Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-01-12 / 2. szám

2 szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

11 oldal

igazán nem marad lényegbevágó hatóköre. Ne feledjük el, a presbitériumok javaslat szerinti hatásköre az, mely megadja létjogosultságát. Az a bizonyos kitétel tehát, mely nem enged a 35-, 43-, 53- §§í-okban lefektetett hatáskörhöz nyúlni, a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyetemes közgyűlés fel lesz jogosítva a presbitérium hatáskörét tetszése szerint leszál- 11tani, esetleg előkészítő bizottsággá lefokozni. De hát akkor minek kell a presbitériumokat, egyáltalán létesíteni? A törvényhozó szerv lér tesít egy új közigazgatási fokozatot, de az egyetemes közgyűlésre bízza, hogy annak hatáskörét tetszése szerint megnyirbálja. Nem egyszerűbb-e az, ha megadja a keretet s annak kitöltésére felhatalmazza az egyetemes közgyűlést? Nem csak egyszerűbb, hanem alkotmányosabb is, mint az adott módozat.

Az elmondottak már meg is adják a végső következtetést: a 34., 42., 51. §§-okból törlendő az a rész, mely a javaslatban adott hatáskörök megváltoztatására felhatalmazást ad az egyetemes közgyűlésnek. Tisztában vagyok azzal, hogy e réven ugyanazok a kifogások, melyek az idők folyamán a régi E. A. egyes rendelkezései ellen felmerültek, itt is be fogynak következni és lesznek rendelkezések, melyek a gyakorlatban esetleg nem fognak be,- válni. Ennek ellenére vitatom, hogy még ez is jobb és törvényszerűbb* mintha áttörjük alkotmányunk sarkalatos elveit. Felfogásom szerint jobb egy talán kevésbbá sikerült, de állandósult rend, mint egy folytonos bizonyr talanságban való keresgélés a jobb után. Ha megvan egy zsinati törvény, tudom, hogy az állandó, előre látom annak kihatását és kö,- vetkezményeit, tehát arra. építhetek, s annak ismeretében felállíthatok egy évekre szóló tervezetet. De, ha a rendelkezés az egyetemes közr gyűlés akaratától függ, akkor az már nem állandó, vagy legalább is nem o^yan állandó, mint a zsinati törvény rendelkezése. Nem hagyí- ható figyelmen kívül, hogy az egyetemes közr gyűlés mindenkori határozata annak mindenkori összetételétől függ. Bekövetkezhet tehát az az eset, hogy az egyik gyűlés által eszköztilt módosítást idővel egy más összetételű közgyűlés revízió alá veszi, módosítja: meg van a lehetősége az állandó változásnak. Ez pedig feltétlenül káros egyetemes egyházi szempont- bed. ;

Fentiektől eltekintve, elvi ellensége vagyok a szabályrendeleti jogalkotásnak. Tisztában vagyok vele, hogy ezt teljesen kiküszöbölni nem lehet, mert vannak és lesznek mindenkor oly dolgok, melyek egységesen nem szabályozhatók. De ezek csak elszigetelt kivételek s csupán a helyi vonatkozású vagy részletkérdésekben alkalmazhatók. Átfogó, az egész egyházat érintő kérdésekben azonban nem lehet s nem szabad annak törvényhozási szabályop zását mellőzni. Különösen áll ez akkor, midőn egy új, az egész eddigi közigazgatási berender zésünket átalakító szervezetről van szó. drbv.

Egyházi település.

Agrár és nem agrár emberek esküsznek hazánkban arra, hogy a telepítés kérdésének rendezése üdvös lesz a nemzet jövőjére. Az alig másfél éves kérdés szimpatikussá vált minden magyar ember előtt s annyira komjoi- lyan foglalkoztatja a nemzeti közvéleményt, hogy még a lelkészi fizetés rendezés sarkkövének is a telepítés kérdését tették. v

A telepítés szó hasonlít a település szóhoz, de a kettő között nagy különbség van. Oda szoktak embereket telepíteni, ahol emberre, munkáskezekre, megművelendő földre s esetleg kultúra megalapozására szükség van. A telepítés fogalma összefüggésben van valami nemzeti, vagy közösségi szükséglettel.

Egészen más szó a település. Má|s az is, ami e szó vagy fogalom mögött van. A letelepülő a bennszülött vagy őslakók 'tömegével nincs lelki közösségben s amit magával hoz, az sem szükségképen olyan, ami miatt letelepülése nagyon kívánatosnak volna nevezhető. A letelepülők rendszerint nem lakatlan helyre mennek, s nem új életet kezdenek, hanem egy meglevő közösség keretébe szorítják bele magukat., először csak vendégjogot kérnek s azután az egész közösség irányítását a kezükbe igyekeznek venni. Ebben a vonatkozásban gondolunk arra a róm. kát- »településre«, mely most, Nyíregyháza és Hódmező'- vásárhely protestantizmusának életét mélyen érinteni fogja.

Azt olvastam, hogy az egri székesegyház papsága 10—15 évi jövedelmének bizonyos százalékát adja egyházi rendelkezésre azzal a céllal, hogy Nyíregyházán a Ferencrendiek a várostól ingyen kapott hatalmas telekre rend- házat, kórházat és iskolát építsenek. Hódmezővásárhelyen pedig a jezsuiták tartják rövidesen bevonulásukat azzal a szándékkal, hogy ott intézményeket létesítsenek s megindítsák azt az erőteljes munkát, amely bizonyosan sok szép célja mellett azt a gondolatot is szolgálja, hogy azok a reformátusok és evangélikusok, akik »meggyőződésből« át akarnak térni a római hitre, bennük megfelelő támogatót és jó útra vezetőt találjanak.

Bizonyosra vehető az is, hogy amint ezen a két helyen csak kezdeti sikerei is lesznek a két rendnek, sorra fog következni Debrecen, Békéscsaba s nem tudni még melyik másik olyan város, ahol a protestántizmus pillanatnyilag többségben van.

Nem kell pesszimistának lenni ahhoz, hogy a lehető legnagyobb s közvetlen veszély miatt egy kissé megkongassuk a harangokat.

Azzal ridegen, s a helyzetnek megfelelően számolni kell, hogy a letelepülő rendek munkásságát még az öntudatos protestáns kezekben levő közigazgatás sem tudja megakadályozni. Az is kell tudni, hogy a rend működésének eredményessége meg fog mutatkozni a