Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-06 / 48. szám
364. oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. december 6. a bűnösség megállapíttatik, mást, mint halálbüntetést ki nem szabhat. De megtaláljuk ennek elődjét magában a jelenlegi zsinati javaslatban is. A VII. törvénycikknek 36. szakasza kimondja, hogy a 35. §. g) és h) pontjaiban meghatározott esetekben a hivatalvesztés kimondása nem mellőzhető: — a II. törvénycikk 8-ik szakaszának a VII-ik .törvénycikk 35. §. 2-ik pontjával és a 36 §.5 3- bekezdésével való egybevetése után pedig nyilvánvaló, hogy a II. t.c- 8-ik §-a ellenére kötött házasság esetén a fegyelmi eljárás során más, mint hivatalvesztés ki nem mondható. Nem új dolog, amit indítványozok, nem is jogi lehetetlenség, pusztán a formai megoldás újszerű. A formai megoldást pedig indokolja az, hogy világi ember világi mentalitással sohasem képes elbírálni azt, hogy a lelkész, habár a taxatív felsorolásé fegyelmi vétségek egyikét sem követi el, mégis lehet olyan, hogy nem alkalmas az Isten igéjének hirdetésére. Magam is a közreműködésemmel lefolytatott fegyelmi eljárások során akadtam olyan esetre, midőn, mint közvádló, nem tudtam alapot találni az illető lelkész elmozdítására, de lelkem mélyén mégis az volt a meggyőződésem, hogy az illetőt nem lehet és nem szabajd a hívek lelki gondozására és vezetésére az egyházközségben hagyni. A megoldás a következő: A Il-ik törvénycikknek a lelkészekre vonatkozó intézkedései közé felveendő egy rendelkezés, mely szerint minden megválasztott lelkész (hitoktató vagy vallástanár) hivatalból tagja az egyházkerületi lelkészegyesületnek. Az egyházkerületi lelkészegyesület egyetemes szabályrendelettel szabályozott módon és alakban saját kebeléből becsületszéket állít fel, illetve választ, még pedig olyan számban, hogy a szabályrendeletileg meghatározandó létszámnál legalább kétszer annyi tagja legyen és a becsületszék elé állított lelkésznek joga legyen a meghatározott létszám feléig terjedő visszavetéssel élni. Az összeülő becsületszék egyetlen kérdést dönthet el: azt, hogy az illető lelkész méltó-e vagy sem az ellene felmerült és beigazolt panaszok folytán a lelkészi állás viselésére. Ha a becsületszék az állapítja meg, hogy az illető lelkész erre nem méltó, úgy a határozat az állásvesztés kimondása céljából átteendő a kerületi törvényszékhez. Az eljárást kizárólag a püspök indítványára lehet megindítani. A bizonyítási eljárás mikéntje szabályrendeletileg határozandó meg. Az adott javaslattal meg lenne oldva a becsületszék hatósága alá rendeltség kérdése is, melyet pedig sokan kifogásoltak. Megoldási módot javasoltam. Alapot adtam a vitára. Lehet, hogy a javaslat nem mindenben fedi a lelkészek avagy a VII-ik törvénycikk tervezőinek elgondolását. Egy azonban bizonyos: a lelkészi becsületszéket fel kell állítani és azt a VII-ik t.c. keretében,, megfelelő beillesztés útján sanctioval kell ellátni, mert egyébként a sanctio nélküli megoldás egyenlő lenne a semmiveL A lelkészi becsületszék felállítására nem azoknak van szükségük, kiknek lelke egybe folyik hivatásukkal, hanem azok ellen szükséges, akik énjüket, magánéletüket különválasztják a hivatástól; — akik a lelkészi állásban nem hivatást, hanem kenyérkereső hivatalt látnak s akik éppen ezért képesek arra, hogy magukat a hivataltól elvonatkoztassák. Dr. Benczúr Vilmos zsinati tag. Isten Fia azért jötff, hogy üdvözítsen minket, mi mégis úgy futunk tőle, mintha ö volna a Sátán. Az Isten kimondhatatlanul