Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-08-23 / 33-34. szám
33-34. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 247. o dal G. A. E. adott segítséget s a G. A- E. küldötte Wimmer intézetébe a kiváló pedagógusokat. De hogy ezen egylet adományaival és embereivel akkor sem akart germanizálni, legjobban mutatja Wimmer Gottlieb Ágost élettörténete. Az osztrák születésű és német gyülekezetben szolgáló Wimmer, a G. A. E. »Helfer«-je (segítője!) Kossuth Lajos egyik legmegbízhatóbb, önfeláldozóbb híve volt. Mint népfelkelő kormánybiztos megszervezte a nyugati végeken a felkelést, kardot kötött reverendája tőle és hívei élére állt »Istenért és hazáért!«. Hívei követték és megmentették a vasi határt. Az osztrákok halálra keresték. Menekülni volt kénytelen s idegenben halt meg. S hogy a németországi G. A. E. küldötte pedagógusok sem germanizáltak s nem voltak a magyarságkárára, azt ékesen bizonyítja az a körülmény, hogy izig-vérig magyar urak (pl. Polonyi Géza) Fel- sölövőre küldték a múltban fiaikat az ottani evangélikus gimnáziumba, mely a tanítóképző mellett később szintén megnyílt ugyancsak a G. A. É. pénzbeli támogatásával. A németországi G. A. E. küldötte hazánkba többek között a nagy pedagógust, Láhne Frigyest, aki német származása ellenére 1848-ban a honvédek soraiban harcolt és vérzett. Ez a Láhne később a felsölövöi intézetek mintájára megalapította az igen jó hírű Láhne-intézetet Sopronban. Az ö lábainál ült, hogy csak egy nevet említsek, a mi kormányzónk öíöméltósága, vitéz nagybányai Horthy Miklós is. A németországi G. A. E. és a felsölövöi evangélikus intézetek révén került hozzánk az a Rösch Frigyes is, aki hazánkban a tűzoltó- és tornaegyletek megalapítója és elöharcosa volt. (Folytatjuk.) Ziermann Ágost. A keresztség és a szekta. (Folytatás.) 2. A szekta állásfoglalása a gyermekkeresztséggel szemben és ennek kritikája. Már fentebb láttuk, hogy a szektának ama felfogásából, mely szerint a keresztyén újjászületést és a keresztyén új élet megvalósulását a Szentlélek- nek a keresztyén élet objektív tényezőitől független müveként tekinti, folyik a gyermekkeresztség- nek az elvetése. A szektának a Szentlélek közvetlen, az egyén belsejében végbemenő, abrupt csodás munkájára vonatkozó felfogása a teljes, merev szubjektívizmusba fullad. Az üdvösség megvalósulása szempontjából minden hangsúly végeredményben teljesen az ember oldalán, annak szubjektív élményén és tudatán fekszik. Az üdvösség megvalósulása szempontjából a főhangsúly nem azon van, amit Isten tesz és akar, hanem amit az ember cselekszik. Ennek az egyoldalúan túlhajtott szubjektivizmusnak a következménye, hogy egyik-másik szekta a keresztség kiszolgáltatását is ilyen szubjektív előfeltételektől teszi függővé, ami aztán szükségképen a gyermekkeresztség elvetéséhez vezet. A szekta a gyermekkeresztséggel szemben elfoglalt elutasító álláspontját a Biblia betűjével, sőt Luther egyes kijelentéseivel is igyekszik igazolni. »Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül.« ... »Tanítsatok minden népeket és kereszteljétek meg őket.« »Térjetek meg mindnyájan és keresztelkedjetek meg.