Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-06 / 48. szám
1936. december 6. EVANGÉLIKUS ÉLET 365. oldal. Erre — úgy látszik — van is remény. Páter Bangha Béla és D. Raffay Sándor ismeretes nyilatkozatváltása, mely e kérdés körül mozgott és sokban hozzájárult a most megtörtént kiegyenlítéshez, megnyitotta ezt az utat. Történtek is azóta olyan nyilatkozatok, hogy a függő kérdéseket megértéssel el lehetne igazítani. Mi is készek vagyunk reá. És ha ebben a tekintetben megnyugtató megoldás jöhetne létre, áldás lenne a sokat és szenvedélyesen támadott Sztranyavszky Sándor zsinati felszólalásából úgy a katolikusoknak, mint a protestánsoknak és rajtuk keresztül nemzetünknek ... * A CSILLAGOS CIKKEK ÍRÓJA, Dr. Tápay-Szabó László, aki eléggé tüzes védelmezője a katolikus egyházi szempontoknak a nem éppen katolikusnak mondható Pesti Naplóban, igen érdekesen ír erről. Megállapítja, immár másodízben, hogy »a reverzális nem katolikus dogma, — az új egyházi törvény- könyv kötelezővé teszi ugyan, de aki ezt alkotta, meg is változtathatja, ha jónak látja. Ez{ meg is fog történni, bár nem hamar, mert a katolicizmus mai korszelleme ragaszkodik a reverzálishoz.(?) Sajnos, a nagy problémákat napirendről levétellel és hallgatással még nem lehet megoldani... A reverzális ügye még nagyon sok tisztázást igényel a megoldás előtt, de a megoldás egg veggesvallású országban szükségesség és így nem is fog elmaradni.«. Érdemben teljesen igazat adunk a cikkírónak. Próbáljuk meg higgadtan és őszinte szándékkal... * ELFELEJTJÜK TEHÁT a béke kedvéért a sok szenvedélyes hangú és túlzó támadást. Mindenkinek el kell ismerni, hogy fegyelmezetten viselkedtünk. Nem gyengeségből, hanem igazunk tudatában, özönlöttek a reverzális nyomorúság okozta panaszkodások a fővárosból is és vidékről is. Nem tesszük most közzé ezeket. Várjuk a békességet. Adja Isten, hogy megjöjjön és megmaradjon. * REFORMÁTUS TESTVÉREINK ez ügy egész folyama alatt határozottan és félreérthetetlenül mellettünk állottak és álláspontjuk ugyanaz, ami a miénk; igazi békességnek és együttmunkálkodásnak a legnagyobb és legelszomorítóbb akadálya a reverzális-kér- dés. A Református Élet és az ORLE. gyűlésén tett nyilatkozat mindenkit meggyőzhetett arról, hogy ebben a kérdésben is együttmaradunk továbbra is, sőt összetartozásunk még szorosabbá lett. Üj könyvek. Túróczy Zoltán: Oldott kéve Isten szérűjén. Győr, 1936. 54 oldal. Ha egyházát szerető evangélikus ember veszi kezébe a könyvet, örömmel lapozza és Olvassa: az ébredő egyház bizonyságtételei állanak előtte. Ha egyházunk körén kívül álló ember veszi kezébe a könyvet: félelemmel gondol arra, hogy az evangélium dinamikus erői milyen alkotásokra képesek. Csak ez az érzés lehet úrrá mindkét fajta olvasón. Azok az elszomorító adatok, amelyek fajtánkról s hitünk hordozóiról itt megszólalnak, jelentéktelenebbek a mi megítélésünk szerint, mint ahogyan az adatok összegyűjtője ebben az értékes füzetben megírta. Viszont öröm tudni és látni, hogy a könyv adatain felül való az a megmozdulás, amely egyházunkat életre akarja kelteni. Az evangélium hatalmának látható megerősödése ma már mindenki által észrevehető. A mai ember pszihéjének az ilyenfajta könyv a legjobb olvasmány. Egyházunk érdekében is ez a legjobb propaganda eszköz. Hálásak vagyunk Túróczy Zoltánnak a könyv megírásáért és kiadásáért. * Ernst Zur Nieden—Dr. Vető: Éneddel beszélgetek. Schcltz Testvérek kiadása. Budapest, 1937. 