Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-08-23 / 33-34. szám

33-34 szám EVANGÉLIKUS ÉLET 253. oldal ványközségekben az elmúlt évben istentiszte­let tartás céljából, hány evang. gyermeket ré­szesített hitoktatásban külön felsorolva az egyes csoportokat és a központtól való távolságot is. Az indítvány a jövőben figyelembe kívánja venni azt is, hogy a szórványt gondozó gyü­lekezet anyagilag egyébként hogyan áll: »Ne forduljon elő az« — mondja az indítvány — »hogy hatalmas, több ezer lelket számláló gyü­lekezetek egy-egy szórvány ellátására már se­gélyben részesülhessenek.« De még kívánatos volna figyelembe venni azt is, hogy az il­lető szórványgondozó lelkész milyen közlekedé­si eszközökön és milyen költségekkel tud el­jutni szórványaiba hitoktatás céljából avagy istentisztelet tartására, mert egyedül azt a szempontot helyeselhetjük, hogy mennél több­ször jusson el oda. A szórványkérdés evang. egyházunknak létkérdése: itt diadalmaskodhatunk, de itt is vérezhetünk el! Kívánatos lenne, hogy a ke­rületi és egyetemes gyűlések előtt erre az indítványra minél több, e kérdést szívén vi­selő szórvány-harcos felfigyelne és a nevezett indítványt keresztülvinni is igyekeznék. A ne­vezett egyházmegye gyámintézete egyébként annyira szívén viseli a szórványok ügyét, hogy a f. évben a rendelkezésére álló össze­get az egyházmegye által kiadandó szórvány­hit tankönyv céljaira kívánja fordítani. Tegyük lehetővé, hogy a szórványok asz­talára telt edények kerüljenek! (Folytatjuk.) Benkóczi Dániel. Figyelő. Különös érzésekkel olvashatjuk, ha éppen külföldön telik a nyári szabadságunk, hogy odahaza, Magyarországon a magyar ifjúsági mozgalom vezető egyesülete, a Turul Szövet­ség, »Egészség-vonatokat« indít a magyar fal­vak egészségügye szolgálatában az ország kü­lönböző vidékei felé. Az első érzés szinte szé­gyenkezésre késztető, hogy ime, a tisztaság, az egészség, a gyermek- és embervédelem ér­dekében csak most indul olyan életrevaló, okos munka, amilyennek már — mondjunk keveset — száz esztendővel ezelőtt is el lehe­tett volna indulni. Ha végignézünk egy ilyen külföldi nyaralóhely nemzetközi közönségén, amelynek soraiban minden-minden az egész- ség, a jókedv, a pihenés és erőgyűjtés szem­pontjai szerint igazodik és haza gondolunk azokra az okosszemű, igénytelen, de egészségi szempontból a jó Istenre bízott magyar gye­rekekre, akik között annyi az elhanyagolt és elkallódó: olyan felelősségérzetet kell érez­nénk, mely szinte fekete felhő gyanánt bo­rul a magyar .égtájak fölé. De ha abban az idegen országban, ahol éppen vagyunk, jól szétnézünk az ott lakó emberek életviszonyai között, ugyanolyan sápadt, gyenge, rosszúl I gondozott gyermekeket találunk, mint odaha­za, vagyis azt vesszük észre, hogy a népegész­ségügy mindenütt lelkes munkásokat és ön­feláldozó munkát igényel. Örömmel és elis­meréssel köszöntjük tehát innen mindazokat, akik befogták magukat ebbe a munkába. Hat­vankét vasúti állomás környékének áldás lesz a Magyar Egészség vonata, ahol tartózkodni fog, de mikor tovább indul, ott kell utána maradnia a továbbmunkának is. És ezért hívjuk fel az egyházak, különösen pedig a helyi Luther Szövetségek vezetőségei figyel­mét arra, hogy azt a munkát, melyet e 'téren, elszórtan és ötletszerűen eddig is végeztek, vegyék most komolyan a programmjukba. Le­gyenek munkatársai a magyar egészség ügyé­nek. Használják fel mindenütt az alkalmat, hogy a tisztaság, egészség, életmentés érdeké­ben, mint minden jó és felelősségteljes munka természetes segítői, segítsenek magyar né­pünk életerejének erősítésében. * Még különösebb ezzel a hírrel együtt ol­vasni arról, hogy az angol birodalom orvosai­nak parlamentje, a Brit Orvosszövetség oxfordi értekezletén a gázháborúval foglalkozott. Az eredeti javaslat és a hozzászólások azt a gon­dolatot fejezték ki, hogy az orvosok nem nyu­godhatnak bele a civilizáció megsemmisítésé­be és egész népek kiirtásába és nem tűnhetik, hogy mérges gázfelhőkbe fojtsák a nőket s ártat­lan gyermekeket. Küzdelmet kell tehát indí­tani a mérgesgázok gyártása és használata elleni nemzetközi szervezkedés érdekében. íme, milyen jellemző ez a két hír egymás mellett. Szinte pontosan mutatja a mai művelt világ lelki kettészakítottságát, amellyel a legfon­tosabb dolgokat egymást akadályozóan szol­gálja. Építi a templomokat és készíti az öl­döklő gázokat. Elítéli az egyszeri gyilkost és dicsőíti a háborúban győzteseket. Neveli gyer­mekeit és tudásokat halmoz fel az iskolásgyer­mekek elméjében, azután majd visszataszítja őket olyan tömegsírokba, amelyek fölé száz­ezer halott keresztjét kell tűzni. Ilyen ellen­tétek kiegyenlítésére egyetlen lehetséges és bizonyos van: igazi keresztyénség, amelyben a világosság fiai lesznek a maguk neme sze­rint okosabbak a világ fiainál... * Megint érintkezik ezzel a hírrel az a má­sik londoni hír, hogy az angliai protestáns egy­házak »Vallásos Film-Társaság« néven válla­latot alapítottak, amelynek célja vallásos tár­gyú filmek bemutatása templomokban és az egyházközségek iskoláiban. A vállalat el­nöke Dr. Ingram, London püspöke. Állítólag hetvenezer templom, iskola és egyházi helyi­ség van Angliában, melyet alkalmasnak ír­tak össze ilyen célra. Ez a hír nekünk megint különös, mert emlékeztet arra, hogy a kom­munizmus idején nálunk is próbálkoztak mo­zit csinálni a templomokból. Mi ezt a kettőt nem gondoz, hányszor volt kinn a lelkész a szór-

Next

/
Thumbnails
Contents