Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-08 / 10. szám
IV. évfolyam 1936. március o. 10. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Teleíonszám: 83—5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH AZT ARSAD ALMI, BELMISSZIÖL KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap.. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ. TARTALOM: Törvény előtt. — Hitvallás-zsinat Oeynhausenban. — Dr. Bánkúti Dezső ; Berzsenyi Dániel. — Kovács Andor: Igazi boldogság. — Károssy Pál: Figyelő. — Dr. Vető Lajos: Az első keresztyének élete. — V. Z.: Nem hagyhatom szó nélkül. — Hirek. TÖRVÉNY ELŐTT. A magyar nép gondolkozása annyira megbecsüli a törvényt, hogy egészen különös jelentőséget hordoz például az a kifejezés, hogy valaki »törvény elé kerül«. Kétségtelenül a magyar nép erényei közé tartozik az, hogy törvénytisztelő. Most mégis egyházi vonatkozásban kell megemlíteni egy olyan esetet, mely nem hagyható szó nélkül. A múlt hónapban történt, hogy egy evangélikus lelkész két lelkésztársát, majd pedig egyik egyháztagját járásbíróság elé állította. Minket ezidőszerint nem érdekel az, hogy milyen okok miatt indult meg ez az igazságkeresés és az sem, kinek van igaza, de nagy mértékben csodálkozásra indít az, hogy ez az igazság-keresés világi bíróság előtt történik. Nekünk éppen azért vannak különböző fokozatú egyházi bíróságaink, hogy lelkészeknek egymás közötti, vagy akár lelkészeknek híveikkel való ellentéteiket ott intézzék el- Ezek az egyházi bíróságok nem azért vannak, mintha teljesebb igazságot tudnának szolgáltatni, de természetszerűleg fejlődtek ki azért, mert az egyházi életben előálló mindenféle differenciák elintézése egyházi bíróságok előtt egyszerűbben, kevesebb perlekedéssel és mégis "legalább ugyanolyan eredménnyel oldható meg. Ezenfelül pedig a lelkészeknek egymással, vagy híveikkel való ellentéteik nem tekinthetők soha személyi jelentőségüeknek, hanem feltétlenül az egyházi életet is érintik és így az egyházi közérdek körébe is tartoznak. Meg kell tehát állapítanunk azt, hogy lelkésztől és egyháztagtól egyaránt meg kell kívánnunk azt, hogy egymásközötti ügyeiket elsősorban egyházi bíróságok előtt igyekezzenek elintézni. Ez nem csorbítása a polgári jognak, hogy a világi bíróságok védelmét igénybe vehessék, hanem olyan bonum, amely az egyházzal való viszonyból fakad. Meg kell ugyanis állapítanunk azt is, hogy az ilyen természetű ügyek összefüggnek az egyházi élet mások előtt sokszor nem is ismeretes, vagy nem Is, eléggé értékelhető apró jelenségeivel, tehát saját ügyének árt az, aki az egyházi bíróságot! mellőzve, egyenesen az egyházon kívül keres védelmet. Igaz, hogy mostani alkotmányunk paran- csolólag nem írja ezt elő, igaz, hogy az új zsinati törvényjavaslatok idevonatkozó 46. §-a sem rendelkezik ilyen értelemmel, mégis magától értetődőnek és természetesnek kell mondanunk azt, hogy egyházi természetű ügyeket a perlekedők csak akkor vihessenek világi bíróságok elé, ha már az egyházi jogvédelmet kimerítették. Ajánljuk az új zsinat figyelmébe azt, hogy gondoskodjék ilyen esetek további megismétlődésének megakadályozásáról. Ezzel egyházi közérdeket fog szolgálni, másfelől pedig tá- maszkodhatik a Szentírásra is, amelyik az első Korintusi levél 6. részében világosan megmondja azt, hogy ne pereskedjünk, ha pedig mégis pereskedünk, akkor azt az egyház elbírálására bízzuk. Mert ránk illik Pálnak idevonatkozó szava: »Szégyenetekre mondom ezt!«
