Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-02-23 / 8. szám
8. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 61 oldal vakkal, még erősebb érzéssel és a legnagyobb bö'lcseséggel a reverzálisokról beszél és nagyon elítélőleg nyilatkozik két rém. kát. püsipök ebben a kérdésben elfoglalt álláspontjáról. Ez a beszédkivonat nem jelent meg egyik lapban sem. A haza bölcsének szava elnémult és még arra sem méltatják, hogy azt papírra vessék. 10. Ismétlem, a protestáns lapnak evangéliumi lelkületűnek kell lennie, tartalma,szerény, amellett meggyőző és igazságot kereső legyen- \e támadjon, hanem csak védekezzen s ekkor is következetesen szeme előtt tartsa a felebaráti ^zeretetet, a békességet és főleg tisztelje s becsülje a többi vallásfelekezeteket. Ilyen szellemben szerkesztett Jaj) nem lehet békebontó és rendzavaró s minden bizonnyal mások által is megbecsült sajtó lesz. ■ i i. Végül kifejezném azt a gondolatot, hogy nem lehetne-e valamely most fennálló napilappal szoros kapcsolatba lépnünk új lap alapítása helyett? nagyegyházasi M i k 1 á s M i h á 1 y. ír. Nagy érdeklődéssel olvastam az Evangélikus Élet-ben megjelent hozzászólásokat »a mi napilapunk« annyira régi és ime — állandóan időszerű kérdéséhez. A szívemig visszhangzó, meghatott rokon szén vet érziek olyan őszinte S«(). S.-jelek iránt, mint aminő a Fülöp Dezső jajszava is. őbenne legalább megmozdult és kifejezést keresett az a felelősség, az a termé- -zotes szüklségérzet, amely kell hogy minden gondolkozó, tisztáidató evangélikusban és protestánsban megLegyen. Ne higyje azonban senki, hogy engem valami fellengős szentimentalizruus indít, amikor szót kérek. Nagyon jól tudom, hogy abból a mindannyiunk által óhajtott evangélikus (vagy protestáns) napilapból máról-holnapra néni lehet valóság. Viszont éppen az ügy érdekében nem szeretném, ha a legutóbbi két hozzászólás hideg zuhanya esetleg megint hosz- "zú időre fagypontig hütené ezt a roppant fontos, önmagával szemben való tartozását protestáns közönségünknek. A bajt én abban látom, hogy sajnos, a Fülöp Dezső-féle felismeréshez eddig nagyon kevesen jutottak el, aránylag igen kevesen érzik át egyházunknak, társadalmunknak ezt a már frázissá vált közéleti igényét. És ez. a legnagyobb akadálya az evangélikus, vagy akár protestáns irányú napilapnak. Szinte teljesen öntudat nélkül él, alszik bennünk az a bizonyos >hatodik érzék«, amit sajtóösztönnek neveznék, s amely mindenütt a világon olyan naggyá és diadalmassá tette például a zsidó törekvéseket (Magyarországon ők még az evangélikusoknál is kevesebben vannak és világnézetüket csak Budapesten egész sor napilap szolgálja). Paraw dox állításnak látszik, pedig éppen az ellenkezője :■ a zsidó sajtó virágzásának példájából tűnik ki legvdágosabban, hogy a sajtó minden iiVkább, mint — egyszerű tőkevállalkozás... Csak mi, akik a lélek mindenhatóságát hisszük és hirdetjük, csak mi állítanánk ezt? A lélek, ha akarja, mindig teremt magának anyagot, anyagi lehetőségeket, az anyag egymagában még soha nem teremtett lelket! Ezt jegyezzük írue^ mindenekelőtt. Mi mármost a tényleges helyzet? Csak az ötszázharmincezer lelket számláló csonkamagyarországi evangélikusság legalább negyven- ötvenezer állandó napilap-olvasót reprezentál és ez a szám többszöröl-éré emelkedik, ha tudjuk, hogy a reformátusság, közvetlen hit rokonaink száma túl van az egyésháromnegyejd millión! Ezek ma a meglévő lapokat vásárolják, azokat segítik fenntartani, látják el hirdetésekkel, s támogatják sok másféle módon. Cgyanezeknél a lapoknál egész dandárja van a lelkileg és képesség tekintetében its. minden- kép alkalmas szerkesztőknek, közgazdasági, ki- adóhivatali, stb. szakembereknek. Az erők átcsoportosítására volna tehát csupán szükség. Ne méltóztassék mosolyogni: tudom, hogy ez a »csupán« .igen nagy dolog, ezen fordul meg főképpen a kérdés, najjok vagy hónapok alatt nem lehet a dolog végéire járni. Sőt még egyebet is fel kell említenünk. Nagy ellenálló erő a megszokás; a hirdetések — éspedig éppen a leginkább jövedelmező hirdetések bizonyos fajtáit egy evangéliumi szellemű lapnak eleve el kell utasítania magától; a lelkek mai felekezeti rabszolgasága« sem ki- akadály. Mindez száz százalékig igaz, a politikai kaucióról, annak az emlegetett »első esztendőnek« az áthidalásáról, stb. nem is szólva. Viszont! Viszont nézzük meg csak annak a bizonyos éremnek a másik oldalát is- Iga2, hogy a mai csonka országnak éppen elég napilapja van, de az is kétségtelen, hogy a tetőtől- talpig evangéliumi közgondolkozás s életformálás lapja hiányzik a sajtó orcheszteréből. Miért? Egyedül és kizárólag szervezetlenségünk miatt, az öntudat minimumának hiánya miatt. A meglévő lapok csak immel-ámmal barátaink, távolról sem értékelik kellőképpen protestáns olvasó-tömegeiket. Holott a szónak rossz és a közre nézve káros értelmében »klerikális állásfoglalásokat nem is kívánunk tőlük. Csak azt, hogy napról-napra, ahogyan hozzájárulunk fenntartásukhoz —, figyelembevegyék: mi is vagyunk, élünk és szolgálni akarunk a nemzetnek, a társadalomnak, az emberiségnek; egyedül csak azt követeljük, hogy bennünket se mellőzzenek ott, ahol az új, a jobb, a tisztább, erkölcsösebb és önzetlenebb emberi lélek kialakítása a feladat. Bizony, keserű tény, hogy a hívő evangéliumi elvekre építő magyar ember még mindig nem jelentkezett a maga vitathatatlanul jogos kívánságaival. Csodálatos és érthetetlen közömbösséggel egészen másokra hagyatkozunk abban a tekintetben, hogy agyunkat mivel tápláljuk napról- napra, nem egyszer gyökeréig hitetlen és cinikus protestáns-ellenes, vagy legalábbis kö
