Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-22 / 46. szám
IV. évfolyam 46. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 1-335-92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH ÁZT ÁRSADALMI, KULTURÁLIS ÉS BELMISSZIÖI, EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP.“" A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő- Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ. TARTALOM: D. Raffay Sándor: Csak nyugodtan! — A zsinat törvényalkotó munkája. — N. E. : A halál teológiája. — Mórocz Sándor: Miért nem ünnepelhetik a katolikusok október 3l-ét? — Hírek. CSAK NYUGODTAN! Irta: D. Raffay Sándor. A .Sztr ? ny a vszky -ügyet kezdik nagy cm szenvedélyesen tárgyalni. A szenvedély pedig sohasem volt jó tanácsadó. Jobb volna hát ezt az ügyet józan és szenvedélytől mentes mederbe téríteni. Előbb is azt kell világosan látni, mi történt! Az evangélikus egyház törvényalkotó testületé, az országos zsinat együtt ül. Amire az 1891—94. években tartott legutóbbi zsinat még nem is gondolt, mert sem oka, sem kényszerűsége nem volt rá, azt az idei zsinatnak 1© kellett tárgyalnia. Ez a reverzális-okozta óriási nagy vérveszteség. Az országos törvény a reverzálist, vagyis a szülőknek a születendő gyermek vallásbeli hovátartozására vonatkozó megegyezést megengedi. Az ilyen megegyezés mindig a gyengébb fél károsodásával jár. Ez ellen védekezni minden egyháznak nemcsak joga, hanem kötelessége is. A védekezés mikéntjéről folyt a tanácskozás. Voltak, akik azt az elvi álláspontot vitatták, hogy az evangélium egyháza nem ural- kodhatik hívei lelkiismeretén, nem is gyakorolhat kényszert senkivel szemben, mert az apostol szavai szerint, mindenki maga ád majd számot magáról az Isten előtt. Ezzel szemben a zsinat többsége azt. vitatta, hogy egyházunk lassú elvérzését nem szabad tétlenül elnéznünk, hanem gátat kell vetnünk a romlásnak. Dr. Sztranyavszky Sándor, a dunáninneni egyházkerület felügyelője és e címen az országos zsinatnak hivatalból tagja. Mindkét tisztéből kifolyólag tartozik egyházát védelmezni. Felügyelői hivatalos esküje erre kifejezetten is kötelezi. A tagok közé ült tehát és onnét szólt a hivatalos javaslat mellett. Beszédének tengelye az volt, hogy a romlásnak nem szabatl kaput tárni, hanem kaput zárni. Annál inkább, mert a túlsó oldalon sokan járnak el a rever- zális erőszakolása terén olyan kényszerítő eszközökkel, amelyek már a középkori inkvizícióra emlékeztetnek. És ebben csak a valóságot állapította meg, amit a zsinat tagjai száz számra menő bizonyítékokkal tudnának igazolni. A római katolikus egyházról, mint intézményről sem első, sem második felszólalásában nem tett említést. Nem tesznek tehát jó szolgálatot a nemzet nyugalmának, sem az amúgy Í9 ideges társadalom ingatag békességének, akik ezt a megállapítást célzatosan vagy egyoldalúkig kihegyezik és belőle felekezeti háborúságot kovácsolnak. Annál jogosulatlanabb ez a kihegyezés, mert egy evangélikus hívőnek, mikor egyháza legéletbevágóbb ügyeit tárgyalják, kétségtelen emberi joga és vitathatlan egyházi kötelessége rámutatni azokra a káros és veszedelmes jelenségekre, amelyek egyházát pusztítják. Aki ebben csak a támadást élezi ki, igazságtalan és helytelen útra tér. De helytelenül jár el az is, aki Sztranyavszky Sándorban, még akkor is, ha egyháza ügyeit intézi, mindenáron és egyedül csak a képviselőház elnökét látja. Végtére neki is, mint minden egyes állampolgárnak, joga van evangélikusnak lennie és egyháza ügyeivel törődnie. Erre a »túlsó oldalon« azt felelik, hogy
