Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-15 / 11. szám
82. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET ll. szám Egy kis egyházi statisztika. Statisztikára minden vonatkozásban szüksége van evang. egyházunknak is és nagyon jól cselekszik, hogyha nem hagyja figyelmen kívül a bárhol is megjelenő s reávonatkozó statisztikai adatokat. Jó dolog az is, hogyha ezeket tájékoztatás céljából ismeretessé tesz- szük a nagyközönség előtt is. Magától értetődő azonban, hogy a felhasznált statisztikái adatoknak mindig föltétlenül tárgyilagosaknak kell lenniük, mert csak így alkothatnak az érdekeltek maguknak idevonatkozó tárgyilagos képet bármilyen dologról. Nagy baj volna ott, ahol nem megbízható adatokra építene föl valaki valamit és nem szolgálná a köz érdekét az, aki nem tárgyilagosan megállapított statisztikai adatokat tár föl a nagyközönség előtt, mert bizonyosra vehető, hogy téves vagy legalább is nem helytálló következéseket lehet azokból levonni. Az elmondottak közelebbi megvilágítására már most hadd irányítsuk a figyelmet arra, hogy egyik hazánkban megjelenő evang. jellegű, de német nyelvű naptárban egyebek mellett a következő statisztikai adatok szerepelnek annak igazolására, hogy hazánkban hol és milyen lélekszámú, kimondottan német nyelvű gyülekezeteink vannak: Sopron 9823, Lébény 899, Magyaróvár 538, Kőszeg 1417, Szentgotthárd 340, Dombóvár 287 és 127, Pécs 1777, Kötse 989, Somogyvámos 394, Lajoskomárom 1118, Mezőberény 9144, Gyoma 1132. Rákoskeresztúr 2644, Soltvadkert 3244, Újpest 2843, Barcs 97. Ugyanebben a névsorban van többek között megemlítve a budai (vári) és az óbudai gyülekezet is. Én nem voltam1 a felsorolt gyülekezetek mindegyikében, amelyekben azonban megfordultam, nem is egyszer, azokra nézve határozottan meg kell állapítanom azt, hogy a fölsorolt kimutatásban szereplő statisztikai adatok semmiképen sem fedik a valóságot a így nagyon alkalmasak arra, hogy félreértsék, sőt esetleg megtévesztésre nyújtsanak alapot. így tudom többek között azt, hogy Sopronban nem lakik 9823 német anyanyelvű evang., Pécsett ugyancsák nincs 1777 német anyanyelvű ev. egyháztag, de még talán 177 sem, Mezőberény- ben is az összes evangélikusok lélekszámú 9144, akik közül természetszerűleg szintén ki kell vennünk a teljesen önállóan működő tót és magyar nyelvű hívekből álló másik helyi gyülekezetét, Kőszegnek, Dombóvárnak, Rákoskeresztúrnak, Lébénynek, Magyaróvárnak, Solt- vadkertnek, Újpestnek az említett adatairól ugyanezt kell megállapítanom. A hivatkozott statisztikai kimutatás szerzője tehát eltüntette az említett egyházközségeknél az. összes, magyar anyanyelvű híveket, Mezőbe vényben s Rákoskerelsztúron még a tótokat is, s egyszerűen a gyülekezetek lélekszámút, tette meg a német hívek számadatává. Azt gondolom, hogy nemcsak nekünk kell ez ellen tiltakoznunk, de maguk az illető gyülekezetek is joggal tiltakozni fognak az ilyen statisztika ellen, mihelyt az nekik tudomásukra jut, mert ha ezt meg nem teszik, ezek az adatok tápot adnak annak a föltevésnek, illetve a kimutatásból esetleg levonható következtetésnek, hogy ameny- nyiben a felsorolt gyülekezetekben vannak magyar nyelvű istentiszteletek, akkor ezek tulajdonképen a német nyelvű egyháztagok részére tartatnak meg s így — feleslegesek. Személyes tapasztalatom alapján kell itt megállapítanom azt, hogy ez semmiképen sem felel meg a valóságnak, mert ahol az említett helyeken van magyar istentisztelet, ott vannak tényleg hívek nem is kis számban. Ott, ahol magam is jártam, személyesen szereztem meggyőződést afelől, hogy a helyzetkép egészen más. Sopronban pl. hogy csak ezt említsem1, minden vasárnap van délelőtt is, délután is magyar nyelvű és német nyelvű istentisztelet és mindenki megállapíthatja, hogy a magyar anyanyelvű, főleg délelőtti istentiszteleteken nem kisebb a jelenlévő hívek serege, mint a német nyelvű istentiszteleteken, a pécsi evang. egyházközséget pedig igazán nem tudom milyen alapon lehet német nyelvű gyülekezetnek minősíteni. Ugyanezt lehet mondanunk az óbudai, a budai gyülekezetekről is, amelyeknek statisztikai adatai, nem tudom miért nincsenek megemlítve, de hasonlót kell megállapítanunk a fönti fölsorolásban szereplő összes gyülekezetekről, melyek között egyetlen egy sincs, amelyik tiszta német volnaNem akarom ezt úgy felfogni, mint a fölsorolt gyülekezetekben lévő magyar egyháztagoknak a szándékos figyelmen kívül hagyását, hanem mint olyan sajnálatra méltó elnézést és tévedést, melyet nem elegendő nekünk itt pusztán szóvátennünk, hanem amelyet — reméljük — ugyanabban a naptárban a legközelebbi évfolyamban, ugyanolyan cím alatt, mint ahogy most szerepel, s a tévedésnek nyílt beismerésével és a valóságos helyzet világos feltüntetésével fog a naptár szerkesztője okvetlenül minden további nélkül s önmagától kijavítani. Ezt várjuk a naptár és a statisztikai adatok megbízhatósága érdekében! D r. Deákján oá. Berzsenyi Dániel. (Folytatás) 1820-ban már Sopronban él, hol három fia az evangélikus líceumba jár. Akkor már Kiss János soproni lelkész, püspö)k s íme, annyira megy Berzsenyi emberkerülésében, hogy Kiss János is csak véletlenül, másoktól tudja meg, hogy jó barátja ott van a városban. Mindenki látja, hogy különös emberrel van dolga, Kazinczynak írja Kiss, hogy »igen jóféle és becsületes karakterű, s nemcsak tiszteletre, hanem szeretetve is nagy mértékben méltó.« Most már igazán nem ír Berzsenyi: egy irodalomtörténetírónk, Váczy János írja róla: »Nincsen magyar költő, akinek élete alkonya oly hosszú időre tér-
