Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-08 / 44. szám
44. szám V. évfolyam Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 1-335-92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH ÁZT ÁRSAD ALMI, KULTURÁLIS ÉS BELMISSZIÓI, EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP.“ A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő- Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ L ÁSZLÖ. TARTALOM: D. D. Raffay Sándor: A világformáló evangélium. — Dedinszky Gyula Feladataink és a zsinat. — drbv.: A presbitérium szervezete a zsinat javaslatában. — Az egyetemes közgyűlés hete. — A nyíregyházi egyházközség jubileumi ünnepségei. — Az Országos Luther Szövetség felhívása. — A zsinati javaslat alkotmányjogi és közigazgatási részéből. — Hírek. A VILÁGFORMÁLÓ D. D. Raffay Sándor beszéde a Vigadóban tartott Isten úgy akarta, hogy 1517. október 31-én a történelem folyamatában fordulat álljon be. A wittenbergi vártemplom kapuján megkonduló kalapács egy eßész világra kiható dráma kezdetét jelezte. Hangjara a világtörténet nagy színpadán szétlebbent a függöny és megindult egy hatalmas, világfordító esemény. Ez esemény megünneplésére gyűltünk ma egybe. A reformáció ünneplése csak akkor gyümölcsöző, ha nem egyszerű elmélázás, hanem életformáló törvények meglátása. A reformáció történetének lapozása csak akkor áldásos, ha nem egyszerű kegyeletes emlékezés, hanem új útakra térítő hatások .keresése és befogadása. A reformáció hőseinek megidézése sem lehet pusztán kiváltságos életek fényében való gyönyörködés, hanem hitben és bölcseségben való gazdagodás. Mert a mult a mának fundamentoma. A történelem jövendőket termő törvények tárháza. A hithösök élete egymástváltó nemzedékek nevelője. Mikor azért mi, kései nemzedék, most a reformáció emlékezetét ünnepeljük, semmi másra nem nézünk, egyedül csak magára a reformációra. Nem hánytorgatjuk fel a múlt szenvedéseit, nem szedjük rovásra a jelen hántásait, nem tárjuk fel lelkünk sebeit, hanem egyedül csak a reformációban nyert drága örökségre függesztjük szemünket, hogy tisztán álljon előttünk, mit örököltünk apáinktól és mit tartozunk átörökíteni gyermekeinkre. Ezt az örökséget egyetlen szóval is kifejezhetjük. Ez a szó az evangélium. Mert a reformáció az evangélium újból való feltárása. A reformáció az evangéliumot helyezte vissza vezérlő helyére. A reformáció az evangéliumot tette ismét a világ világosságává. A reformáció nem akart semmi mást, csak az evangéliumot visszaadni a Krisztusban hívek seregének. Mert a reformátorok felismerték, mennyire igaza van Pál apostolnak, mikor azt mondja, hogy az evangélium az Istennek mindent átformáló és mindent jóravezérlö ereje. Erő, mely korokat dönt és korokat támaszt. Erő, mely múltakat temet és jövőket hív életre. Az evangéliom világformáló erő volt akkor is, mikor az Ur Jézus Krisztus ajkán és szívén át EVANGÉLIUM. országos reformációi emlékünnepen. a világba lépett. A keresztyénség történelmi szükségszerűségét Pál apostol a nála megszokott világossággal abban állapítja meg, hogy »az emberek az igazságot hamisságba fogják le, mivelhogy ismerték az Istent, és mégsem dicsőítették őt, mint Istent, nem is adtak neki hálát, hanem okoskodásaikban haszontalanokká lettek és balgatag szívük megsötétedett. Bölcseknek mondván magukat, balgákká lettek és az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték múlandó embernek és madaraknak és négylábúaknak és csúszómászóknak képmásával. Ezért adta őket az Isten szívük vágyaiban tisztátalanságra, hogy testüket egymásközt megszeplösítették, mint akik hazugságra változtatták az Isten igazságát és a teremtményt tisztelték és szolgálták a teremtő helyett«. Ezt mondja Pál apostol a pogányokról. A maga fajáról, a zsidóságról pedig megállapítja, hogy a kiválasztott voltával dicsekszik és abban megnyugszik, de életével és Istenhez való hűségével magát a kiválasztottságra érdemessé tenni sem nem tudja, sem nem is akarja. Ilyen mélységekben járt akkor a világ. Az Isten igéje, az evangéliom volt az az erő, amely a már nem is érzett bűnök és a lélekhez nőtt képmutató hitetlenség fertőjéből az emberiséget tisztultabb élet és emelkedettebb életcél útjára emelte. Az Istennek embermentő atyai szerelméből a Krisztus lelkén át- áramló kegyelem és az az égi világosság, amelyet a sötétségben ülő nép az első karácsony éjjelén szét- ömleni látott és az az útmutató csillagfény, amely a napkeleti bölcseket Jézushoz vezette, új életeszmény birtokába juttatta az emberiséget. Ez az életeszmény az istenfiúság volt. Teljes valóságában és szeplőtelen tisztaságában Jézus mutatja meg, nekünk csak szent hivatás és felemelő ideál marad. Az istenfiúság fogalma sem a pogányságnak, sem a zsidóságnak nem volt ismeretlen, de viszont nem is volt sem igazi tartalma, sem 'életformáié ereje. A pogányság körében az ember istenítésévé fajult, a zsidóság körében pedig lelki rabság és nyűgöző formák fojtogató légkörében vergődött. Jézus nem bölcseleti okoskodásokban, nem is törvé
