Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-15 / 45. szám
340. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. november 15. azt szögezzük le, hogy a Hunyadiak korában nem idegen erővel verték vissza itt a törököt, hanem magyar erővel és pénzzel. (Ehhez még a pápa és Velence adott számottevő segélyt.) A mohácsi vész korában ezek a jövedelmek egyszerűen elkallódtak, vagy nem folytak be. (Hóman—Szekfü: A mágyar nemzet története. II. 606-, 608.) Szögezzük itt le azt is, hogy a magyar nemzet pénzéből játszott nagyurat Rómában Bakócz érsek és a szétszórt tengernyi aranyban a magyar paraszt vérét és verejtékcsepp- jeit tékozolta el idegen földön. Szögezzük le, hogy a római út tette lehetővé a parasztlázadást (U. o. II. 586.) A parasztlázadás pedig létrehozta a Hármas- könyv azon törvényeit, amelyek örök szolgaságra ítélték a magyar jobbágyságot, ezzel kettészakították a nemzet testét és tönkre silányították nagyobbik felét. (U. o. II. 591.) Beszéljünk-e Szatmáry érsekről, aki üzleteket kötött és gazdagodott? (U. o. II. 296.) Beszéljünk-e Szalkay érsekről, hogyan harácsolta össze vagyonát. (U. o. II. 605.) Ha ez haragot szül, nem említek több nevet. Es ne bántsuk azt a felekezetet és vezetőit sem, akik ezt a generációt nevelték, bár az kétségtelen, hogy akkor még nem voltak állami iskolák! De mégis megdöbbentő, hogyan lehetett a magyar nemesség annyira lelkiismeretlen, hogy hiába várt kardjára és szolgálatára a király. Ugyanis, mikor II. Lajos Mohács alá vonult, jóformán minden faluvégen megállt és várt a magyar urak csatlakozására, de alig jött közülük néhány. Inkább ültek otthon a boroshordó mellett és főzték a terveket, hogyan fosszák ki egymás birtokait? — Ha a cselekedetekről lehet megismerni az embert, akkor kérdés, ki nevelte ezt a generációt? Sokkal jobb lesz, ha eltemetjük a múltat. Nem is vádolja senki sem a nevelőket, sem a nevelteket, hanem meglátjuk a történelemben Istennek kezét. Ezért van az, hogy mi protestánsok közösnek tudjuk magunkat katolikus őseink minden bűnével, és nyomorúságával s bűnbánóan valljuk be, hogy »megvert bennünket« és »méltán« az Isten a mi ellenségeink előtt«. Ez a töredelmes bünbánat és hit emelte fel a magyarságot a mohácsi tragédia után. Ma már kár arról vitatkozni, hogy lett volna-e Magyarországon a mohácsi vész nélkül reformáció, vagy nem? Pusztán csak azt jegyezzük meg, hogy volt már előtte is. Európa többi országaiban pedig nem volt mohácsi vész, mégis lett mindegyikben reformáció. T. i. a reformációnak nem a történelem, hanem az önmagát kijelentő Isten az oka. Mi ma csak azt állapíthatjuk meg, mit tett a reformáció Magyarországon. Ezt pedig így kell kérdezni: ki mentette meg a mohácsi vész után az összetört magyar népet? A katolicizmus nem. Mert vagyona megsemmisült, elvesztette erejét is. Nem volt vigasztaló, bátorító szava. Kábult némaságba sűlyedt és tehetetlenné vált. Régen tudott parancsolni és leigázni, de nem volt ereje az igehirdetésre és a vigasztalásra. A megcsúfolt magyarságnak pedig ez kellett. Itt végzett a protestantizmus először olyan nemzeti missziót, amit sem az állam, sem a katolicizmus soha meg nem hálálhat neki. Vigasztaló könyvek, prédikációk, posztillák ezrei viszik a vigasztalást a szegény megtört magyarnak. Ha valaki előveszi ennek a kornak az iratait, azt látja, hogy nagyrészük Vigasztaló-könyvecske. Nem volt már a magyarnak birtoka, marhája, háza, ruhája, mindenét elrabolták, fiait idegen seregekbe hurcolták, lányai török háremekbe kerültek s ha meg nem találja nagy nyomorúságában az Istent, maradék nélkül elpusztul, Anyanyelvén olvasta a Bibliát, megismerte Isten kijelentését és benne megnyugvást talál. Megszólalnak a próféták magyar nyelven: »íme azt mondja az Ur: enmagam gondját viselem az én juhaimnak. ..