Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-08-23 / 33-34. szám
252. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 33-34 szám Az egyházmegye előtt különösen érthetetlen a »külbirtokos egyháztag« fogalmának mai alkalmazása, mely míg egyrészt kötelezi a gyülekezetét a területén állandóan nem lakó 50 0 o -os adóztatására, másrészt nem ád módot annak a másik gyülekezetnek, melynek területén a »külbirtokos egyháztag« lakik, hogy az elhagyott állami adóra egyházi terhet hárítson át. Figyelembe veendő körülmény még az K hogy a felsőbb egyházi közéletek (egyházmegye, egyházkerület, stb.) számára fizetendő .gyülekezeti járulékok megállapításánál minden evaiig. egyháztag bárhol fekvő adótárgyát azonos elvek szerint (vagyis teljes egészükben!) adóztatják meg, magának a fizető gyülekezetnek azonban csak 50o/o erejéig adnak jogot a lOOo/o-on alapuló egyházi járulék kivetésére és beszedésére. Még szembetűnőbb lesz a jogfosztás akkor, ha figyelembe vesszük hogy az érvényben lévő E. A. szerint a fele részben alapul vett állami egyenes adóra eső egyházi járandóság 100 forintnál nagyobb nem lehet. Nyilvánvaló, hogy ez a rendelkezés a nagy adózót veszi védelmébe, mert hiszen csak annak egyházi adója lehetne 100 forintnál nagyobb. A külbirtokos egyháztag fogalmának eltörlését szükségesnek tartja az egyházmegyei közgyűlés azért is, mert a zsinat a személyes vagy személyi adót 500 arany pengőben maximálja s ennek pontos végrehajtásával a gyülekezeti é- letben részt nem vevő külbirtokos egyháztag egyházi adóját úgy is méltányosan lehet csökkenteni.« A fentiek alapján teljesen érthetetlen előttem, hogy miért akar most folyó zsinatunk is egyes egyháztagoknak nyújtott indokolatlan és antiszociális kedvezménnyel első- és másodrendű egyháztagokat teremteni, illetve fenntartani; miért akarja egyházunk tagjainak nagyobb részét, kiknek nincsen nagyobb birtokuk több helyen is, hanem csak kevéske birtokuk és az is csak egy helyen, állandó keserűség-érzetben tartani azáltal, hogy egyes adótárgyakat, melyek többségükben a kisebbek közé tartoznak, mégegvszer olyan nagy teherhordozásra kényszerit, mint más adótárgyakat, melyek aránylag sokkal nagyobb számban vannak nagyobb jövedelmű egyháztagok kezében. A cikk végéhez pedig szeretném még hozzátenni ezt a mondatot: Tisztelettel kérem azért a háztartási javaslat 13. §-ának védelmezőit, vagy a javaslat szövegezőit, hogy ha e- pa ragrafus fenntartását szükségesnek tartják, indokolják is meg e lap hasábjain bizonyára kellően átgondolt álláspontjukat és nyugtassák meg ezzel egyházunk nyugtalankodó követelményét. Bélák János. Szórványkérdésekről. i. Néhány esztendővel ezelőtt egy keleti mesével jellemeztem az akkori szórványgondozást egy evang. lapban: a dúsgazdag meghívja a koldust asztalához. A szolgák egymásután hozzák a tálakat, de üresen. A házigazda vesz az ételekből, illetve az üres tálakból, eszik üres tányérjából s dicséri szörnyűmódon az ételeket. A vendég koldus hasonlóképen cselekszik s az üres tányérokból ő is szürcsölgeti a képzelt ételeket, majd a házigazdája kedvéért dicsérni kezdi azokat. — így festett abban az időben az evangélikus szórványgondozás, szórványaink papiroson, jegyzőkönyvekben szét voltak osztva az egyes egyházaknak lelkigondozás céljából. Évi jelentések szóltak arról, hogy a szórványok ügye rendben van, egyszer- kétszer esetleg volt istentisztelet is egy-egy év alatt, de sok helyen még az sem. A szórványokon lévő evangélikus gyermekek hitoktatásáról meg éppen alig gondoskodott valaki. Adataim voltak egyes egyházakról: 40—50 evangélikus gyermek maradt hitoktatás nélkül. Más szóval: szórványaink evang. hívei elé üres tálakat adtunk s biztosítottuk őket, hogy lelki éhségüket csillapítsák az általunk nyújtott semmivel. Amikor kitérésre jelentkeztek, megütköztünk azon, hogy idegen egyházak lelkitáplálékait igyekeznek elnyerni. Ma már nem merném így jellemezni az evangélikus szórványgondozást, bár még mindig vannak egyházak, ahol a gyermekek hitoktatás nélkül maradnak a szórványokon, de ez az eset kivételesnek mondható. Még mindig van evangélikus szórvány, ahol nincsenek evangélikus istentiszteletek, de ez is elvétve fordul elő. A szórván ygoiidozá-sügye előtérbei; van. _Nagy_ akadá 1 y_álta 1 á.nns szegénységünk. A szórványokat gondozó szegényebb gyülekezetek azért küldik évről-évre segélykérvényeiket részben a Gyám intézethez, részben pedig a kerületekhez. Hogy a segélyek a szórványokhoz tényleg kijuthassanak, a Csanád— csongrádi Ev. Egyházmegye Gyámintézete a következő indítványt fogadta el: »Állapíttassék meg bizonyos arány a segély osztásnál, hogy mennyi osztassák szét a szegénysorban élő gyüle- j kezetek között és mily összeg fordíttassék szórvány-ellátásra a szórványokat gondozó és arra reászoruló gyülekezetek és missziópontok között. Egyházmegyei Gyámintézetünk helyesnek tartja, ha a segélyek felerészben az j Ínséges gyülekezetek között, felerészben pedig a szórvány és missziópontok között ősz-/ tatnának szét úgy a kerületnél, mint pedig az egyetemes gyámintézetnél.« — Az indítvány ezután részletezi a szempontokat, amelyek szem előtt tartandók a szórványok között szétosztandó segélyeknél: pontos kimutatás melléklendő a kérvényekhez, hogy a kérvényező gyülekezet vagy misszió pont hány szórványt