gazdag ajándékát megvetjük. Az általa kínált ezer pengőt visszautasítjuk és az után a koldusfillér után nyúlunk, amit a Sátán kínál. Luther. Nem lesz kultúrharc. A SZTRANYAVSZKY-UGY néven ismeretes és fenyegető háborúság elcsendesedett és amilyen gyorsan kifejlődött, olyan hirtelen befejeződött. Befejeződött pedig azzal, hogy Dr. Sztranyavszky Sándor november 27-én a vallás és közoktatásügyi minisztert felkereste és előtte a következő nyilatkozatot tette: » Azért kerestem fel,Nagyméltóságodat, hogy az evangélikus zsinaton a reverzális kérdésében történt fe’szólalásomat kísérő jelenségek tekintetében a magyar királyi kormánynak vallásügyekben illetékes tagja előtt nyilatkozatot tegyek, felhatalmazva egyben óhajára Nagyméltóságodat’ hogy e nyilatkozatomat az erre illetékes egyházi tényezőkkel közölje és a nyilvánossággal is megismertesse. — őszintén sajnálom, hogy a zsinaton használt szavaim némelyike a magyar katolikus társadalomban sértődést okozott, mert hiszen egész életemmel és közéleti szereplésemmel éppen a belső békét, a felekezetek közötti súrlódások, sérelmek és keserűségek kiküszöbölését, a nemzeti társadalom lelki harmóniáját kívántam és kívánom szolgálni. Saját alapvető felfogásommal jöttem volna tehát ellentétbe, ha bármely kijelentésemmel azokat akartam volna megbántani, akiknek irányában a legnagyobb harmóniát kívánom szolgálni. Éppen ezért óhajtom a beszédem nyomán támadt ellentéteket megszüntetni és annak ellenére, hogy a velem' szemben gyakorolt kritikák egy részének hangja a békés szánaék meghiúsítására alkalmas volna —i a reverzális kérdésében saját egyházaméval azonos álláspontomnak teljes fenntartása mellett kijelentem a vallásügyi miniszter úr előtt, hogyha szavaimmal akaratom ellenére is a katolikus egyházat vagy éppen katolikus magyar testvéreimet megbántottam volna, úgy e talán félreértés előidézésére alkalmas és arra felhasznált szavaimat el nem hangzottaknak kérem tekinteni.« Ezt a nyilatkozatot a katolikus egyház nevében a hercegprímás, az evangélikus egyház nevében Dr. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő tudomásul vette és ezzel mindkét részről a zsinaton elhangzott és katolikus részről Sértésnek vett felszólalás ügye elintézést nyert. Megnyugvással és örömmel állapítjuk meg, hogy nem lesz kultúrharc. Nem is kívántuk, nem is vettünk volna szívesen részt benne. Mi ugyan nem tartanánk szerencsétlenségnek azt, ha hitigazságainkat a nyilvánosság előtt képviselnünk kellene és vallási kérdések mélyebben foglalkoztatnák az embereket, de mindenkivel egyetértünk abban, bogy a mai idők a keresztyénség minden tagozatát összefogásra, egyirányú munkára és közös védekezésre intik. Szívből kívánjuk tehát, hogy igazán legyen békesség a magyar keresztyénség minden körében egyaránt. * EZ A BÉKESSÉG CSAK NÉVLEGES, — ezt is megmondjuk őszintén. Végleges és igazi békesség nincs addig, míg a reverzálisok kérdését megegyezéssel el nem intézik. Százszor köthetnek békességet az egyházak vezetői és mindig hiába, ha ezerszeres lehetősége, szüksége, sőt éppen parancsa van a reverzális-szerzéssel együtt járó naponkénti békebontásnak. * Ml LESZ TEHÁT A REVERZALISOKKAL? Ezt kérdezzük katolikus testvéreinktől. És ezt kérdezzük az államtól. Ha a kormány most kötelességének érezte és teljesítette a kiegyenlítés létrehozását egy önmagától kirobbant jelenség ügyében, sokkal inkább kellene teljesítenie az ilyen jelenségek tovább kísértő alapoka: a reverzális-szedés súlyos betegsége tekintetében.