163 oldal. E könyvnek Németországban nagy sikere volt. Erről ott tanuló teológusaink személyes tapasztalatokat gyújtottak s szinte a közhangulat kovetkezmé nye volt az, hogy a könyvet magyar nyelvre is lefordítsák. A könyv tartalma egy bölcs és evangéliumi lelkipásztor lelkigondozása és annak eredményessége. Minden olyan kérdést elénk állít, amely valamennyiünknek személyes problémája is, de egyben lelkigondozói problémája is volt s minden felvetett, vagy felmerülő kérdésben tökéletesen meggyőzte hallgatóit és olvasóit. Olyan könyv ez, amelyet ma el kell olvasni minden lelkésznek, minden pedagógusnak, minden szülőnek s aki megismerkedik e müvei, olyan kincset gyűjt önmagának, amelyért hálás lesz az írónak, a fordítónak s a kiadónak egyaránt. Ez az abszolút értékes és jó könyv Dr. Vető Lajos szolnoki lelkészt új tehetségében állítja elénk. Azt merem állítani, hogy egyenesen hivatva van a legnehezebb művek fordítására. Amikor a könyvet németül olvastam s hallottam arról, hogy magyarra is lefordítják, előre sajnáltam azt, aki erre a hihetetlenül nehéz munkára vállalkozik. S ma örömmel állapítom meg, hogy Dr. Vető Lajos tökéletes munkát végzett. Őszinte örömmel írom le, hogy a Schpltz Testvérek könyvkiadó cég közönségünknek megadta azt a lehetőséget, hogy szeretteinek egy nagyon jó könyvet ajándékozhasson a karácsonyi ünnepekre. * Makkai Sándor: Holttenger. Budapest, Révai kiadás. 1935. 405 oldal. A ref. papnék karácsonyi gondját kevesbítő könyv A református lelkészek nem találnak a közelmúltban olyan könyvet, amely annyira érdekelné őket, mint ez a részben önéletrajzi résznek számító könyv. A Holttenger, a Mezőség, melynek Virágos nevű községében református lelkész a mü hőse: Dr. Katona László ref. lelkész s ami ott vele a háború folyamán történik s ahogy ö átéli lelkészségének első három esztendejét, az bő anyagot szolgáltatott a könyv megírására. Lelkészek! s a magyar protestantizmus lelkei megtanulhatják ebből a könyvből, hogy milyen gigászi vállalkozás fiatal lelkésznek munkája kezdete, nylyen a magyar falu, nemzetiségi területen hogy adódtak a faji problémák, Erdély tragédiája hogy kezdődött, milyen viszonyba kerül a falusiakat szerető lelkész az intelligenciával, mi egy járványos betegség a lelkész átélésében, mennyi akadálya és nehézsége van egy lelkész házasságának s nem kevésbbé érdekes olvasni azt, hogy miképpen születik meg falusi lelkészek között az egyház megújítását célzó ébredési mozgalom s ezzel együtt hogyan született meg a magyar református lelkészek között az a baráti mozgalom, amely a mi egyházunkban is megismétlődött. Lehet, hogy Makkai a könyv írása közben eleve lemondott a nagyközönség mohó érdeklődésének megnyeréséről, amikor egy ilyen aktuális, de a közönség leikétől mégis távol álló témát választott, a lelkészek azonban rendkívül hálásak lehetnek munkájáért. Nemcsak a papok, hanem az egyház- községi felügyelők, presbiterek s általában az egy házát szerető protestáns emberek haszonnal forgat
