Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-15 / 45. szám
1936. november 15. EVANGÉLIKUS ÉLET 339. oldal a munkában megfelelően díjaztunk volna. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek evang. ágának van egy titkára, aki évek óta tevékenykedik sok megértés és sok meg nem értés között, aki kénytelen megválni ettől a fontos munkától, mert gondolnia kell az életfenntartására és biztosítania kell a jövőjét. Eddig még nem volt fedezetünk arra, hogy legalább egy lelkészt egész erejével, életfenntartásának a biztosításával az ifjúsági munkába elhívtunk volna. Úgy hírlik, most talán megtalálják erre is a fedezetet. A nyugdíjintézet. Van egyetemes egyházunknak lelkészi nyugdíjintézete, amely szépen fejlődnék, ha mindenki teljesítené vele kapcsolatban a kötelességét. Egyházak és egyének súlyos kötelességmulasztásokat követnek el, amikor alapos hátralékban vannak a díjaikkal. Lehetnek erre komoly okok, de semmi se lehet elég ok arra, hogy ne igyekezzék valaki az öregségét, az özvegyét, vagy árváit a fenyegető nyomorúságtól megóvni. Arra már kevésbbé lehet a nyugdíjintézet köteles, hogy saját könnyelműségéből, vétkes erkölcsi lazaságból hivatalra méltatlannak talált egyéneket a gondozásába vegyen. A finneknél, amint egy lelkészük mondotta, az erkölcsileg megtévedtek minden igény nélkül lemondanak az állásukról s ha ezt nem tennék, a lelkészek közössége kényszerítené őket. erre a lépésre. Nálunk is jó volna a lelkészi állás ilyen magas erkölcsi értékelése. Előnyös volna ez az egyéneknek és az anya- szentegyháznak. T rano vsky-emlékünnep. A korán végződött egyetemes gyűlés napján az egyetemes egyház székházának a dísztermében Tranovsky (Tranoscius) György énekeskönyve megjelenésének 300 éves évfordulója alkalmából a Luther Társaság díszgyűlés keretében emlékünnepet rendezett. A mű, amelyről emlékeztek, a történelmi alak, akiről a műve beszél, az emlékünnep, annak egész tartalma megérdemelte volna, hogy sokan legyenek jelen. Akik az egyetemes gyűlés tagjai közül még Pesten voltak, kevesen voltak jelen, a budapesti evangélikusok kevesen jöttek el. Az ünnepély azonban szép és nagyon tartalmas volt. Azok vesztettek elmaradásukkal, akik nem vettek tudomást az emlékünnepről. Marcsek János. A kegyelem olyan hatalmas, hogy kísértés és bajok nélkül azt fel sem foghatjuk. Ha engem a zsarnok és a hamis emberek nem támadnának, lehet, hogy elbizakodnék képességeimben. Lehet, hogy nagy tudásommal a hitvány ördöghöz dúlnék, nem imádkoznék és nem Istennek, hanem saját erőimnek tulajdonítanék mindent. Hogy el ne bizakodjam, azért sújt és gyötör engem Isten ezzel a sok és nagy ellenséggel. Lufj}er. Miért nem ünnepelhetik a katolikusok október 31-ét? Az utóbbi időben megnyugvással vettük tudomásul, hogy elült a harci zaj az egyházi fronton. Azt hittük, a nemzeti gondolat súlyos felelőssége alatt él minden magyar ember és eltették a túloldalon is a kard és dárdagyanus polemikus tollat. Mindenki örült a békének, mi pedig folytattuk Istentől vett hivatásunkat, hirdettük az evangéliumot. De a csend nem tartott sokáig. »Miért nem ünnepelhetik a katolikusok október 31-ét« címen egy vaskos füzetet adott ki a szűz Máriáról nevezett ferences rendtartomány, mely különlenyomat a szent Antal című hitbuzgalmi folyóirat 1936. évi számaiból. Csodálatosképpen ez a különlenyomat — nyilván a vallási béke érdekében — nem sokkal a reformáció ünnepe előtt került közkézre. Szerzője, Bilkei Ferenc székesfehérvári plébános, 47 oldalon keresztül utasítja vissza azt a baráti jobbot, melyet ezelőtt egy esztendővel Dr. Ravasz László nyújtott minden magyar katolikus embernek, kérve őket, hogy tartsák tiszteletben reformációi ünnepünket, mint ahogyan mi is megtesszük ezt minden speciálisan rk. ünneppel szemben. Erre a kérdésre ad a szerző választ a megszokott mütestvéri modorban. Válasza lényegét három pontban foglalhatjuk össze. 1. A protestantizmus felelős a mohácsi vészért és a trianoni tragédiáért. 2. Luther Márton meghamisította a Bibliát. 3. A reformáció elszakadt az egyedül üdvözítő egyháztól és egy erőszakoskodó, kárhozatos közösséget alapított. A füzet tartalmában több a polemikus fantázia, mint a realitás, módszere pedig a legtörténetietlenebb eljárás. Rendesen ez: mi lett volna, ha nem úgy lett volna, ahogy volt? (Tisza István halála. 16. old ) így nem lehet konkrét tényeket vizsgálni, mert a történelem tudomány és nem találós játék. Sajnos, a római felekezettől a magunk számára »lefoglalt vagyonok« nem adnak módot rá, hogy hasonló vaskos füzetben kimutassuk egyrészt a szerző emeletes tévedéseit, másrészt a vádakból kiáradó hit nélküli szeretetlenséget. De vígasztal bennünket az a tudat, hogy az apostolok is szegények voltak, az evangéliom és a levelek leírásán kívül sem idejükből, sem pénzükből nem tellett rá, hogy vitába szánjanak pogány bölcsekkel, akik istentelenséggel vádolták őket. Minden idejüket és erejüket felemésztette az evangéliom hirdetése. Ezt a sorsot vállaltuk mi is. Annak a néhány sornak is, ami itt következik, az ád csak létjogosultságot, hogy nem polémia, hanem megnyugtatása evangélikus híveinknek, akiknek fáj az a sok vád, amit ránk szórnak, azután meg betűkben való hirdetése az Igének, hogy meglássák ott is, ahonnan a támadás származott, hogy nem vitatkozunk, de az Istentől vett hivatásunk, hogy általunk áradjon szét az Ige, mint fény a világba, s ők maguk is megismerjék az evangéliumot. Ezzel a hivatástudattal vettük vállunkra Mohács és Trianon után is a keresztes magyar életsorsot. Mi az írásból vesszük bölcseségünket, hogy a történelem kormányos Ura az Isten, és az ő büntető igazsága látogatott meg bennünket nemzeti tragédiánkban. De emellett ismerjük a történeti kutatás eszközeit is. Tudjuk jól, mi játszódott le Magyar- országon a mohácsi vész előtt. Volt itt elnyomás, kizsákmányolás, egyéni érdek és anarchia. Mintha csak róluk Íratott volna meg: »Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek, nincs aki jót cselekedjék, nincs csak egy is.« íRóm. 3:12.) Bilkei Ferenc ezzel szemben azt írja, hogy a magyarság azért bukott el a mohácsi vészben, mert a németrómai császárok vallásháborúkkal voltak elfoglalva Nyugateurópában, (egyéni érdekek ütköztek ott meg, nem Krisztus igazsága) és ezért nem tudták Magyar- országot megvédeni a török támadásoktól. Most nem bizonyítjuk, hogy saját érdekeikért harcoltak, csak
