Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-08-23 / 33-34. szám
IV. évfolyam 1936. augusztus 23. 33-34. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-«. 28b. Telefonszám: 1-335-92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EG YH AZT ARS AD ALMI, BELMISSZIOI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ TARTALOM: Testvérháború. — Zier szekta. — D. R.: A szuplikálás. — Kt javaslat 13. §-ának védelmezőihez. — házi törvé mann Lajos: A vádlottak padján. — Schmidt János: A kere sztség és a itas Kálmán : Az Úr meglátogat. — Bélák János : Nyilt kérdés a háztartási Benkóczi Dániel: Szórványkérdésekről. — K. L.: Figyelő. — Az egy- snykezéséről szóló zsinati javaslat — Hírek. TESTVÉRHÁBORÚ. Azt mondják, hogy a földön valahol mindig zörögnek a fegyverek és valamerre e földi térségeken mindig folyik valamilyen háború. Lehetséges, hogy így van. De még ha nem is így volna, ez az állítás azt a megállapítást foglalja magában, hogy az emberek nemzetségei bajaik és ellentéteik elintézését mindig a fegyverektől várják és szándékaikat, érdekeiket, vagy tegyük fel a legjobbat: igazságaikat a fegyverek erejére és döntésére bízzák. Lapunk olvasóit nem is kell arra figyelmeztetni, hogy mennyi keresztyéntelenség van ebben a gondolkozásban. Mi tudjuk, mert Jézus világosan megmondotta, hogy aki fegyvert fog, fegyver által vész el. Más világot hirdet az evangélium: olyat, amelyben szelídség, engedékenység, önzetlenség, megbocsátás fegyverei védelmezik meg kinek-kinek az igazságát és nem szükséges fegyvert ragadni egymás ellen embereknek vagy nemzeteknek. Éppen a közelmúlt. idők és annak még mindig be nem gyógyult sebei cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy még a megtörtént véres harcokat is csak megbékélés és igazságosság szellemében lehet úgy befejezni, hogy újabb veszedelmek ne sarjadjanak belőle. Évek óta tologatja és próbálgatja e világ a rosszul befejezett háborúk által teremtett rossz helyzetet, hátha sikerül újabb háborúk nélkül rendbehozni. Mert úgy látszik, hogy újabb háborúk készülődnek megint. Millió ember aggódik vagy reménykedik újból és i'y- ból aszerint, hogy ezek a tanácskozások és próbálgatások milyen fordulatba jutottak. Szívünk minden vágyával kívánjuk és könyörgünk azért Istenhez, hogy adjon erőt és világosságot mindenkinek, akinek ilyen kiszámíthatatlan jelentőségű dolgok intézésében szerepet és tennivalót juttatott. Nem is adjuk fel a reményt, bogy'a jobb, tisztább s emberhez illőbb szándék lesz végül is az erősebb. Ám az európai és világbéke fáradozóit ismételten keserű meglepetések érik azokban a polgárháborúkban, amelyek újabban a nemzetek közötti legelfajultabb öldökléseknek és kegyetlenkedéseknek a fegyvereivel folynak. Olyan mélyre hatolt már a méreg, — kérdezzük, — hogy egy nemzetnek a fiai is inkább elpusztítják egymást, nyomorúságba és szenvedésbe döntik nemzetüket, semhogy az ellentétes politikai, világnézeti, vagy társadalmi felfogások tisztázását más módon vigyék véghez? Ezekben a polgárháborúkban valósággal végbemegy az Üdvözítő jövendölése arról, hogy a ház, a család önmagában is meghasonlik és gyermek és szülő támad egymás ellen. Felbomlik minden szent kötelék, melynek össze kellene tartani a szíveket, ártatlanok és vétkesek, harcolók és békességesek holttestei keverednek egybe s templomok, sírboltok és lakóházak egymásra omolnak. Megdöbbenve kell meglátni minden józan gondolkozást! embernek, hogy mennyi hitetlenség lappang az öldöklésre csábító jelszavak mögött. Hitetlen emberek fűtik a szenvedélyeket, gyalázzák meg a szent dolgokat és érzéseket, vezetik félre a tudatlanokat, keverik össze a nemzet és a kenyér, az emberiesség és az igazság határait és gázolnak át az emberi és isteni törvényeken egyaránt. Tanuljon belőle mindenki, hogy milyen örvények közé kerül a hajó, amelyiknek sem iránytűje, sem kormányosa ...
