Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-29 / 47. szám
1926'. növember 29. EVANGÉLIKUS ÉLET 359. oldal — A különbség ott van közöttünk, hogy az írással együtt semmit sem tudunk az átlényegülés tanáról. (Amint valóban nem a papok rendelkeznek Krisztussal, (Bilkei 39—40. old.), hanem Jézus a papokkal.) A kelyhet pedig nem vonjuk el a hívőktől, hanem Jézus parancsa és az apostoli keresztyénség gyakorlata szerint (Máté 26:26—28, I. Kor. 11: 23—25 ) mind a két »elemet« kiosztjuk a gyülekezetnek. Ha ezekről idejében meggyőződött volna Bilkei Ferenc, két oldalnyi hiábavaló polémiától kíméli meg magát. Ehhez hasonló felületességgel kezeli a csodák kérdését is. Itt különösen két kijelentése légből kapott. 1. A protestánsok tagadják a csodákat. 2. Csodák csak a róm. kát. feíekezetben 'történnek. Mérjünk csak egyenlő mértékkel. Ha a saját felekezetéről elismeri, hogy ott ifiéltatlan emberek magas tisztségeket töltöttek be, akkorj ha rólunk beszél, igyekezzék legalább is ilyen mértékben tárgyilagos lenni. Mi ugyanis készséggel elismerjük, hogy a katolicizmus tiszta lényege nem azonos a Borgiák egyházával, mint ahogyan az anyaszentegyház sem azonos olyan emberekkel, akik az evangélikus jelszó alatt a hitetlenség szószólói voltak. Nem tagadjuk le, akadt, különösen a múlt században néhány cscdatagadó protestáns tudós. De a protestánsok nemcsak hisznek a csodákban, de hitük egyenesen csodahit. Ha valaki egy kis fáradságot vesz magának, meggyőződhetik, hogy a csoda nem kát. monopólium. Történnek bizony nálunk is csodák. De md ezeket nem reklámoztatjuk újságokban, mert természetesnek találjuk, hogy ahol hit van, ott csodát tesz az Isten. (Máté 8:1—4; 9:27—30; Luk. 5:17—26, stb.) Ha valakit ez a kérdés különösen érdekel, szívesen megnevezünk ma élő embereket, akik bénák voltak, ma pedig épek. Beszélhetünk azokról a csodás gyógyulásokról is, amelyek id. Blumhardt környezetében történtek, és szívesen adunk felvilágosítást egy madagaszkári evangélikus gyülekezetről, ahol szinte napról-napra történnek csodák. De nem sokat beszélünk ezekről, hanem a legnagyobb csodát hirdetjük, a megváltást. Aki ebben hisz, annak csodákban gazdag életet ad az Isten, aki pedig ezt el nem fogadja, úgy jár, mint a farizeusok: végignéz száz és száz csodát, de önmaga mégis csak istentelen marad. Arra a naiv kis jegyzetre (39. 1.), amely egy Hudson folyó melletti protestáns kolostorról^!?) beszél, — melynek lakói miséznekí!?) s egy alkalommal katolikus pap kezéből véve a kenyeret és a bort, csodás lelki örömet éreztek — kár szót vesztegetni. Aki ilyen valószínűtlen meséből is tud érvet kovácsolni, az jöjjön el úrvacsoraosztáskor a mi evangélikus templomainkba. Ne csodálkozzék, ha ott talál hívei közül jónéhányat. Nem azért jöttek el, hogy evangélikus lelkipásztor kezéből vegyék az úrvacsorát. Szó sincs róla. De úgy akarnak a kenyérben és borban Jézus testével és vérével élni, ahogy ő elrendelte: két szín alatt. Ami az egyházi rendre vonatkozik, a mi papjaink nem a nép akaratából lesznek lelkipásztorok (39. i.), hanem elhívásukat, mint Ésaiás (És- 6.), Pál és Istennek minden választott papja, az Úrtól veszik. Az egyházi felsőségtöl való elhívás (ami azonban magában foglalja a kézrátételt) a megvizsgálás és a jó rend érdekében történik. Maga a lelkészválasztás pedig már az elhívás után történik, s az igazán mindegy, hogy az Isten elhivottja gyülekezeti lelkésznek megválasztva, Csabán vagy Párádon hirdeti-e az Igét. A házasságról tanítjuk, hogy felbonthatatlan, ha csak paráznaság által már fel nem bontatott. Jézustól vettük ezt a tanítást (Máté 19:1—».). S ha valahol emberek mást tanítottak vagy tanítanak, tévednek! A