Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-08 / 10. szám
74. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET ÍO. szám Hitvallás-zsinat Oeynhausenban. (Berlini munkatársunktól.) Rarmen, Dahlem és Augsburg után — Bad Oeynhausen! (Ejtsd: Őnhauzen). ebben a west- phaliai városban folyt le és ért véget február 22-én a német hitvalló egyház1 legújabb zsinata, melynek döntő fontosságát lapunk f. évi 6. számában már előre sejttettük olvasóinkkal. A helyzet megértéséhez szükséges, hogy az elmúlt évek zűrzavaros egyházi harcaiból néhány eseményt újra felelevenítsünk. Barmenben tartotta a hitvalló egyház 1934 májusban első nagy hitvallás-zsinatát, melyen az egész birodalom hitvalló közössége képviselve volt. (Reichsbekenntnissynode). Ezen a Német Keresztyének tanítását a Biblia és a hitvallások alapján tévtannak jelentették ki és elvetették. A második birodalmi hitvallás-zsinat Dahlemben folyt le 1934 októberében. Itt folytatólagosan kimondják, hogy az egyház szempontjából nemcsak a tanítás tisztasága fontos, melyből nem engedhetnek, hanem az egyházi rend is. Ennek felfordultával tehát egyházi szükségjogra (Notrecht) hivatkozva, az egyházvezetést kezükbe veszik. Ezt követte 1935 júniusában a harmadik birodalmi hitvallás-zsinat Augsburg városában, ahol már egy ideiglenes birodalmi egyház-szervezetet alakítottak ki, melyben a lutheri és nem-lutheri egyházak szövetségre léptek s egy öt tagból álló Ideiglenes Kormányzat vette kezébe az egyház vezetését (Vorläufige Kirchenleitung). Ezek a zsinatok egy vonalon haladtak és mindig egyhangúlag döntöttek. A legutóbbi birodalmi hitvallás-zsinat, Oeynhausenban azonban nem folytathatta ennek az irányvonalnak további kiépítését, mert nagy események jöttek közbe. Ezekről egyen- lcint már értesültünk. Csak még egyszer röviden: az állam 1935 júliusában a vallásügyek miniszterévé nevezte ki Kerrl tárcanélküli minisztert. Szeptemberben a miniszter megbízást kapott a kormánytól az evangélikus egyház rendjének helyreállítására; ebből a célból törvény jelent meg az »evang. egyház biztosítása érdekében«. A miniszter azután egyházi férfiakból kijelöld egy Egyházi Bizottságot (Kirchenausschuss) a rend megteremtésére, s ez azóta működik is. A hitvalló egyház vezetőségének mármost ezzel az állami törvény alapján és erején működő Egyházi Bizottsággal szemben kellett állást foglalnia. És itt tört fel mind nagyobb erővel a hitvalló egyház kebelén belül az az egységet veszélyeztető ellentét, melyet legutóbb ismertettünk. A Birodalmi Testvértanács (Reichsbruderrat) január 3-iki ülésén a többség (17-en 11-el szemben) kijelentette, hogy nem óhajt együttműködni az állam révén létrejött Egyházi Bizottsággal. A végleges döntést azonban csak egy zsinat hozhatta meg. Az oeynhauseni zsinat! A német hitvalló egyház nem hullott menthetetlenül szét! Bár ez a zsinat nem végződött olyan egyhangú határozattal, mint az eddigiek. A két napra tervezett zsinat egy hétig tartott. 150 képviselő gyűlt össze egész Németországból. A zsinaton történteket írásbeli köziemé- mények hijján még csak nagyjából tudjuk isrtiertetni. A hitvalló egyház nem adta fel a közösséget a Lélekben. De a Testvértanács újjáalakult. A zsinat egyhangúi határozatot hozott az állam és egyház viszonyának kérdésében. Az egyház-vezetés hivatalát nem alakíthatja meg az állam, csak az egyház. Az állam idegen területbe nyúlt, amikor az egyház rendjébe avatkozott. Az egyház az egyház rendje felett is maga dönt. Hivatkozik a barmeni zsinatra s megerősíti a helyes tanítás és a tévtanítás megkülönböztetését. (Kerrl mondotta ugyanis, hogy ő nem akar tudni helyes és tévtanításról.) Egyhangú választ ad az iskola-kérdésben is: a hitvalló egyház nem mond le az ifjúság iránti felelősségéről. Egyhangúlag jelenti ki, hogy az Egyházi Bizottság — s ennek szervei: az egyes tartományokban működő Egyházi Bizottságok — nem vezetői az egyháznak belső, lelki vezetés tekintetében; legfeljebb a külső rend tekintetében tehetnek valamit. Mindebben egy volt a zsinat. Az ellentét a közvetlen közeli gyakorlati kérdésekben ütközött ki. Az egyik szárny nem akar együttműködést az Egyházi Bizottsággal. A másik szárny sem minden további nélkül, csak akkor, ha az előbbi feltételeknek megfelel, de így kész a közös munkáraA Birodalmi Testvértanácsot azért kellett újjáalakítani, mert Marahrens püspök a vezetéstől visszalépett s vele a többiek! is. Az új ideiglenes vezetőség három berlini egyházi férfiúból áll, név szerint: Müller (Dahlem), Bőhl és Dr. Alberts személyében. Hogy mármost miben és milyen mértékében van meg a hitvalló egyház egysége, lajzt a jelen pillanatban nem lehet megállapítani. Mert még nem látni tisztán, hogy mjit jelem tenek ezek a zsinati hírek a — valóságban! Ez a közeljövőben fog nyilvánvalóvá lenni. Hogy az ellentétet az alapvető keresztyén egység mellett nem lehetett elsimítani, ebben része lehet annak a különbségnek, mely a két szárny között teológiai gondolkozásban van. A fiatalokból álló heves oldal a Barth-i református, bizonyos tekintetben szélsőséges gondolatoktól vezetteti magát. A másik részen a tiszta lutheri országos egyházak püspök-képviselői mérsékelt- sége áll ugyanolyan komoly hitvalláshűségbem. De nyilván még inkább belejátszik az ellentétbe a délnémet egyházak lutheri tradíciója és a porosz egyház uniós tradíciójának különbsége. — Egyik viselkedés felett sem ítélkezhetünk könnyelműen. Az Egyházi Bizottság működésé^ vei mindegyiket igazolni lehet. Az egyik rész csakugyan erőtelennek és kötött-kezűnek tarthatja az Egyházi Bizottságot, mert tény, hogy
