Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-08-23 / 33-34. szám
246. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 33-34. szám A vádlottak padján. Pünkösd szent ünnepén kezembe került a »Szabadság« c. lapnak f. é. május 24-iki száma, melynek ilyen föliratú cikke: »Hol van Magyarország?« a németországi Gusztáv Adolf Egyletet igen súlyos vádakkal illeti. Azt írja a »Szabadság«: »A Schulvereinok-hoz hasonló működést fejtett ki a Gusztáv Adolf Egylet is, amely a protestáns hit felekezetek támogatását tűzte ugyan ki céljául, de egyik évkönyvében lefektetett programmja szerint »mint lényeges nemzeti faktor, kötelességének tartja, hogy ahol a németség veszélyben van, ott közbelépjen.« Úgy látszik az egylet nagyon súlyosnak tarthatta a magyarországi németséget fenyegető veszedelmet, mert nálunk nagyon hathatósan »közbelépett« s mint az óriási költségvetéssel dolgozó egylet zárszámadásából kiderül, néhány év alatt csaknem kétmillió márkát áldozott a magyarországi németséget »fenyegető veszedelem« elhárítására. A protestáns hitfe- lekezetek támogatásának ártatlan lobogója alatt vígan evezett a pángermánizmus és a német pogányság vizein. Az egyesület kölni nagygyűlésén egy Hartung nevű pap és más szónokok nyíltan állást foglaltak Pángermánia mellett, melynek egyik állomása lenne a teljes német-osztrák-magyar vámunió. Ugyanitt hangzott fel a második jelszó, a »Los von Rom«, a Rómával és katolikus vallással váló teljes szakítás jelszava is. De ugyancsak az egyletnek szélsőségek elemei kezdtek nyílt harcot Németországban és Ausztriában a »zsidó-keresztyén bibliai szellem« ellen s az ősgermán Wotán-hit felélesztése érdekében is.« A Németországi Gusztáv Adolf Egylettel a Magyarországi Gusztáv Adolf Gyámintézet egy századon túl benső, hittestvéri szeretetteljes viszonyban él. A németországi G. A. E. minden a magyar evangélikus hittestvéreknek szánt irata és segélye a magyarországi G. A. Gyámintézet kezén s közvetítésével kerül Magyarországba. (Lásd a két test- vérintézet között 1886-ban Dr. Fricke Gusztáv Adolf és Zelenka Pál s báró Radvánszky Béla közreműködésével kötött szövetséget.) Ha tehát a »Szabadság« a németországi G. A. E.-t avval vádolja, hogy pénzével, segélyével pángermán propagandát folytat Magyarországon s »német pogányságot« terjeszt s »az ősgermán Wotán-hit felélesztése érdekében« dolgozik, úgy evvel tulajdonképen a magyarországi G. A. Gyámintézetet ülteti a vádlottak padjára. Nos, a vádlottnak nemcsak joga, hanem kötelessége az ellene felhozott vádakra vonatkozólag nyilatkozni. Ezt kívánja a magyarországi G. A. Gyámintézet is az alábbiakban teljes tárgyilagossággal megtenni. Hogy csak ilyen sokára teszi azt, annak oka, hogy Hangay Oktáv könyvét, amelyre a »Szabadság«-ban megjelent cikk hivatkozik, csak most sikerült betekintésre megszereznem. Hangay Oktáv ebben a könyvben (»A nagynémet vagy pángermán egyesületek és működésük« — Kolozsvár 1901—1903.) a »Szabadság« fentidézett cikkében foglaltakon kívül, még ilyen vádakkal illeti a G. A. E.-t: »Az új pángermán irány ezen egyesületnek régi protestáns, tiszta felekezeti jellegét is megváltoztatta, mert bár az alapszabályok ily álláspontot nem^ tárnak fel, mégis a segélyösszegek megszavazásánál már régóta csupán a német nemzeti szempont vezérli a választmányt.« A G. A. E. segélyeit »germán Júdás-pénz«-nek mondja, melyből magyar protestáns község nem kap egy fillért sem s azután így folytatja: »De bizonnyal nem is találkoznék oly magyar pap, ki nagy szegénységben is elfogadná a német propaganda titkos alamizsnáját.« A németországi G. A. E. 1932-ben megünneipelte fennállásának 100 éves jubileumát. A magyarországi evangélikus keresztyén egyház, báró D. Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai felügyelő intézkedésére, egy élőfát ábrázoló grafikai rajzot készíttetett, amely a németországi G. A. E.