Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-29 / 47. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. november 29. 358.. oldal. Evangélikus napok Debrecenben. Az »Országos Luther Szövetség« nov. 21-én éf, 22-én Debrecenben rendezett »Evangélikus Napok«-at. Debrecen 130 ezer lakosú város, amelyből 80 ezer a református, 28 ezer a Katolikus, 5 ezer a görög katolikus, 12 ezer a zsidó és 1600 az evangélikus. Debreceni gyülekezetünkhöz tartozik még az egész Hajdúság és Csonka Bihar-megye nagy részének, kb. 4000 négyzet-kilométernyi szórványterületnek 68 helységben szétszórt 800 evangélikusa. Ez a 2400 lélek csaknem 75f.o-ban intelligens, müveit hívőnk Magy- Magyarország minden vidékéről. Ezen a nagy területen egyedül álló evangélikus gyülekezetben nagy örömünnep volt az »Evangélikus Napok« tartása és igen üdvös hatással járt. — Nov. 21-én, szombaton délután 5 órakor 3 konferencia volt egyidőben. Az ifjúsági konferencián Mórocz Sándor budapesti vallástanár tartott előadást a szülök iránt való tiszteletről. — A női konferencián Németh Irén fővárosi vallástanárnő: »A nő, mint a család szolgáló leánya«, Dedinszky Gyula kiskőrösi lelkész pedig »Házasság és egyházhűség« címen tartott mély hatású előadást. — A presbiteri konferencián Szántó Róbert fővárosi lelkész, Országos Luther Szövetség igazgatója a Luther Szövetség feladatairól, Belohorszky Lajos fővárosi presbiter pedig a presbitereknek az egyetemes papság tényéből folyó egyházi kötelességeiről szólott. — D. Kapi Béla püspök este érkezett meg. Fogadására nagyszámú küldöttség jelent meg az állomáson. Debrecen szabad kir. város nevében Dr. Bállá Bertalan tanácsnok, a gyülekezet nevében Pass László alesperes, tb. esperes fogadta a kedves vendéget. Debrecen szabad kir. város fogatán hajtott be D. Kapi Béla püspök a Miklós-utcai parókhiára, ahol szeretetvendégség várt reá. A sze- retetvendégségen megjelent a tiszántúli ref. egyházkerület új püspöke, Dr. Makláry Károly és neje is, valamint sok előkelő vendég. — Este 8 óra 30 perckor templomi vallásos estély volt. A helyi lelkész megnyitó szavai után Szabó Dániel ref. teol. hallgató szavalt két hatalmas erejű költeményt az anyaszere- tetről. — D. Kapi Béla püspök a »Keresztyén családról« tartott gondolatokban gazdag, mély hatású előadást. Szántó Róbert fővárosi lelkész Savonarola Jeromosról írott drámai hatású, markáns rajzát olvasta fel. A gyülekezet vegyeskara Eleíánthy Sándor igazgató-tanító, karnagy vezeLésével Kirchner Elek XXIII. zsoltárát énekelte ünnepi áhítatot keltve. Dr. Remport Elek főv., fasori gimn. tanár több, nagyon meleg hangú versét olvasta fel. Dullien Klára művésznő-testvérünk több nehéz darabot hegedült finom művészettel, Weltler Jenő fővárosi karnagy művészi crgonakíséretével. Tomcsányi Gábor ny. m- kir, ezredes, egyházközségi felügyelő katonás, lelkes szavakkal zárta be a vallásos estélyt. Jelen volt Dr. Makláry Károly ref. püspök és neje, valamint a debreceni társadalomnak sok kitűnősége. — Másnap, november 22-én délelőtt 9 órakor a nagyszámú tanuló ifjúságnak Szántó Róbert hirdette az Igét: »Tiszteld szüléidét!«. Délelőtt 10 órakor gyülekezeti istentiszteleten D. Kapi Béla püspök prédikált: »Tiszteld a gyermeket!