Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-02-16 / 7. szám
5? oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 7. szám tőke. Élő bírjuk-e vájjon a szükséges tőkét teremteni? Ez a kérdés, ha nem is éppen Legfontosabb, azonban időrendben a legelső. Erre nézve a cikkíró felvet egy tervet, felteszii azt, hogy minden lelkész, minden felügyelő, minden tanító eigy-egy részvényt fog jegyezni ilyenképen a szükséges tőket össze lehet hozni. Feltéve már most azt, hogy ez a terv sikerül, hozzávetőleges számításom szerint, — ezúton legföljebb csak egy tízezer pengőnyi tőkét lehetne előteremteni. De vájjon ez a tőkemennyiség, — figye*- lemmel arra is, hogy a politikai napilapok óvadék letételére is vannak kötelezve, elegendőnek fog-e mutatkozni? Nem hiszem. Pedig az üzemi tőke elégtelensége már nagyon sok vállalatot döntött romba. Csak nemrég vettem hírét annak, hogy egy Budapesten megjelenő »keresztény« napilap válságba jutván, a lapvállalat részvényei más kezekbe kerültek és ennek folytán a lap irányában is változásnak kellett beállani s ezzel eredeti karakterét elvesztette. Annak, hogy mi is így járjunk, semmi esetre sem szabad magunkat kitennünk. Azonban még a szükséges üzemi tőke biztosítása sem elegendő, hanem a vállalat megfelelő haszonhajtásáról is gondoskodni kell, mert jövedelem nélkül a vállalat! nem tarthatja fenn magát. Kellő számú előfizetőket s ezek nyomán hirdetőket kell szerezni. Számíthati-e majd a lap megfelelő számú előfizetőkre? Ebben a tekintetben nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok köizött nagyon kevesen vannak olyanok, akik több napilapot is járathatnak és már ennélfogva is elengedhetetlen kellék az, hogy a lap a világi lapokéval azonos színvonalat bírjon elfoglalni és egyéb lap járatását feleslegessé is tehesse. Ez aztán több körülménytől függ. A megfelelő szerkesztéstől, a megfelelő béltartalomtól, ügyes, csoportosításoktól, élénk hírszolgálattól, stb. »A most is működő és sokat próbált szerkesztői gárdá«-ra, bármily jeles is ez, — nem lehet nyugodtan számítani. Nem lehet azért, mert egy hetilap vagy hetiszemle helyzete teljesen különbözik a napilapétól. A napilapok szerkesztése és vállalataik vezetése, egészen más. Bármilyen buzgó és gyakorlott legyen is egy hetilap szerkesztője, ha egy napilap szerkesztését veszi át, tájékozatlanságot kénytelen saját magán tapasztalni. Ahhoz, hogy egy napilapnak súlya legyen, vérbeli, rátermett és gyakorlott szakember odaállítására van szükség. Ott van például a régi »néppárt« napisajtó (szervének az esete. A vállalat szervezői nagy tapasztalatról tettek tanúságot, amikor jártas újságírót állítottak a lap élére, bár az illetőnek felekezeti helyzetét is rendbe kellett hozni. A példák mindenesetre tanulságosak lehetnek ahhoz, hogy megértsük azt, hogy a körülményeket most még nem szabad rózsaszínben látnunk. Azt hiszem, hogy jelen soraimban kimutattam azt, hogy bármily örvendetes jelenség lenne is számunkra egy evangélikus napilap megjelenése, ennek megindítása ez idő szerint még túlságosan bátor lépésnek látszik. D r- Berzsenyi Jenő, II Derék, lelkes emberek szeretnék megajándékozni egyházunkat mindenféle földi jóval. Így vetődött föl ismételten az evangélikus napilap gondolata. Nemsokára ötven éve lesz, hogy állandóan dolgozom az újságírásban és annak végig tanultam minden ágazatát. Évtizedek óta ismerem a magyar napisajtó viszonyait. Ez teszi kötelességemmé, hogy hozzászóljak az evangélikus napilap kérdéséhez. Legutóbb Fülöp Dezső írt igen szép, meleghangú cikket erről a kérdésről. Nem akarok illúziókat rombolni, de az ö elképzelése nagyon messze esik a valóság lehetőségeitől. Azt ö is érzi, hogy a lapalapítás anyagi oldala nagy kérdés. De gyakorlatilag nem tudja, hogy mekkora. Úgy akarja megoldani, hogy 5—10 pengős aláírásokkal óhajtja az alaptőkét létesíteni. Nézzük, hát mennyi pénz kell ma egy napilap alapításához és fenntartásához. Vegyük például az egyik negyvenezer előfizetővel bíró és számos kiépített közgazdasági támogatásban részesülő na_pilapot, amely csak úgy tud megélni, hogy napi ötszáz pengő rendes támogatásban részesül. Ez egy esztendőre háromszáz napot számítva, százötvenezer pengő. Megindítandó napilapnál ehhez természetesen hozzá kell számítani a még meg nem szerzett negyvenezer előfizető előfizetési díját, ami átlag egymillió négyszázezer pengő. Hirdetésekből a már bevezetett lap bevehet számonkint ötszáz pengőt, ez újra százötvenezer pengő, amit a költségekhez addig előlegezni kell, amíg a hirdetések rendszere a lap számára ki nincs építve. Bankoktól, egyéb ipari és kereskedelmi vállalatoktól, a fővárostól, színházaktól, könyvkiadóktól, alkalmi hirdetésektől stb. átlag évi negyvenezer pengő, ez is csak későbbi bevétel. így tehát egymillió hétszázezer pengő az. amit a lap számára az első évben biztosítani kell. Ehhez járul még a megindító propaganda költsége, a politikai kaució, amit az új sajtótörvény, állítólag, háromszázezer pengőre fog emelni. Ezt a kétmillió pengőt feltétlenül biztosítani kell az első esztendőre. És addig, amíg negyvenezer előfizetőt nem tud gyűjteni, a megfelelő hirdető hálózatot ki nem építjük, a napi ötszáz pengő ráfizetésen kívül még az előfizetési és hirdetési díjakból hiányzó összeget is pótolni kell. Hogy egyáltalában van-e kilátás arra, hogy negyvenezer előfizetője lehet az evangélikus napilapnak a mai gazdasági viszonyok között, azt ne vitassuk, mert mindenki tudja rá a feleletet. Ezzel az anyagi rész el van intézve. Tegyük föl, hogy akadna egy amerikai milliárdos, aki magára vállalná az összes költségeket, akkor is kérdéses volna ma egy evangélikus napilap sorsa. Ha ez a lap teljes bátorsággal mondénná mleg a véleményét, a lelkek mai felekezeti rabszolgaságában olyan áramlatot zúdítana maga ellen, ami megfojtaná. Ha pedig nem szólhatna bátran, szabadon, a magyar reformáció újjáteremtő szellemében, minek volna akkor az evangélikus napilap? Hamvas József. Tapasztalás adja a tudás aranyát, mig a tanításból szerzett tudás ehhez képest csak fa A tanulás ugyanis értéktelen, ha nem járul hozzá a tapasztalat. Luther.
