felsőbb hatóság jóváhagyása szükséges. Szükségtelen és zavart keltő tehát a ió. §. általános érvényű rendelkezése mellett e jogra való ismételt utalás, mely köny- nyen arra magyarázható, hogy ezentúl a köz- yűlések a felsőbb hatóság jóváhagyása nél- ül is alkothatnak szabályrendeletet. Ez pedig nem lehetett célja a zsinatnak, de nem is engedhető meg a korlátozás nélküli szabályrendelet alkotás. Tehát vagy ki kell hagyni ezen utalást a 35. és 43. §§-okból, vagy pedig, ha benne marad, ki kell egészíteni azzal az E. A. *16 §ában már lefektetett helyes szabállyal, hogy »a legközelebbi (vagy talán inkább: »a közvetlen«) felsőbb hatóság jóváhagyása mellett«. 2. A közgyűlések hatáskörét szabályozó 35., 43., 53. §§-nak ugyanazonos b) pontja bizonyos mértékig ellentétben áll az a) ponttal. Ez a pont ugyanis kimondja, hogy a közgyűlések határoznak a háztartás elvi jelentőségű kérdéseiben. Ezzel szemben a b)' pont már egy konkrét ügyet is odasorol, midőn kimondja, hogy mindazon jogügyletek tekintetében, melyek a szakaszokban meghatározott Öslsizegnél magasabb megterhelést jelentenek az illető köz- igazgatási szervre, a közgyűlés határoz. Ebben természetszerűleg az foglaltatik, hogy a felsorolt összegeknél alacsonyabb megterhelést a presbitérium eszközölhet és pedig a közgyűlés jóváhagyása nélkül. Felfogásom szerint a kérdés ily irányú beállítása nem helyes és a megszorításra szükség nincs. A háztartási részre tartozó kérdések ugyanis teljességükben a költségvetés keretében nyernek megoldást. A költségvetést, a közgyűlés hatáskörét szabályozó szakaszok ugyanazonos c. pontja értelmében a közgyűlés nemcsak elvileg, hanem in concreto is letárgyalja. Szükségtelen tehát a már egy ízben letárgyalt és elhatározott ügyet a gyakorlati megvalósítás alkalmával újból odavinni. Ezt teljes nyugodtsággal re,á lehet bízni a presbitériumra. Ha pedig valami rendkívüli, a költségvetés keretén kívül álló dolog adódik, azt előbb az a) pontnak megfelelően elvi megvitatás és döntés végett úgyis a közgyűlés elé kell vinni: — így ismét csak felesleges munkát végzünk, ha a megvalósításkor újból foglalkoztatjuk vele a közgyűlést. A vonatkozó szakaszokból tehát ezt a részt ki kell hagyni. 3. A közgyűlések hatáskörét szabályozó 35., 43. szakaszok azonos g) pontja, valamint az 53- §• f) pontja szerint a közgyűlés felügyeletet gyakorol az alsóbb fokú, valamint saját tisztviselői felett. Ez a régi E. A. által nem ismert újítás ellentétben áll az E. A.-nak a zsinati javaslat által nem érintett és így hatályában fennmaradó Q5., 121., 122. szakaszaival, melyek ezt a felügyeleti jogot az egyházmegyei, illetve az egyházkerületi elnökségre ruházzák. Az E. A. megalkotása óta lefolyt 43 év gyakorlata és tapasztalata a kérdés ily irányú megoldása ellen nem hozott felszínre komoly kifogást. A javaslat jogfosztó rendelkezésének nincs tehát fejlődésszerű alapja. Ezenkívül bizonyos fokig ellentétben áll magával a javaslat 53. §-áv.al, melyben az egyetemes közgyűlésnek ilyen jog nem adatott. Nincs semmivel sem indokolva az, hogy az egyházmegyei és egyházkerületi tisztviselők feletti felügyeletet elvonják az elnökségtől, az egyetemes elnökségét pedig meghagyják. Nem vitás, hogy a közgyűlések összetétele évről-évre változik. Nem vitás az sem, hogy a közgyűléseken —■ különösen személyi kérdésekben — igen gyakran érvényesül politikai befolyás, avagy a kellően megszervezett magánérdek. Végül nem vitás az sem, hogy a közgyűlési tagok túlnyomó része vagy egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben tájékozott a tisztviselői munkaköröket szabályozó rendelkezésekben. Ezzel magyarázható azután ajz a megtörtént eset, hogy egy közgyűlésen erősen támadtak egy tisztviselőt azért, mert érvényt, szerzett a felettes szerv közgyűlése, által hozott jogerős határozatnak. Igen erős munkájába került az elnökségnek, míg meg tudta értetni a közgyűléssel, hogy a tisztviselő helyesen járt el. Az ilyen és ehhez hasonló esetek különösen az alsóbb fokozatokban napirenden vannak. Ezért nem tartom alkalmasaknak a közgyűléseket a felügyelet gyakorlására. A tisztviselő munkáját csak az bírálhatja s csak az gyakorolhat
