Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-22 / 46. szám
346. oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. november 22. nem is a vallásos meggyőződés nyilvánítását panaszolják, hanem a római katolikus egyház megsértését. Sértés azonban nem történt, ezt a zsinat elnöksége hivatalosan is megállapította. Ha tehát mégis makacsul sértésről beszélnek, akkor ebben tudatos célzatosság van, ami ellen határozottan tiltakoznunk kell. Ha pedig az igazi cél az, hogy Sztranyavszky Sándort politikai helyzetéből kimozdítsák, akkor maradjanak a támadók tisztán politikai téren. Mert az egyházi élet zárt terület. Ezt a római katolikus egyház a reverzálisok igazolására is sokszor hangsúlyozza. Ha az ő egyházának belső élete zárt terület, az a miénk is, ne kalandozzanak át a mi területünkre akkor, mikor politikai célt akarnak elérni. Csak nyugodtan ítéljünk hát a mások és a magmik dolgairól egyaránt. Ne indítson senki kultúrharcot. A kultúrharcra sem az egyházaknak, sem a nemzetnek nincs szüksége. Sőt az egyházak harcából egyik egyház sem kerülhet ki győztesnek, csakis a hitetlenség. Ne is gyűjtsék olyan szenvedélyesen a Sztranyav- szky-ellenes nyilatkozatokat, mert félő, hogy a Sztranyavszky mellett szóló nyilatkozatok gyűjtése is megindul. Ebből pedig csak háború kerekedhetik. A vallásháborútól és a felekezet- közi harctól őrizzen meg bennünket az Isten, mi pedig őrizzük meg szegény vívódó hazánkat! Azért hát csak nyugodtan! A zsinat törvényalkotó munkája. ,ElÖzŐ számunkban a zsinat munkájáról november 13-ig adtunk beszámolást. Az azóta eltelt héten a munka tovább folytatódott. A zsinat tagjai, kevés kivétellel, állandóan nagy számban vannak jelen s majdnem minden zsinati képviselő résztvesz a tanácskozásokban. Vannak szakaszok, melyekhez olyan sok indítvány érkezik, hogy az előkészítés érdekében bizottsági munkával kell egyeztetni és kiegyenlíteni a felvetett szempontokat. Volt olyan nap, amikor a négy órai plenáris munkaidőt még hat óra hosszáig tartó bizottsági munka követte, ami azután lényegesen megkönnyítette a másnapi munkát. Az alkotmányjogi és közigazgatási törvényjavaslat 6. §-ának elfogadásával kimondta a zsinat, hogy a vallástanító lelkész, ifjúsági és intézeti lelkész ezentúl önálló lelkészi tisztséget betöltő lelkésznek tekintendő. A 8. §. az egyházi tisztséget viselők házasság- kötése és ezzel kapcsolatban a reverzális kérdésében intézkedik. A vitában résztvett Zsedényi Béla, Csatáry Elek, Zongor Béla, Dr. Berzsenyi Jenő, Dr. Krayzell Miklós, Dr. Szeberényi Lajos, Dr. Rásó Lajos, Sárkány Béla, Dr. Arató István, Dr. Töpler Kálmán, Dr. Polner Ödön, Kemény Lajos, Egyed Aladár, Duszik Lajos. Országos feltűnést keltett Dr. Sztranyavszky Sándor felszólalása. Sztranyavszky Sándor a zsinat egyik alelnöke, felszólalását azonban a zsinati tagok padsoraiban tette meg. — Úgy érzem — kezdte a zsinat feszült figyelme közepeit Sztranyavszky —, hogy nekem ehhez a kér- késhez felszólalni kötelességem, másrészt, hogy úgy fejezzem ki magamat, szerzett tapasztalat alapján jogom is. Az evangélikus egyház — folytatta — ebben az országban, sajnos, számbelileg gyenge s az utóbbi időkben olyan támadásoknak van kitéve a reverzálisok révén, amelyek még a jövőben tovább gyengíthetik ezt az egyházat. Az a stílus — emeli fel szaváét a felszólaló —, amelyet velünk szemben követnek, fokozott