« címen. A zsúfolt templom előkelő közönsége visszafojtott lélekzettel hallgatta a püspök mélyre markoló igehirdetését a gyermekkel szemben elkövetett, égrekiáltó bűnökről, a meg nem született, még születése előtt meggyilkolt gyermekek légiójáról, a nevelési bűnökről és mulasztásokról és megrajzolta a gyermek hármas arcát: a családi, egyéni és a rejtett Krisztus-arcot. E hármat kell kiképezni az Isten előtt felelős szülőnek a gyermeke lelkében, főképpen a Krisztus-arcot! Prédikáció után a gyülekezeti vegyeskar Elefánthy Sándor vezetésével elénekelte Kapi Gyulának szép szerzeményét: a XC1. zsoltárt. Istentisztelet után a helyi Luther Szövetség tartatta alakuló gyűlését Pass László elnöklete mellett. Egyhangú választással társelnökké Dr. Széli László m. kir. gazdasági főtanácsos, ny. gazd. akadémiai tanárt, Tomcsányi Gábor egyházfelügyelöt és Dr. Horvay Róbert tb. egyházfelügyelőt, alelnökké Schmogrovits Ernő Nemzeti Bank-főnököt, Sass Gábor gazd akad. tanárt, vitéz Boczkó Béla városi váll. igazgatót; szakosztályi igazgatóvá: Elefánthy Sándor igazgató-tanítót, Földes Elek c. igazgató, ny. tanítót, Bottá Andor bizt. int. titkárt; titkárnak: Dr. Schmitz Sándor keresk. gyakornokot és Bojtos Sándor segédlelkészt, háznagynak vitéz Fejér István, Arany Bika Rt. cégvezető igazgatóját, ügyésznek Dr. Nagy Zsolt Buda városi tisztviselőt, pénztárosnak Czerovszky László ny. Máv. föszertárnokot, ellenőrré Wagner Lajos könyvelőt választotta meg a közgyűlés. Ezenkívül 24 választmányi tagot is választott egyhangúlag. Pass László elnök javaslatára lelkes egyhangú határozattal díszelnökévé választotta a közgyűlés Dr. Sztranyavszky Sándor egyh. kér. felügyelőt, D. Ge- duly Henrik és D. Kapi Béla püspököket kiváló egyházi érdemeikért. Miért nem ünnepelhetik a katolikusok október 31-ét? (Folytatás.) Ez az anyaszentegyház szent és egyetemes (latinul katolikus). De szentsége nem tagjai erkölcsi tökéletességén alapul, mert az ember, ha mindig jót cselekszik is, az Isten szemében csak haszontalan szolga. (Lukács 17:10.) Szent az anyaszentegyház, mert Jézus a fundamentoma, Ő az építője, tehát a szent Istenhez tartozik a kiválasztás által. És egyetemes, mert mindenütt jelen van, ahol Krisztus elhivottai élnek, ha van ott kát. felekezet, templom vagy pap, ha nincs. — Ez egyúttal felelet arra, hogy üdvözülnek-e vagy elkárhoznak azok, akik a Luther előtti, vagy utáni pápás egyházban élnek. Ha tagjai a Jézus királysága alatt élő ecolesiá-nak, akkor az Ur bizonnyal megadja nekik az örökéletet, amit semmiféle emberi szervezet nem biztosíthat. Ennek az anyaszentegyháznak a tagjai is szentek. Nem erkölcsi teljesítményből, amint az a már idézett Luk. 17:10 alapján lehetetlen, hanem azért, mert Isten a keresztségben magához csatolt, szentté tett minket s ebben a kegyelmi eszközök által azóta is megtart. Tehát ne csodálkozzék rajta Bilkei Ferenc, ha együtt mondjuk Lutherrel: »Mi is olyan szentek vagyunk, mint Szűz Mária és a többi szentek.« Isten ajándéka ez rajtunk. S ezt bűnül rója fel nekünk Bilkei. (41. 1.) Azokban a kérdésekben, amelyekről eddig volt szó, fel kell tételezni, hogy a szerzőt (Bilkeit) egyházának szeretete és a szolgálni akarás vezette. De az egyházról szóló tanításnál felállít néhány tételt, ahol felületességét már a szolgálat sem leplezi. Ha ezután megír valamit, győződjék meg előbb arról, hogy valóságot írt-e? Az oltáriszentségről beszélve általánosít, s úgy állítja be a dolgot, hogy nálunk a kenyér és a bor az úrvacsorában csak szimbólum. Okoskodása nagyon körmönfont, mert egyik helyen a miséről, a másikon meg az úrvacsoráról beszél. Mi a misét tagadjuk és ezzel azt a látszatot kelti, mintha az úrvacsorát is csak jelképnek tekintenénk. De nyugodjék meg: mi éppen úgy élünk az úrvacsorával, mint az első keresztyén gyülekezet. A hívők a kenyérben és a borban Krisztus valóságos testét és vérét veszik. Luther nemcsak eleinte ragaszkodott ehhez, de később is annyira, hogy inkább elszenvedte a protestantizmus kettétagoltságát, de le nem mondott róla. A marburgi kollokviumon ráírta az asztalra: »Ez az én testem ...« és ebből nem engedett. A szerez- tetési igéket nem csak ma, de ezelőtt 200, 400 és 1900 évvei is elmondottuk a -kenyér és a bor felett.
