Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-02-16 / 7. szám
7. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 51. oldal reá nézve nagy összeget. Ha abban az egy-két évben bízni tudnánk, amely idő alatt Paulik János reméli az új egyetemes énekeskönyv kiadását, még valahogy bele tudnánk törődni az elhalasztásba. De az 1916-ban, tehát 19 évvel ezelőtt már kiegészített énekügyi bizottság minden tagja bizonyára érzi az ilyen közeli terminusnak a lehetetlen voltát. Paulik János lelkésztársam a bizottság egyetlen tagja, aki ennek a vérmes reménységnek kifejezést adott. Pedig, ha a szarvasi tervezetet még csak kiindulási pontnak tekinti és ha még hozzá a dallamkérdést is meg akarja előbb oldatni, azt hiszem, ilyen feltételek mellett, komoly, reális ígéretet ő sem tehet és még kevésbbé teljesíthetné azt. Még kétszer annyi idő alatt sem. 4. Az énekeskönyv kiadásának anyagi oldala szintén a legkomolyabb reáliák közé tartozik. A szarvasi tervezők komoly számítások alapján úgy látják, hogy az énekeskónyv 3.— P. körüli árban adható a hívek kezébe, hocty azt szegényebb híveink is megszerezhessék. Ha drágább lesz a könyv, a mai viszonyok között nem fog szélesebb rétegekben elterjedni. Ezt mindenki láthatja, aki ismeri népünk nagy hányadának életküzdelmét. Az pedig önmagában való ellentmondás, hogy az énekeskönyv olcsón is jusson forgalomba, de amellett szórvány- és sajtóügyünket is alátámassza. 5. A dallamok kérdése, ha valaki tisztán látja a helyzetet, a legkomolyabban összeütközik a sürgősség kívánalmával. Ha mi arra várunk, hogy egy kiküldendö bizottság végleg megállapítsa és majd valamelyik egyetemes közgyűléssel elfogadtassa a nekünk, szükséges 250 dallamot, akkor az énekes- könyvnek az ügye, ezé is és bármilyen másé is, ad graecas calendas eltolódik megint. De egy, az egyetemes énekügyi bizottság elé már most előterjesztendő munkálattal mi magunk, Szarvas részéről, mindent elkövetünk, illetve minden munkát és fáradságot felajánlunk, hogy ez a kérdés is mihamarabb megoldást találjon és az így nyerendő körülbelül 250 dallamot egy kis füzetben, mint meloditurát, az énekeskönyv mellett és azzal praktikusan kezelhető függelékként híveink kezébe adjuk. Amíg ez lebonyolítódik, addig a Kapi, Chován, Nagy Lajos partitúrák vezetése mellett és híveink énektudásával leszünk kénytelenek a dallamok kérdésében boldogulni. Egyébként évtizedek óta eddig is így éltünk. Az bizonyos, hogy a dallamok egységesítésének és az egységes partitúra kiadásának összefüggő feladata énekügyünk legnagyobb problémája. Erre is találóan lehet vonatkoztatnunk Paulik János lelkésztárssam mondását, hogy »puszta elméletekkel és okoskodásokkal nem lehet megoldani. Hozzá kell látni a munkához.« 6. Az új liturgiával való kapcsolat egészen természetes megoldást nyer a szarvasi tervezetben: amint meg lesz állapítva és hisszük, hogy ennek az évnek az őszén meg lesz, fel fogjuk venni az énekeskönyvbe. Az énekeskönyv anyagát pedig a liturgia anyagához simítjuk hozzá. Ez ugyanúgy benne van a benyújtott tervezet tartalomjegyzékében. 7. Még néhány rövid megjegyzést a reális véleménynyilvánítás, a tárgyilagosság érdekében. Megállapítható, hogy a szarvasi énekeskönyv- íervezetben benne vannak a következő énekek, amelyeknek mellőzését sajnálattal láthatta vagy sejthette az e lap 5 .számában közölt, idevágó cikk olvasója; 1. »Az Ur szent bárányára«. ’2- »A ke- Uresztfához megyek.« 3. »Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát.« ÍBcs.) 4- »Mindaz, ki reményét.« 5. »Szegény fejem hová hajtlak-« 6. »Te vagy reményem sziklaszála.« 7. »Az összes Credo- ünekek.« Benne lesz minden olyan szép ének, amelynek felvételét az egyetemes bizo.ttság ajánlani fogja. Egyébként a kiküldött bizottság bölcs döntését bizalommal várjuk. Bartos Pál. Az evangélikus napilap kérdése. i. t Fülöp Dezsőnek e lap 5. számában megjelent cikkéhez hozzá kívánok szólni s mindé* nek előtt jelzem azt, hogy aízt hiszem, hogy egy evangélikus irányú napilap megindításának, velem együtt sokan örülnének. Más kérdés azonban az, hogy vájjon a napilap alapítására »parancsoló szükség«, feltétlen és sürgős szükség forog-e fenn? Bízhatunk-e abban, hogy az a felállítandó napilajp egyházunk érdekeit kétségtelenül és jelentékeny mérvben fogja szolgálni? Vájjon lehet-e alapos kilátásunk arra, hogy az a lap a versenyt nemcsak más egyházak lapjaival, hanem a világi napilapokkal is ki fogja állani? Igazat adok a cikkírónak abban is, hogy a lapnak lelkesedést kell ébresztenie híveinkben. Hiszen az önként megnyilvánuló, lelkesedés minden mozgalomnak az ereje. Ott, ahol lelkesedést nem látunk, ott a munka megkezdésével vesződnünk valóban kár lenne. Van-e ilyen teremtő lelkesedés evangélikus egyházi életünkben? Van-e aztán bennünk erő is az eszme megvalósításához? A legelői felvetett kérdésre az összest körülmények latolgatása után azt kell válaszolnom, hogy parancsoló vagy feltétlen szükség fennforgását nem látom. Nem látom azért, mert véleményem szerint nem a napisajtó hiányában kell egyházunk különféle bajainak, küzdelmeinek, szenvedéseinek okát felismernem. A hanyatló erőt, a gyengülő közszellemet a napisajtó egymagábanvéve nem bírja helyreállítani. Visszapillantva a múltba, látnunk kell azt, hogy egyházunk történetének fényes lapjai is vannak. Látnunk kell azt, hogy száz évvel ez*- előtt. egyházunk szelleme a magyar nemzeti társadalomra erősebb hatást gyakorolt, mint napjainkban. Pedig száz évvel ezelőtt nemcsak napisajtónk hiányzott, de még evangélikus sajtóról is alig lehetett szó. A sajtó jelentőségét és hatalmát készségesen elismerem, azonban meg kell gondolni azt, vájjon nem lenne e reálisabb cél meglévő sajtónk megerősítése és megfelelő színvonalon tartása, sőt ennek emelése. A második kérdéssel ezúttal nem kívánok foglalkozni. A harmadik kérdésre vonatkozólag ki kell' fejeznem abbeli véleményemet, hogy az evangélikus napilapnak nem csak más egyházak napi sajtójával, hanem a világi napisajtóval is ki kell a versenyt állnia. Ezúttal a súlyt a megvalósítás kérdésére kívánom helyezni, mert ezen fordul meg minden- Itt azután már a gazdasági élet törvényeihez kell alkalmazkodnunk, mert egy üzemről, vállalkozásról van szó. A közgazdasági élet törvénye értelmében pedig mindenféle vállalkozáshoz, — a munka mellett nélkülözhetetlen a