óvatosságra kötelezi mindannyiunkat. Törvényt alapozunk, amely messzi évtizedekre szól, az egyház fokozott védelme tehát kötelességünk. Nem kaput nyitni, hanem az egyházzal szemben tudatosan vagy öntudatlanul elkövethető bűnök előtt a kapukat bezárni a dolgunk. (Viharos helyeslés.) Nem adhatunk kulcsot azok kezébe, akik megerötleníteni kívánják egyházunkat. — Az egyház meg kell, hogy követelje tisztviselőitől a hűség legmesszebbmenő mértékét és pedig akár fizetett alkalmazottról, akár fizetés nélkül szolgáló tisztviselőről van szó. Ezen a ponton semmiféle liberalizmust nem engedhet meg lelkiismeretünk. Ha figyelembe vesszük, hogy szinte a sötét középkorra emlékeztető inkvizíció eszközeivel dolgoznak velünk szemben, akkor, sajnos, nem helyezkedhetünk más álláspontra. Szemmellátható felindultsággai mondja most Sztranyavszky Sándor: — Az ember megdöbben, hogy a mai időben még lehetséges a lelkek ilyen erőszakos befolyásolása. De ha lehetséges, akkor az önmagunk védelméről feltétlenül gondoskodnunk kell. Kérdem, ki védjen meg bennünket, ha magunkat meg nem védelmezzük?! Javaslom a Főtisztelendő Zsinatnak, hogy a stiláris módosításoktól eltekintve, a törvényszakaszt változatlanul fogadja el zsinatunk. A zsinat túlnyomó többsége újabb zajos éljenzéssel és tapssal csatlakozott Sztranyavszky Sándor fejtegetéseihez. A hosszú vita végén Dr. Mikler Károly főelőadó, a bizottsági javaslat változatlan elfogadását kérte s az evangélikus egyház törvényhozó testületé a következőket mondotta ki: »Olyan egyháztag, aki egyházunk kárára re ver - zálist adott, semmiféle egyházi tisztséget nem viselhet. Fizetéssel járó bármely állásra csak oíya[n egyháztagot lehet megválasztani vagy kinevezni, akinek házastársa evangélikus vagy református vallásu és utóbbi esetben gyermekeinek az evangélikus egyházhoz tartozását törvényes módon biztosította, házasságát evangélikus esketéssel megköttette és gyermekeit az evangélikus vallásban neveli. Polgáriiskolai, középiskolai és főiskolai tanárnak református vallású egyén is alkalmazható, akinek házassága az előbbi bekezdés rendelkezéseinek megfelel és gyermekeinek az evangélikus vallásban való nevelése, az országos törvényekben megszabott rendelkezések megtartásával, biztosítva van. Ez a rendelkezés az evangélikus teológiai tanárokra nem alkalmazható. A jelen törvény hatálybalépte után ennek a §- nak rendelkezései arra a tisztviselőre, vagy alkalmazottra is vonatkoznak, aki alkalmaztatása után köt házasságot. Fel kell függeszteni és fegyelmi eljárást kell indítani az ellen a tisztviselő vagy alkalmazott ellen, aki ennek a szakasznak rendelkezései ellenére az egyház érdekeinek sérelmével Löt házasságot vagy házasságát egyházilag nem köti meg.« A november 14-i ülésen napirend előtt Dr. Sztranyavszky Sándor újra felszólalt a reverzális ügyben. — Méltóztassék megengedni — mondotta —, hogy napirend előtt rövid nyilatkozatot tegyek. A pénteki ülésen tiltakoztam az ellen, hogy az evangélikusok ebben az országban a reverzálisok kikényszerítése terén lelki inkvizíciónak legyenek kitéve. Egyes lapok úgy tüntették fel, mintha nyilatkozatomat a zsinat elnöki székéből tettem volna meg. Ez a beállítás ellenkezik a tényekkel, mert nyilatkozatomat a zsinat padsoraiból tettem. Onnan pedig protestáns ember és magyar evangélikus ember számára véleményt nyilvánítani, ha az az igazságnak meg-