« (Máté 28:19, Márk 16:16, Ap. Cs 2:38.) Mindezeknek a helyeknek az alapján a gyermekkeresztséget elutasító szekták a keresztséget megelőző tudatos élményt és elhatározást, hitet, bünbánatot, megtérést. Jézus irányában tudatos odaadást követelnek s ezektől teszik függővé a keresztség kiszolgáltatását és hatását. De itt is, mint általában a szektának a Szentírásra való hivatkozása, csak külsöleges és utólagos, a Szentlélek közvetlen kijelentése alapján nyert új szubjektív ismeretnek az igazolása céljából. A gyermekkeresztség elvetése önként folyik a szektának fentjelzett lényegéből s csak utólag keli azt igazolnia a Biblia tévesen alkalmazott betűjének. A gyermekkeresztség elvetői hivatkoznak Lutherre is. Luther a romai katolikus egyháznak a keresztségre vonatkozó merev objektivisztikus felfogásával, lehetne mondani szinte mechanizáló felfogásával szemben, amely szerint az »ex opere ope- rato« hat tekintet nélkül a megkeresztelendőre, több alkalommal hangsúlyozta a hitnek fontosságát. Idevonatkozó kijelentéseit az anabaptisták és baptisták összefüggésükből kiszakítva, szinten felhasználják álláspontjuk igazolására. Hivatkoznak Luther ilyen kifejezéseire pl.: »Ohne den Glauben ist das heilsamé Wasser der Taufe nichts nütze.« Adnak ki ilyen könyvet: »Was der theure Mann Gottes Dr. Mar- tinus Luther von der hl. Taufe lehret« s elhallgatva a reformátornak az anabaptisták ellen tett súlyos és kárhoztató kijelentéseit, csalafinta módon úgy állítják be a dolgot híveink előtt, mintha ők követnék Luthert s mi lettünk volna hűtlenek hozzá. »Pia fraus« ez az igazsággal szemben. Hivatkoznak a gyermekkeresztség elvetői arra is, hogy az apostoli korban nem volt szokásban a gyermekkeresztség, hanem csak később csúszott az be, mint visszaélés az egyházba . Lássuk a baptisták és az anabaptisták igazságát közelebbről. Hivatkoznak a keresztség szereztetési igéire: »Elmenvén széles e világra, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket.,.« (Máté 28: 19.) Hivatkoznak Márk 16:16-ra, ahol Jézus azt mondja: »Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.« Bizonyítékul hozzák fel Péternek a jeruzsálemi zsidókhoz intézett ismeretes felszólítását: »Térjetek meg mindnyájan és keresztelkedjetek meg.« (Ap. Cs. 2:38.) Miután mindezek az idézetek olyan feltételektől teszik a szekta szerint függővé a keresztség kiszolgáltatását, (tanítás, hit, megtérés) amelyek öntudatos értelmet és önelhatározást követelnek s mivel ezek a kisgyermekekben nincsenek meg, azért nem keresztelhető meg az öntudatlan gyermek s a cse- csecsemökeresztség értelmetlen, céltalan visszaélés. Így véli a szektárius nagy garral és biztossággal. De döntő erővel bizonyítanak-e ezek a szentírásbeli helyek a szekta mellett? Egyáltalán nem, ha figyelembe vesszük a Szentírás helyes tartalmát és értelmét. Először is a keresztelési parancsolat szó- rol-szőra és helyesen fordítva így hangzik: »Menjetek el széles e világra és tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén, (vagy: azáltal, hogy megkeresztelitek őket) az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevébe.« Tehát nem a keresztséget megelőző tanításról, hanem a keresztség által való tanítvánnyátevésröl van szó. Azonban az ilyen józan okoskodás elől a szektárius mereven elzárkózik. Neki megvan a Szentlélek közvetlen inspirációja alapján a maga felfogása s ezt a Szentírás betűjének igazolnia kell, ha mindjárt, mint a jelen esetben, nem hü fordításról van is szó. Ugyanilyen értelmetlenséggel hivatkozik a szekta Márk 16:16-ra: »Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül.« Ezt Jézus ugyanis akkor mondja tanítványainak, amikor a pogányok közé küldi őket. Itt a dolog természeténél fogva persze a tanításnak és hitnek meg kellett előznie a keresztséget. Így van ez ma is a pogány világban. De ami a pogányokra vonatkozik, nem szükségképeni követelés a keresztyén világgal szemben, ahol valóság már a »communio sanctorum« s biztosítva van a megkeresztelt gyermek keresztyén nevelése, melyét, mint elvi követelést a gyermekkeresztség természetszerűleg magában foglal. Amikor Péter apostol idézett szavai (Ap. Cs. 2:38.) alapján: »Térjetek meg mindnyájan és keresztelked- jetek meg«, a szektárius a keresztséget megelőző