fentiekből látható, hogy egyházunk semmi mást nem tanít, csak azt, amit Jézustól és az apostoloktól vett. De a hagyományokat elvetjük, mert azok sokszor ellenkeznek az Isten Igéjével. És jobb az Istennek engedni, semmint az embereknek! Míg az egyházról, mint hitigazságok hordozójáról beszél,' menti a szerzőt az, hogy 'ném köteles ismerni az evangélikus anyaszentegyház tanítását. De amikor a protestantizmusnak az államok és történelemhez való viszonyáról szólva, azt a vallás- háborúk előidézőjének tekinti, eljárása történelem- ferdítés. Luthert és a protestantizmust úgy állítja be, hogy ezek örömmel * tekintettek a török hódításra, a hódítók kiűzését pedig feleslegesnek tartották. Nem tagadjuk, Luther a török hódításokat Isten ostorának tekintette és nevezte a bünbeaggotft Európán, Magyarországon és a papságon. A keresztyén ember ma is annak tartja. De »Hutten és Luther nyilatkozatai távolról sem azt tartalmazzák, mintha ők helyeselték vagy éppen kívánták volna a török hódítás" terjedését. Nekik a török hódítás ténye ekkor még nemzetileg és vallásilag közömbös volt, (1526. illetve 1529. előtt, mert ebből az időből származnak a .füzetben említett nyilatkozatok), melyet erkölcsi argumentumként vágtak teológus ellenfeleik fejéhez.« (Hóman—Szekfü: Magyar tört. III. 109.) (Folytatjuk.) Mórocz Sándor. HÍREK. Advent első vasárnapja. Máté ev. 21:1—9íme a te királyod jön tehozzád.. ■ Jötte végét jelenti az eddigi életnek. Nem folytatása mindannak, ami eddig volt, hanem gyökeres ájulás. Eltűnik, ami volt, s ha az élet folytatódik is Isten kegyelméből, már nem az óember jegyében pereg tovább, hanem a közeledő és új életet hozó Krisztus hatalma alatt. Íme a te királyod jön tehozzád. •. Nagy öröm királyunk jötte és hogy Róla elmondhatja mindenki: az enyém! Boldog érzés, hogy várhatjuk és halottak vasárnapjának megdöbbentő sötétségéből fénye előtt kitárhatjuk szivünket, ő újra jő felénk és mert tudjuk, hogy vérét kiontotta értünk, de feltámadott, diadalunk fokozódhat azzal a tudattal: Vele mi is győzhetünk bűnön halálon. Íme a te királyod jön tehozzád.. ■ Ezek a szavak nagyon komolyan kérdeznek is. A királyé-e gondolatod? Hálád?. Szolgálatod? Hiszen a ki rali inak szolgálni kell! Vagy más királyt akarsz várni? Jöhet más is, de annak nyomában nincsen élet, hanem csak halál. Fel kell zavarodnia a szívnek ádvent első vasárnapján, hogy meghallja a próféta szavát: íme a te királyod jön tehozzád. Forrongásba kell jönnie minaen gondolatnak, hogy a »kicsoda ez?« kérdésre együtt felelhesse mindenki: ez Jézus! — Uj liturgiái füzetek. Egyetemes egyházi közgyűlésünk a már elfogadott liturgikus rend kibocsátásával és életbeléptetésével a püspöki kart bízta megj s a lippunkbán is közölt körlevél szerint az élet- beléptetés ádvent első vasárnapjára, november 29-ére tűzetett ki. Ez időtől fogva tehát a magyar nyelvű istentiszteletek az egész országban e rend szerint fognak lefolyni. A már eddig is használatban volt liturgikus füzetek helyett új füzet jelent meg, amelyik most már az egyházi esztendő összes ünnepeire tartalmazza az istentisztelet menetét. Az eddigi füzetnél jóval nagyobb terjedelmű füzet ára 20 fillér, alakja egyezik a dunántúli Keresztyén Énekeskönyvvel s abban elhelyezhető. Kísérje Isten áldása és a nitélet növekedése ezt a most már befejezett és a gyakorlati egyházi életbe elinduló nagyjelentőségű eseményt. — Pécel. D. Raffay Sándor péceli díszpolgárrá való választása és az oklevél átadása alkalmából a péceli egyház a ref. kultúrteremben nagysikerű vallásos estét tartott, melyen D. Raffay Sándor hosszabb beszédben nyilatkozott a felekezeti békességről. Előadást Kemény Lajos budapesti esperes