-nak azon áldásthozó munkáját jelképezi, melyet Magyarország evangélikus keresztyén gyülekezeteiben 100 éven át kifejtett. Ezen grafikai rajzot egyetemes egyházunk képviselője, D. Kapi Béla püspök adta át a jubiláló G. A. E-nek. Ennek a grafikai rajznak mása megvan egyetemes egyházunk birtokában is, ahol bizonyára megengedik, hogy a »Szabadság« című lap cikkírója azt megnézhesse. Aki e grafikont megtekinti s tanulmányozza, az látja, hogy a németországi G. A. E. 100 év alatt 640 nagy-magyarországi anya-leány-fiók-szórvány protestáns (evangélikus és református) gyülekezetét részesített kerek négymillió márka segélyben. Ha ehhez a tőkéhez hozzá számítjuk a kamatos k^miatot, nagyon is tekintélyes összeg jön ki. Száz és száz templom, iskola, jótékonysági szeretetintézmény (árvaházak, diakonissza-házak, konfirmandus-otthonok) épületébe beleépítették a németországi G. A. É. márkáit, száz és száz lelkész és tanító fizetéséhez járult hozzá ezen egylet, és százakra megy azoknak a lelkészeknek, tanároknak, tanítóknak száma, akik a németországi G. A. E. segítsége nélkül nem végezhették volna el belföldi s külföldi tanulmányaikat. Ezt beszéli a magyar grafikon. A németországi G. A. E. még 1912-ben kiadott egy térképet, az ú. n. »gelber Atlas«-t. Ez a térkép azt mutatja, hogy a németországi G. A. E. századunk elején az egész széles világon hány gyülekezetei támogatott. A térkép 30. lapján Magyarországról számol be s feltünteti azokat a gyülekezeteket, melyek G. A. E. segélyben részesülnek. Aki ezt egyszer látta, az meggyőződhetik arról, hogy a G. A. E. nem tesz különbséget a segélyezésnél magyar, német vagy tót gyülekezet között. A németországi G. A. E. úgy tesz, mint a samaritánus, aki nem kérdezte a félholtra vert, kifosztott embertől ott a jerikói úton, hogy milyen nemzetséghez tartozik, hanem, mert nyomorúságban volt, segített rajta. (Lukács 10.) A G. A. E. jelszava: »Azért, míg időnk vagyon, mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünk cselédeivel«. (Gál. 6:10.) Ezen jelszavához híven járt el a múltban, jár el most is. Itt fekszik előttem ennek a G. A. E-nek ütolsó »Lieferschein«-ja (szállítólevele). 10,500 M-t küldött be Magyarországba f. é. pünkösd ünnepén. Ebből az összegből a következő egyházi intézmények részesültek: a soproni Teol. Otthon és a fakultás ifjúsága, a soproni Tanítóképzőintézet ifjúsága, a budapesti »Fébé« diakonissza-anyaház, amely intézményeink mind a magyarság ügyét szolgálják. A magyar evangélikus egyház által kiadott vallásos iratoknak szegény híveink közt való ingyen terjesztésére bocsátott egy összeget rendelkezésünkre. Ezenkívül a következő gyülekezetek részesültek segélyben: Gyula, Kelenföld, Keszthely, Kispest, Kisterenye, Kisvárda, Székesfehérvár, Szek- szárd, Tatatóváros, Zalaegerszeg. Ez utóbbiak mind színmagyar gyülekezetek. Végül segélyben részesült az egyetlen német nyelvű magyarországi egyházi lap, a »Gotthold«. Igaz, hogy a magyarországi G. A. E. fennállása óta legnagyobb segélyeit, — mint arra Hangay is rámutat — a tőlünk, sajnos, elszakított felsölövői kis német nyelvű falusi gyülekezet kapta. De miért? Nem pángermán propagandára, hanem iskolára. Mert 100 évvel ezelőtt a másfél ezernyi evangélikus lelket számláló felsőlövői gyülekezet papja: Wimmeb Gottlieb Ágost igazán merészet gondolt és nagyot alkotott. Messze vidéken nem voltak akkor szakképzett tanítók, akik az ifjúságot nevelték volna, legfeljebb mesteremberek, juhpásztorok, favágók ültek a katedrán rövid néhány téli hónapon át. Wimmer meglátta ezt a nyomorúságot s bízva Istenben s az Ő szent Fiában, a Jézus Krisztusban, Felsőlövőn 4 évfolyamú tanítóképezdét létesített akkor, amikor az állami tanítóképzők még csak két évfolyamúak voltak, Wimmer tervének kiviteléhez a németországi