« Megszámlálhatatlan könyv, röpirat öreg betűkkel, nehézkes stílusokkal azért írattak meg, hogy általuk a magyar az Istenhez találjon. Meg is találták az Istent és így megbékéltek a világgal. Még a protestántizmustól messzeálló tudósok is látják ezt. íme egy nyilatkozat a magyar reformátorok munkájáról és iratairól. »Bennük sokat szenvedett nemzedékek találtak Istenben való megnyugvást és gyűlölködés nélküli emberszeretetet« (Hóman- Szekfü A magyar nemzet története. III. 276.) Nagyon jól tudjuk mi is, hogy a mohácsi vész- szel szorosan összefügg a trianoni gyász. Igaza van Bilkei Ferencnek, hogy az elpusztult 2 y2 milliónyi magyar helyére idegen nemzetiségeket telepítettek és ezek elszaporodva léptek fel a világháború után a többségi elv igényével. (Sajnos ezt a többségi elvet egyházi vonatkozásban is gyakran halljuk odaátról.) Igen, a török dúlás alatt megfogyott a magyar. De hogy el nem pusztult egészen, az kizárólag a reformáción keresztül megszólaló Isten érdeme, ő vigasztalta, Ő erősítette ezt a maroknyi népet emberi beszédben, ,Ő véste a szívükbe .hogy ehhez a földhöz van kötve életük és ha sszázszor megrabolják, kifosztják őket, akkor sem menekülhetnek innen idegen földre, mert hazájukért felelősek az Istennek. Az emberi történés fonalait nálunk senki sem ismeri jobban, mert mi Isten előtti felelősségünk tudatában vizsgáljuk őket. De amikor megtaláltunk minden szálat, nem fonunk korbácsot belőle magyar testvéreink ellen, hanem odalépünk prédikátorőseink nyomába és közösnek tudjuk magunkat népünk minden bűnével és terhével. Kérjük katolikus testvéreinket, ne kezdjenek új harcot, hanem jöjjenek közénk vagy körénk, keressék az Igében a történeti okokat és lássák meg az Istenben a történelem Urát. Azután imádkozzanak velünk együtt, mert az Isten erre és megtérésre vár. Ne feszítsék túl a húrt, mert a kegyelem újra haraggá változhatik. ♦ A bevezetésben említett vádak seregének második foglalata ez: Luther egyéni önkénye szerint meghamisította a Szentírást. Hamisította pedig azért, mert a következőket tanította: 1. »Az igaz ember hitből él.« (Hit által való megigazulás.) 2. A jócselekedetek nem szükségesek az üdvösséghez. 3. Az embernek nincs szabad akarata. 4. Predestináció. Azt írja a szerző, hogy kereste a protestáns tankönyvekben, vájjon tanítják-e ezeket ma is, de sehol sem találta. Erre csak azt mondhatjuk, nem elég azokat a könyveket elolvasni, hanem meg is kell őket érteni. Mert bizony tanítjuk valamennyit ma is ép úgy, mint Jézus Krisztus és az apostolok. Aki tehát ezeket a tételeket támadja, nemi Lutherrel, hanem az örökkévaló Istennel vitázik. Ez pedig — engedje meg a szerző —, mégis csak merészség. Hogy kétség ne maradjon ezen kérdések körül, itt újra összefoglalom röviden, hogy mit tanít róluk az írás alapján az anyaszentegyház. Előbb azonban egész röviden Bilkei Ferenc bizonyító eljárásról kell szólni. T. i. ő be tudja bizonyítani a legképtelenebb dolgokat, még azt is, hogy a fekete: fehér. Felállít két tételt, mondjuk egymástól 1, vagy 2 oldal távolságban, egyik lehetetlenné teszi a másikat, de ő erről nem vesz tudomást, hanem a harmadik oldalon összekapcsolja őket és megszül egy új »igazságot«. Például a 9-ik oldalon arról beszél, hogy Luthernek nem lett volna szabad elszakadni az egyháztól, mert ha az egyházi felsőséghez fordul, az rendet csinál. (Utóbb maga is idéz Luther leveleiből, melyekkel Luther visszaélések miatt fordult a pápához.) A 6-ik oldalon meg azt írja, hogy a pápák gyengék voltak a rendcsinálásra. Ez az eljárás jellemzi az egész könyvet. Ilyen kétmankós logikai bukfenccel aztán be lehet bizonyítani azt is, hogy 2x2 az egy. De térjünk csak vissza azokra az eretnek tételekre. Bilkei Ferenc véleménye szerint az evangélikus vallás a legkönnyebb a világon, mert a hit által való megigazulást tanítja. Hinni pedig könnyű, véli ő. így csak a hitetlen ember gondolkozhatik, aki azt tartja, hogy a hit kb. olyan viselkedés, mint amikor a gyermek elhiszi a dajkamesét. Nem, a hit nem hiszékenység, hanem elfogadása, megragadása és elsajátítása Isten kegyelmének, mely arra tanít: »Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki
